Jól jutalmazott veszteség

Egyedül a vezetés kereseti szintjét nem befolyásolta negatívan, hogy a MÁV az elmúlt négy évben közel megháromszorozta adósságát. Míg a társaság takarékossági szempontokból például kiszállt a vasutas- óvodák fenntartásából, „reformja” pedig tizenegyezer vasutas elbocsátásáról, illetve kiszervezéséről szól, legutóbb még a veszteséges leányvállalatok vezetőinek jutalmazásáról született döntés, ami minden esetben milliós összeget jelent.

A munkaviszony megszűnése után a felek egymás jó hírnevét sértő vagy veszélyeztető nyilatkozatot, adatot, tényt harmadik személy részére hozzáférhetővé nem tesznek – áll számos, a MÁV-nál megkötött menedzserszerződésben. Ezek – a minden esetben több százezertől több millió forintig terjedő alapbéren túl – bel- és külföldi útra egyaránt korlátozás nélküli személygépkocsi-használatot (a használat után fizetendő közterheket a MÁV viseli), külföldi kiküldetés esetén első osztályú közlekedési eszközt és szállodai elhelyezést, kötetlen munkaidőt (a munka, a pihenő és a szabadság privát beosztása) biztosítanak az érintetteknek.
A vasúti vezetők még a versenyszférában is irigylésre méltó díjazása már 2003 márciusában a figyelem középpontjába került. Ekkor „a vasút történelmi átalakításának szakmai munkájával” magyarázta az SZDSZ-es vezetésű Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM), hogy az akkor még „csak” harmincnégymilliárdos deficittel számoló MÁV kilencvennégy felső vezetőjének személyi alapbérére, prémiumára és egyéb juttatásaira éves szinten kétmilliárd forintot meghaladó összeget kellett fordítani. A három vezérigazgató-helyettes, az öt üzletágvezető, a projektigazgató és a szolgáltatási igazgató havi minimális alapbére 1,2 millió forint volt ekkor, amihez százszázalékos prémium járult, ami a nevezett éves fizetés még egyszeri kifizetését jelenti. Ehhez jött még egy szolgálati gépkocsi, korlátlan mobiltelefon-használat és évi ötmilliós életbiztosítás, amelyre százmillió forintot költöttek. 2003 őszén mégis újabb nagyarányú, közel ötvenszázalékos bérfejlesztést hajtottak végre a társaság középvezetői szintjétől felfelé, ami éves szinten nyolcmilliárd forintos költséggel járt. „Vállalati szinten a korábbi vezetői létszám 1300-ról 650-re csökkent, mely a megmaradt vezetők felelősségi szintjének növekedéséhez vezetett” – indokolta ekkor a „bérkorrekciót” a MÁV. A „felszabaduló” összeg nagyságára enged következtetni a vállalat megjegyzése, miszerint a fel nem használt bértömegből a társaság vezetése jutalomként 840 millió forintot osztott szét egyenlő arányban „dolgozói között”.
Egy 2002 decemberében kötött, három évre szóló megállapodás szerint 2003. január elsejétől a reprezentatív vasutas- szakszervezetek 66 tisztségviselőjét a humánpolitikai vezérigazgató-helyettes szervezeti egységében foglalkoztatta a MÁV. Az egyezség az öt első számú szakszervezeti vezető számára, „szaktanácsadó” címszó alatt a főosztályvezetők alapbérátlagának megfelelő havi közel 700 ezer forintos alapbérjuttatást jelentett. A második kör a „tanácsadóké” volt, ide a szakszervezetek alelnökei tartoztak, akik az alapbér hetven százalékát kapták. A „főmunkatársak” címet viselők ötven, a „munkatársak” címszó alatt szereplő szakszervezeti tisztségviselők – akiktől nem követelték meg a felsőfokú képesítést – negyven százalékot kaptak. A megállapodás kikötötte, hogy a munkáltató az érintett tisztségviselők bérszámfejtését a MÁV Rt.-n kívüli gazdasági társasággal végezteti el. A vasutas-szakszervezetek cáfolták azokat a sajtóértesüléseket, hogy a megállapodással lemondtak volna sztrájkjogukról. A MÁV egyébként éppen ebben az időszakban döntött arról, hogy a továbbiakban nem támogatja a vasutas- óvodák működését. „Az óvodák fenntartása nem kötelező jellegű szolgáltatás a MÁV részére, ugyanakkor mivel nonprofit tevékenység, jelentős veszteséget okoz a társaságnak. A felszámolás lehet az egyik lépés, hogy a meglévő 30 milliárd forintos veszteséget csökkenthessük” – indokolt a társaság.
