Ahogyan az auditorium maximumban készült korabeli fényképeket nézegetem, megállapítom, hogy a szegedi egyetem nagygyűlésének elnökségében helyet foglaló vékonydongájú fiatalember alig változott valamit. Kiss Tamás karakteres, hosszúkás arca hetven év fölött is a régi. Az elszállt évtizedeket csak ősz haja és az arcán látható barázdák jelzik.
– Mohácson és a környékbeli kis falvakban 1956 tavaszán az árvíz súlyos károkat okozott. Amikor szeptemberben megkezdődött a tanítás Szegeden, ezer és ezer egyetemista tért vissza a kollégiumokba, s ekkor toboroztak diákokat társadalmi munkára az újjáépítéshez. Én is jelentkeztem dolgozni. Ezzel kezdődött minden – emlékszik vissza Kiss Tamás. – Bár így kiestünk a napi, feszült politikai eseményekből, az ország különböző vidékeiről érkezett fiatalok a munka után kicserélhették a nézeteiket, gondolataikat. Októberben politikailag feltöltődve, kritikus szemlélettel tértünk vissza Szegedre. Ehhez jött még, hogy az egyik joghallgatótársunk kapott a budapesti bölcsészkarról egy levelet, amelyben felkérték a szegedi egyetemistákat, hogy bojkottálják az orosz nyelv oktatását, és érjék el fakultatívvá tételét. Természetesen ezzel egyetértettünk, és Lejtényi Andrással, a szintén másodéves joghallgatótársammal együtt eldöntöttük, hogy mi továbblépünk: létrehozzuk a kommunista szellemiségű DISZ-től (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) és a párttól független diák-érdekvédelmi szervezetet.
Egy ügynöki jelentés jelzi a Rákosi–Gerő korszak hangulatát, amelyet egy Nagy Tibor fedőnevű ügynök – valószínűleg volt osztálytárs – írt a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság politikai nyomozóosztályának: „… a levél eléggé felverte a port közöttünk. Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a cselekvés mezejére kell lépni. Kezd csoportokra szakadozni a hallgatóság, van, aki helyesli, van, aki elveti a pestiek felhívását. Az egész ügyet fokozatosan Kiss Tamás és Lejtényi András másodéves joghallgatók karolják fel és állnak az ellenzék élére. A levelet követő vasárnap éjfélkor jöttem haza, és amikor a Jégkunyhó cukrászda elé értem, Lejtényi és Kiss léptek ki az ajtón. Ők engem nem ismertek fel. Mielőtt elváltak volna egymástól, még egy pár percig beszélgettek – miközben én az ablakon nézelődtem befelé. E néhány perces beszélgetés alatt hallottam először a MEFESZ-ről. Tehát kettejük fejében igencsak akkor született meg a MEFESZ-szervezés gondolata. Másnap, hétfőn (október 15-én) már a karra való bejövetelük után mindjárt nyilvánosságra is hozták tervüket.”
Ebből a rövid levélrészletből is kiderül, hogy jól működött a spiclihálózat, a hírszerzés. Ezek után felpörögtek az események. Az Ady téri nagyteremben Kiss Tamás, Lejtényi András, Gönczöl Dezső, Tóth Imre és még néhányan október 16-án este átvették a bölcsészkar párt- és DISZ-szervezete által összehívott diákgyűlés irányítását. Kiss Tamást választották meg levezető elnöknek, így a zsúfolásig megtelt teremben több mint ezer diák előtt ismertették a MEFESZ szervezeti szabálytervezetét és programját. A gyűlés hallgatósága ezt elfogadta. Az alakuló ülés résztvevői elfogadták azt a javaslatot is, hogy karonként három-három hallgató részvételével egy tizennyolc fős intézőbizottság foglalja végső formába a DISZ-től független szervezeti szabályzatot és programot, amelyet az október 20-án megtartandó újabb diákgyűlés elé terjeszt elfogadásra. Már ekkor világos volt, hogy nemcsak tanulmányi és szociális követeléseket fognak megfogalmazni, hanem politikaiakat is. Kiss Tamás emlékei szerint a forró tömeghangulatban ekkor hangzott el először, hogy vonják ki a szovjet csapatokat, Nagy Imrét vegyék be a kormányba, tartsanak szabad választásokat, állítsák Rákosit és Farkast bíróság elé, legyen újra Kossuth-címer.
