Hármas érdekeltség

Három magyar csapat érdekelt az európai női kézilabdakupák hét végi elődöntőiben. A mennyiség mindenképpen dicséretes, a minőséggel kapcsolatban legfeljebb azért fanyaloghatunk, mert a legrangosabb trófeáért, azaz a Bajnokok Ligájában már nincs képviselőnk.
Az EHF-kupában viszont van kettő is, és mert a legjobb négy között elkerülték egymást, maradt esély a színmagyar fináléra. Ehhez persze mindkettejüknek tovább kellene jutniuk. A Ferencváros ma 18 órakor a Népligetben az ukrán Zaporozsjét fogadja, a Debrecen pedig ugyanebben az időpontban a horvátországi Kaproncán vendégeskedik, annál a Podravka Koprivnicánál, amely az előző körben az EHF-kupát védő Cornexit búcsúztatta. A nehezebb vetélytársat a Ferencváros fogta ki, és különösen hazai pályán kell ügyelnie, mert a 2005/2006-os kupasorozatban a Zaporozsje összes idegenbeli mérkőzését megnyerte; a negyeddöntőben például Dániában verte az Ikastot.
A KEK-ben a Győri ETO KC ma 16.15-től a norvég Larvikot látja vendégül, a két együttes válogatott játékosai a múlt héten háromszor is szembetalálkozhattak egymással a nemzetek közötti barátságos mérkőzéseken, és ott két győzelemmel, egy vereséggel Görbiczék felé billent a mérleg nyelve. Mindkét együttes a Bajnokok Ligájából, csoportharmadikként csúszott vissza a KEK-be, ahol igazi kárpótlást már csak a kupa elnyerése jelentene.

Osztrákverés Százhalombattán. Férfi válogatottunk tegnap Százhalombattán Ausztria ellen zárta a Pannon Kupa hármas nemzetközi tornát. A serleget már csütörtökön elnyerte Szerbia-Montenegró együttese, mert mindkét riválisát legyőzte, de ettől még a tegnapi találkozónak is maradt tétje. Annyi mindenképpen, hogy mindkét gárdának meg kell találnia legjobb csapatát a júniusi vb-selejtezőkre.
A jelek szerint a mieink tartanak árnyalatnyival előrébb, hiszen 14-14-es félidő után 30-28-as győzelmet arattak. Elégedettségre azonban nincs különösebb ok, mert a mérkőzés nagy részében csapatunk „takarékon” védekezett és támadott, legjobb embere egyértelműen az öt hetest hárított kapus, Tatai Péter volt. Mellette Császár Gábor teljesítménye említendő, mert beállásával színesebbé és dinamikusabbá tette az akciókat, de a mezőnyjátékosok közül Szilágyi Viktor vitte a prímet. Apróbb gond, hogy ő osztrák színekben kézilabdázik, még akkor is, ha édesapja, Szilágyi István egykor természetesen még magyarként jutott el a világ- válogatottságig.