Kálváriát járnak a licitálók a hivatalokban

Új földosztást és földértékesítő programot hirdetett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a most lezárult választási kampány kezdetén. A Budakeszin élő „kárpótoltak” máig véget nem érő kálváriáját olvasva talán az is világossá válik, mennyire bízhatunk az ilyesfajta kijelentésekben. A pórul járt licitálók története jól példázza, némelykor hogyan is zajlott a kilencvenes években a korábban államosított földek újbóli magánosítása.

Éppen tíz esztendeje annak, hogy 1996. március 4-én és 21-én kárpótlási földek árverésére került sor Budakeszin. Ennek során a Kertészeti Egyetem Tangazdaság kezelésében lévő állami területből a 077/4, a 077/7 és a 07/71-es helyrajzi számmal jelzett területek is kalapács alá kerültek. Az árverésen nyolcvannégy, zömében budakeszi illetőségű licitáló összesen 36,73 aranykorona értékű föld tulajdonjogára tett szert. Legalábbis néhány hónapig ezt gondolták a boldog árverezők.
Amikor azonban ezt a tényt hivatalossá akarták tenni, kiderült, hogy a kérdéses területre a Budaörsi Földhivatal 1991. március 12-én már bejegyezte a Buda Nova Ingatlanfejlesztő Kft. tulajdonjogát. A kárpótlási földalapok kijelölésével is foglalkozó Budakeszi Földrendezési Bizottság nem értette a dolgot, hiszen az árverezés előtt megtekintett tulajdoni lapon még nyoma sem volt semmiféle adásvételnek. Azóta már az is ismert, hogy a környéken nagyon sok föld ingatlanhasznosító cégek kezébe került, és igen sűrűn váltanak tulajdonost.
Elkevert iratok?
A földhivatalban érdeklődtünk, miként történhetett meg ez a kárpótoltakat súlyos hátrányba hozó bejegyzés. Gáspárné Tóth Márta, a Budakörnyéki Földhivatal hivatalvezető-helyettese úgy látja: miután akkoriban több helyen működött a földhivatal, véletlenül kerülhetett a kárpótlással foglalkozó részleghez egy forgalomból kivonandó tulajdoni lap példánya, amit a területek kijelölésénél felhasználtak. Azt már mi tehetjük hozzá, hogy ha valaki akkoriban valóban szem előtt tartotta volna a kárpótoltak érdekeit, még egyszerűen és gyorsan orvosolni lehetett volna a problémát: azon melegében kellett volna pótlólagos területeket kijelölni a budakeszieknek, akik így hasonló értékű és fekvésű földhöz jutnak.
De nézzük meg, miként „oldotta meg” a magyar bürokrácia ezt a problémát. A földhivatal vezetője – a tévedést észlelve – 1996 novemberében egyeztetésre hívta az érdekelteket – a Budakeszi Földrendező Bizottságot, a Pest megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalt, valamint a tangazdaság képviselőit –, mondván, a tangazdaság annak ellenére jelölte ki kárpótlásra a kérdéses területet, hogy azt korábban már értékesítette. Miután a tárgyalás nem volt eredményes, a vonatkozó jogszabályok értelmében a „tévesen” árverezett föld pótlására új területeket kellett kijelölni. Ezért a földhivatal vezetője 1997. március 19-én a Pest megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal számára felterjesztette a tévesen árverezett földrészlet helyett számba vehető 24 szabad terület listáját, s egyben kérte a hivatal állásfoglalását.
Kihagyott hektárok
Ezután jött az újabb fordulat: 1997. szeptember 15-én kelt levelében a földhivatal vezetője – a korábbi 24 helyett – már csak a Pilisi Parkerdő Rt. használatában lévő, 0113-as helyrajzi számmal jelölt egyetlen területet jelölte meg cserealapként. Rövid fél esztendő alatt tehát kiderült: az összes olyan terület, amely valódi forgalmi értékkel rendelkezik, és amit a 84 budakeszi károsult is elfogadott volna, már foglalt. Az egyikről kiderítették, hogy már szintén van gazdája, a másikról pedig azt, hogy bérbe adták. Ismételten fel kell hívni arra a figyelmet, hogy fél évvel korábban ezeket a területeket nem más, hanem maga a földhivatal terjesztette elő. Sőt, „egészen véletlenül” ezek a területek az akkori és a jelenlegi piaci forgalomban is nagyságrendekkel értékesebb földek, mint amit végül is csereként fölajánlottak. Ezek után nem csoda, hogy a Budakeszin élő károsultak nem fogadták el az egyetlen ajánlatot. Ennek ellenére a Budakörnyéki Földhivatal vezetője 1997. december 3-án a privatizációért felelős miniszternél kezdeményezte a szeptember 15-én megjelölt csereterület engedélyezését, ismét csak a 0113-as helyrajzi számú területből.