A MÁV korábban nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy több mint kétmilliárd forintot fizetett ki külsős cégeknek a reformmal kapcsolatos szakmai anyagokra, ennek ellenére annak írásos változatát senki, így többszöri kérésük ellenére a reprezentatív vasutas-szakszervezetek sem láthatták. Sőt, az érdekvédők úgy ítélték meg, hogy a reformról hozott részbeni kormánydöntés a vasúttársaság megszűnéséhez vezethet. A 2003-ban hozott döntés szerint 2006 végéig mintegy tizenegyezer embert érintő „létszám-racionalizálást” hajtanak végre a MÁV-nál, az állam pedig hatvanmilliárd forintos hitel felvételére vállalt kezességet a társaság átalakítása érdekében. 2004 decemberében Udvari László, a MÁV Rt. elnöke arra hivatkozva nyújtotta be lemondását, hogy „elmaradt a MÁV átalakítása”.
Bár a MÁV vesztesége mára nyolcvanmilliárd forintra emelkedett, 2005-ös teljesítményükért nyolcvanszázalékos prémiumot ítéltek meg a kiszervezett társaságok vezetőinek, még azoknak is, akik veszteséget termeltek. Ilyenkor „jutalom” címen kapják meg jussukat a vezetők. Egymilliós alapbérben részesül Márkus Imre, a MÁV Északi JJ Kft. ügyvezetője – a vasutas-szakszervezet volt elnöke, jelenleg az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje – és Hercegh Tamás, a MÁV Informatika Kft. vezetője. Mindkettőjüknek egyaránt 9,6 millió prémiumot ítéltek meg, igaz, cégeik jelentős nyereséget hoztak. Hudák István, a MÁV FKG Kft. vezérigazgatója, noha cége év végi eredménytervéhez képest mínusz hatvanhárommilliót ért el, 6 millió forintot tehet zsebre. Bár a Záhonyi Hőtermelő és Távhőszolgáltató Kft. négymilliós veszteséget termelt, ügyvezetője, Béres Zoltán mégis közel hárommilliós „jutalomra” számíthat. A legtöbb társaság bár nyereséges volt, vezetőjük közel akkora, vagy néha magasabb prémiumban részesülhet, mint maga a nyereség. A MÁV Vagon Kft. valamivel több mint hétmilliós nyereséggel zárt, ezért vezetőjét közel 5,5 milliós prémium illeti. Kicsit több, mint kétmilliós nyereségéért a MÁV Vasútőr Kft. vezérigazgatója összesen 6,720 millió forintot vehet fel, a közel hatmilliót termelő MÁV Kombitermál Kft. vezérigazgatójának pedig 7,2 milliót ítéltek meg. A MÁV Transsped Kft.-nél 6,5, a MÁV Jegynyomda Kft.-nél 2, a MÁV-Tiszavas Kft.-nél 7,2, a MÁV Tervező Intézet Kft.-nél 5, a MÁV Ingatlankezelő Kft.-nél 5,3 millió forintos prémiumra számíthatnak az ügyvezető igazgatók. Bár többen prémiumelőleget vettek fel, a teljes kifizetések még nem történtek meg, azokat a választások utánra időzítették.
Sem a közvélemény igazságérzetével, sem az új kormány szándékával nem egyeztethető össze az állami vállalatok menedzsmentjének magas végkielégítése – közölte 2002 júliusában, az Országos Érdekegyeztető Tanács alakuló ülésén Kiss Péter annak kapcsán, hogy a vasutas-szakszervezetek tiltakoztak a MÁV volt vezetőjének végkielégítése ellen. „Mindenképpen teljesítményfüggő elemeket kell beépíteni az állami vállalatoknál megkötendő menedzserszerződésekbe. A premizálást úgy kívánja kialakítani a kormányzat, hogy ne fordulhasson elő a jövőben olyan eset, hogy egy milliárdos veszteségeket termelő vállalat vezetői több tíz milliós járandósággal távozhassanak a cégtől anélkül, hogy megvizsgálták volna a cég élén folytatott tevékenységük eredményességét” – mondta a készülő szabályozásról Kiss Péter. A tavaly októberben
visszahívott Mándoki Zoltán vezérigazgató menedzserszerződésében mégis 80 milliós végkielégítés szerepelt. A nagy felháborodásra való tekintettel Kóka János miniszter többször tárgyalt az igazgatóval, végül a szerződés szerint járó összeg „töredékében”, a hivatalos közlés szerint tízmillió forintban állapodtak meg. – A menedzserszerződéseket szabályozó tervezeten valóban elkezdtünk dolgozni, ám a felvetődött jogi problémák miatt a kormányrendelet végül nem készült el – közölték ekkor megkeresésünkre a munkaügyi tárcánál. Itt végül egy miniszteri rendeletet hoztak, amely lényegében „felhívja az érintett társaságok figyelmét”, hogy „figyeljenek oda az arányokra” a menedzserszerződések megkötésekor.