Árvíz helyett humán katasztrófa

A Ferencvárosi Torna Club tegnapra rendkívüli küldöttközgyűlést hirdetett, ám az érdemi döntéshelyzet híján elmaradt. Így a délutáni sajtótájékoztató témáját sem a túlélés lehetőségei, hanem az agónia okai szolgáltatták. De ezek taglalásakor sem sikerült egyezségre jutni. Ináncsy Miklós elnök szerint az állami sportvezetés érthetetlen lépései akadályozzák a megfelelő befektető megtalálását, más, kevésbé jóhiszemű elnökségi tagok viszont úgy vélik, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság nagyon is logikusan cselekszik. Hiszen, ahogy állítják, a cél nem más, mint az FTC ellehetetlenítése. Vagy Kruj Iván szóhasználatával élve a kinyírása.

Ináncsy Miklós rövid történeti áttekintésében ismert tényeket sorolt. Először azt a 2004. március 10-i megállapodást idézte, amely szerint az FTC megkapja az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződésében fekvő, hathektáros terület vagyonkezelői jogát, miközben lemond a további két hektár használati jogáról. E koncepciót a klub elfogadta, 2005 novemberéig mégsem történt semmi változás, ekkor azonban a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) a nyolchektáros ingatlan vagyonkezelői jogának átadására nyílt pályázatot írt ki. Mivel az egyedül kandidáló TDZ Kft. beadványát 2006. február 14-én eredménytelennek ítélték, újabb egyeztetések kezdődtek az FTC és a KVI között.
A konkrét, tárgyalható anyagnak az egyesület április 5-i elnökségi ülésére kellett volna elkészülnie, ám egy nappal korábban a KVI, illetve az NSH vezetői két vadonatúj, addig fel sem merült, az FTC által elfogadhatatlan változtatási javaslattal álltak elő. Kivették például az érvényességi szempontok közül, hogy az új vagyonkezelőnek biztosítania kell a klubok és a szakosztályok vezetése számára a szükséges irodákat. Az FTC elnöksége ennek hallatán úgy döntött, hogy tegnapra küldöttközgyűlés helyett sajtótájékoztatót hív össze, és egyéb lehetőség híján a nyilvánossághoz fordul.
Ehhez képest a klubelnök eléggé érthetetlen módon leszögezte, hogy nem kíván felelősöket megnevezni, aztán ha árnyaltan is, ezt mégis megtette, hiszen a következőket mondta: „Hiába állapodunk meg bármiben, a KVI egyoldalú módosításokat hajt végre a hozzánk küldött írásos anyagokban, mintha az időhúzás lenne a célja. Két napja például úgy döntött, hogy a már megállapított összeghez képest további 1,2 milliárd forintot kér a pályázóktól, és amikor megkérdeztük, van-e befektetőjelölt, amely ezt is hajlandó lenne kifizetni, azt a választ kaptuk, ehhez semmi közünk.” Ináncsy állította, ő továbbra is jóhiszemű, de nem érti, mi miért történik; Kruj Iván, a birkózók által delegált elnökségi tag ellenben nem tagadta, hogy igenis rosszhiszemű, ezért aztán mindent pontosan ért.
„Soha nem mertük kimondani az igazságot, de most már itt az ideje, sőt előbb kellett volna megtennünk – kezdte sokat sejtetően, majd valóban nem kertelt: – A partnerünk, ez a fantomcég ki akarja nyírni a Ferencvárost, ez az igazi célja.” A nyilatkozat hivatalos része itt véget ért, a sajtótájékoztató után azonban Kruj informálisan is hasonló eltökéltséggel folytatta: „Rákosi egyszer már végleg el akarta törölni a Fradit, neki nem sikerült. Hát most majd sikerülni fog.” Ináncsy Miklós azért nem merészkedett idáig, inkább azt fejtegette, a szponzori pénzek és a televíziós közvetítési díjak mellett remélhetőleg napokon belül beesik a Huszti Szabolcsért a francia Metztől követelt 120-130 millió forint, amiből vissza lehetne fizetni az április 21-i határidő lejártáig a ligahitelt. S akkor még az OTP 238 milliójáról nem is beszéltünk… Középtávon kizárólag az állami sportvezetés érdemi együttműködése jelentene megállapodást – bár ebben rögtönzött közvélemény-kutatásunk alapján szinte csak Ináncsy bízik.
Az elnökségi tagok közül Kassai György is Kruj Iván kifejezésével élt: „Igen, a Fradit ki akarják nyírni.” Fodor Szabolcs (úszás) egyetértett: „Bevallom, ugyanezek az érzéseim. Különben mi magyarázná, hogy mi mindenben partnerek vagyunk, mi viszont semmiben nem találunk partnereket.” Bató Márta (női torna) visszafogottabban, de hasonló tartalommal fogalmazott: „Számomra a Ferencváros az élet, a sport, több ezer felnőtt és gyermek versenyző. Az állami vezetésnek azonban ezek egyike sem fontos, legalábbis nem foglalkozik velünk. Ez tény.” Maglódi Lajos (kézilabda) indirekt úton jutott ugyanide: „Két éve képtelenek vagyunk előrelépni. Ha csak egy picit segíteni akartak volna nekünk, már biztosan megteszik.”
Így viszont a helyzet összefoglalásaként marad az Ináncsy által felvillantott kép: „Ez a mi árvizünk. De küzdünk ellene, ott állunk a gáton.” Kérdés persze, milyen erők dolgoznak a mélyben. Mert a humán katasztrófák a természetiekhez képest sajnos sokkal nehezebben ismerhetők ki.