– Nem nekünk kellett kitalálnunk, hogy mit követeljünk – magyarázza a Pofosz elnökhelyettese –, ez mindenkiben benne volt. Csak ki kellett állni a pódiumra, és ki kellett mondani a nyilvánosság előtt.
Ekkor Kiss Tamás egy lélegzetvételnyi szünetet tart, szinte önmagának téve fel a kérdést:
– Kik voltunk mi, a MEFESZ vezetői, az egész elindítói, milyen háttérrel rendelkeztünk? Mert ez ki szokott maradni a visszaemlékezésekből – mondja a volt joghallgató. – Tóth Imre, aki hat év és hat hónapot kapott, olyan családból származott, amelyikben a nagybátyját már 1946-ban tizenöt év börtönre ítélték egy politikai perben. Édesanyja bicikliüzletét államosították, és még azért is elítélték, mert eltett a kisfiának néhány kerékpáralkatrészt. Abrudbányai Iván joghallgatót két év és hat hónapra ítélték. Az ő édesapja unitárius lelkész volt, s amikor a fia pere folyt, már tizenöt éves börtönbüntetését töltötte 1956-os tevékenységéért. Gönczöl Dezső a forradalom leverése után öt év és hat hónapot kapott, szülei pedagógusok voltak, heten voltak testvérek, az Alföldön éltek igen nehéz körülmények között. Az én szüleim is pedagógusok voltak. Apám 1948 nyarán jött haza az orosz hadifogságból. Biztosan nem véletlenül vett részt egy antikommunista szervezkedésben 1952-ben Zala megyében. Emiatt a haláláig rendőri megfigyelés alá került. Ilyen és hasonló háttérrel rendelkeztünk többen a szervezők közül.
A gyűlést követően az éjszakai órákban, október 17-én hajnalra megszületett egy felhívás „Diáktestvéreink” megszólítással, amely a következőket tartalmazta: „Mi, a Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Orvostudományi Egyetem, a Szegedi Pedagógiai Főiskola, a Szegedi Zenetanárképző hallgatói 1956. október 16-án létrehoztuk saját egyetemi ifjúsági szervezetünket, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét. Célunk a gondolat szabadsága, a Sztálin és Rákosi által ránk kényszerített szellemi iga lerázása. […] Mi, szegediek megtettük az első lépést, felhívunk benneteket, csatlakozzatok!!! Terjesszük ki országos méretűvé a MEFESZ-t.” A felhívást postázták, és erről hírt adott a Szabad Európa Rádió és a nyugati sajtó is. Nem volt tehát véletlen, hogy amire az október 20-i nagygyűlés megkezdődött Szegeden, addigra az ország különböző városainak egyetemeiről diákküldöttségek és üdvözlő táviratok érkeztek. A szegedi nagygyűlés Ady téri épületében csaknem másfél ezer hallgató jött össze. A folyósokon, a lépcsőházban, sőt az épület előtt is álltak az emberek. Az ülés levezetésére a diákok vezetői (Kiss Tamás, Gönczöl Dezső, Lejtényi András stb.) Perbíró József dékánhelyettest kérték fel. A hallgatók között az első sorban foglalt helyet Baróti Dezső rektor és Fodor Gábor professzor, akadémikus. Ekkorra már a szegedi tanárok többsége is felsorakozott a diákok követelései mellé. Sőt a rektor kifejtette, hogy fontosnak tartja a szolidaritást a munkás-paraszt ifjúsággal, majd felszólalásában továbbment: „… én a magam részéről a MEFESZ megalakulását de facto elismerem, és az ifjúságnak az itt megjelent demokratikus gyülekezetét a szegedi ifjúság képviseletének fogadom el…” Halász Péter, a Hétfői Hírlap jelen lévő újságírója is felszólalt, s ezt mondta: „Most megírom az igazat!” Hatalmas ováció, taps fogadta a bejelentését. Halász Péter egyébként nyugatra menekült, később a Szabad Európa Rádió tudósítója lett.
Megjegyzendő, hogy a kádári megtorlás nem kímélte a tanárokat sem. Perbíró József dékánhelyettest ezért a szerepléséért, valamint azért, hogy a Szegedi Forradalmi Bizottság elnöke lett, életfogytiglanira ítélték. Baróti Dezső rektort lefokozták, két év és hat hónap börtönbüntetésre ítélték.
A nagygyűlésről október 21-én, vasárnap részletes tájékoztatást adott a Dél-Magyarország, ismertette az elfogadott politikai követeléseket is, mint például a tájékoztatás szabadsága vagy a halálbüntetés eltörlése politikai ügyekben, szabad, demokratikus, titkos választás, de a szovjet csapatoknak az országból való eltávolítását elhallgatta. Ekkor azonban már elindult a megállíthatatlan folyamat, más forrásokból hamar eljutottak a követelések mindenhová az országban. A nagygyűlésen küldötteket választottak, akik személyesen vitték el a hírt az egyetemi városokba. Hallgatói küldöttek utaztak Debrecenbe, Miskolcra, Sopronba, Győrbe, Veszprémbe, Pécsre és Budapestre. A fővárosba Lejtényi András és Kiss Tamás utazott, ahol találkoztak a Petőfi Kör vezetőivel, így Tánczos Gábor titkárral és Hegedüs Andrással. Tánczos a beszélgetés kezdetén meg akarta győzni a szegedieket, hogy működjenek együtt a DISZ-szel. A MEFESZ képviselőit azonban a Petőfi Kör vezetői erre nem tudták rávenni, ragaszkodtak a függetlenségükhöz. Kiss Tamás ötven év távlatából így emlékezett vissza erre a beszélgetésre: „… amikor elbúcsúztunk, Tánczos Gábor ezt mondta: fiúk, lehet, hogy nektek van igazatok.”
Kiss Tamás meggyőződése, hogy a forradalom kirobbantásához, a budapesti felkeléshez a szegedi egyetemisták politikai követelései adták a gyújtó szikrát. A szegedi küldöttek október 22-én minden egyetemi városban ismertették az egyetemisták előtt a MEFESZ pontjait. Kiss Tamás és Lejtényi András a Budapesti Műszaki Egyetem és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagygyűlésén olvasták fel a fiatalok követeléseit.
Lipták Béla könyvében részletesen leírja, hogy a műszaki egyetemen szinte feltuszkolták Kisst a pódiumra, és kérték, hogy mondja el, mi történt Szegeden, mit határoztak. Rövid tájékoztatás után felolvasta a szegediek politikai követeléseit. A műegyetemisták határozatukban kimondták, hogy csatlakoznak a szegedi egyetemistákhoz, és ők is megfogalmazták politikai célkitűzéseiket.
Azt tudni kell – szögezi le Kiss Tamás –, hogy az egyetemi nagygyűléseket központi utasításra az egyetemi párt- és DISZ-vezetés hívta össze. Ezzel akarták lecsillapítani az elégedetlenkedő diákságot, illetve elérni, hogy a hallgatók ne vonuljanak ki az utcára. De ezzel már elkéstek. A megalakult független egyetemistaszövetségek – a MEFESZ tagszervezetei – akárcsak Szegeden, mindenütt kezükbe vették az irányítást. A műegyetemről elinduló nagyszabású, néma tüntetés tulajdonképpen azért indult október 23-án a Bem-szoborhoz, hogy a diákok szolidaritást vállaljanak a lengyelekkel. A felvonuláshoz a főváros többi egyetemistája is csatlakozott, majd Budapest lakosságának jelentős része. Miután a Magyar Rádió nem volt hajlandó beolvasni a műegyetemisták politikai követeléseit, amelyek hasonlóak volt a szegediekéihez, elkerülhetetlenné vált a robbanás, az összeütközés a hatalommal, a népfelkelés.
Október 23-án, a forradalom kitörésének napján a szegedi küldöttek még részt vettek a tüntetésen. Ahogyan Kiss Tamás fogalmaz: „Innen már irányíthatatlanná váltak az események, szinte elvesztünk, egy voltunk a százezer ember közül, vezető szerepünk már nem volt. A fáklyát, amit mi felhoztunk, a műegyetemisták vették át.”
A szabadságharc alatt a szegedi egyetemisták és főiskolások addigi kezdeményező és vezető szerepe megszűnt, tevékenységük Szegedre korlátozódott. Kiss Tamás, mint sokan mások, a szegedi nemzetőrség tagja lett, de fegyveres harcban nem vett részt. November 4-én éjszaka a szovjet harckocsizó alakulatok a Tisza-hídon keresztül átvonultak a városon, majd két nap múlva megszállták. A Forradalmi Nemzeti Bizottság vezetőit letartóztatták. Az egyetemeken és a főiskolákon nem kezdődött el az oktatás. Az egyetemisták közül többen Kádár-ellenes és sztrájkra felhívó röplapokat gyártottak, amiben részt vett Kiss Tamás is. A karácsony közeledtével sok egyetemista hazautazott. Ekkor már a pufajkások és az ávósok vadásztak azokra, akik a MEFESZ-t megszervezték, akik részt vettek a forradalomban. Kiss Tamás április végéig a Dunántúlon bujkált rokonoknál, ismerősöknél. Végül letartóztatták. A párthatározatnak megfelelően az ügyész a Csongrád Megyei Bíróság 1958. január 6-tól február 10-ig tartó tárgyalásán a legszigorúbb büntetés kiszabását kérte Kiss Tamás és társai ügyében az első három vádlottra. A bíróság a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése bűntettben bűnösnek mondta ki Kiss Tamás elsőrendű vádlottat, valamint Tóth Imrét és Gönczöl Dezsőt, akiket 8, 10, illetve 8 év börtönbüntetésre ítélt. A többi vádlottat – Aszalós Jánost, Tunyogi Csapó Jánost, Soós László, Barabás István joghallgatókat, Abrudbányai Ivánt, Csalner György műegyetemi hallgatót és Kurcsa Klárát – egy évtől hét évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. Lejtényi András és sokan mások disszidáltak. Az egyetemek és főiskolák tanárait sem kímélték. Az említett Perbíró József dékánhelyettes és Baróti Dezső rektor börtönbe került. A BM Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságának politikai nyomozóosztálya az MSZMP szegedi vezetőivel együttműködve 1957 tavaszán javaslatokat tett egyetemi tanárok és hallgatók elbocsátására. Ötvenhárom hallgatót kizártak az egyetemekről, harmincan szigorú megrovásban részesültek. Százhuszonnégy fegyelmi eljárást folytattak le. Tizenhat oktatót elküldtek, huszonöt esetben alacsonyabb munkakörbe helyezték őket. A fegyelmi büntetések indoklásai: „… része volt a kommunista oktatók eltávolításában”, „becsmérlő hangon nyilatkozott a munkás-paraszt kormányról”, „a Pravdát szennylapnak minősítette”, „revizionista nézeteket vall”.
Kiss Tamás az első amnesztiával, 1960. április 1-jén szabadult a börtönből. Miután az ország összes egyeteméről kizárták, segédmunkásnak ment. Évek múltán egy kis cégnél meghúzódva könyvelő lett. Levelezői tagozaton végül sikerült három gyerek mellett elvégeznie a jogi egyetemet. Doktorált, majd egy vidéki termelőszövetkezet jogtanácsosaként dolgozott nyugdíjazásáig. A rendszerváltásig magával kellett hurcolnia az ellenforradalmár megbélyegzést. Csongrád, Somogy és Nógrád megyében mint veszélyes elemet nyilvántartotta a rendőrség. A történeti hivatal dokumentumai szerint folyamatosan készültek róla az ügynöki jelentések. Balassagyarmaton az első szabad önkormányzati választásokon négy évre alpolgármesternek választották. A választások előtt a város egyes, baloldalinak mondott vezetői óvták az embereket attól, hogy egy ellenforradalmár kerüljön a város vezetésébe. Hiába.
– Lehet, hogy vezetőbíró vagy jól menő ügyvéd lehettem volna – mondja búcsúzóul Kiss Tamás –, ha 1956-ban nem vetem bele magamat a MEFESZ szervezésébe, nem állok a forradalom mellé. De nagyon szomorú lennék, ha így alakult volna az életem. Az eltelt több mint harminc év nehézségei ellenére én ma is boldogan emlékszem és büszke vagyok arra, hogy néhány csodálatos hétnek az aktív résztvevője lehettem.
bors
Folytatódik a Bors különkiadásának terjesztés, hiába Magyar Péter vergődése
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!