Alig két hónappal később a Budakeszi Földrendező Bizottság kifogást emelt ez ellen, megismételve álláspontját, amely szerint nemcsak a megjelölt egyetlen terület van szabadon, hanem a tangazdaság területének a kárpótlásból adminisztrációs hiba miatt kimaradt azon területei is, amiket 1997. március 19-én éppen a földhivatal sorolt föl. A levélben arra is felhívják a figyelmet, hogy egyéb kár is érte a budakeszi árverezőket. A tangazdaság területei közül ugyanis eredetileg 133,8025 hektárt jelöltek ki árverésre, de adminisztrációs hiba folytán csak 102,3462 hektárt árvereztek el, vagyis a budakeszi licitálókat mintegy 32 hektárral rövidítették meg. Ezért kérik, hogy ez a 32 hektár is kerüljön be a kárpótlási földalapba. (Ez a momentum azért is lényeges, mert országosan ismert tény, hogy Budakeszin a főváros közelsége, a stratégiai fekvés következtében az árverések iránt sokszoros volt az érdeklődés, az ország minden részéről érkeztek licitálók. Éppen ezért az eredeti tulajdonosoknak nem sok esélyük volt a pénzügyi befektetőkkel szemben. A kilencvenes évek elején éppen ezekre a területekre kötöttek haszonbérleti szerződéseket a jól informáltak, s ezzel kivonhatták a kárpótlásból a földterületeket.) A békés rendezés érdekében a budakesziek javasolták, hogy – az őket ért sérelem és időveszteség miatt – az eredeti kárpótlási területnél lényegesen nagyobb területtel kárpótolják őket, s ebben szerepeljenek a tangazdaság földrajzi fekvést tekintve is igen értékes területei.
A csereterület cseréje
A következő év, azaz 1998 februárjában úgy tűnt, hogy végre pont kerülhet a már évek óta húzódó ügy végére. A Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára ugyanis határozatot hozott, amelynek értelmében kijelölt egy harmadik csereterületet az 1996-ban „tévesen” elárverezett birtok helyett. Ezt követően hosszú ideig nem történt semmi. Másfél év után a Fővárosi Kárrendezési Iroda vezetője levélben közölte az egyik jussát követelő károsulttal, hogy a területek fölmérése a törvény értelmében aranykorona-értékben történik, ezért a számára kimért csereföld területe kisebb ugyan, mint a liciten elnyert, de aranykorona-értékben ugyannyi.
A törvény szelleme
Itt fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a törvény betűjéhez ugyan hű a válasz, a szelleméhez azonban semmiképpen sem: vagyis hogy a kárt szenvedettek kapják meg az ellentételezést. A felajánlott földek jelenlegi forgalmi értéke ugyanis jelentősen kisebb, mint a liciten eredetileg megszerzetteké. S azt ma már mindenki tudja, hogy különösen a Buda környéki földek esetében szó sem volt a mezőgazdasági hasznosításról, a máshonnan érkezők kizárólag befektetési céllal vásároltak kárpótlási földeket. S talán az sem véletlen, hogy míg más területeken nem nagyon tülekedtek az állami földek haszonbérletéért a befektetők, errefelé szinte egymást lökték félre, hogy „mezőgazdasági” célra béreljenek állami területeket. Az előzmények ismeretében ezt az eljárást tehát méltán érezhették igazságtalannak az egykori licitálók.
Újabb fél évig ismét nem történt semmi, majd 2001. május 29-én a Budakörnyéki Földhivatal munkatársai megpróbálták tulajdonba adni a felajánlott csereterületeket. Ezt a lépést sem fogadták el a budakesziek, mondván, ők továbbra is ragaszkodnak a licitált földekhez. Ha mégis csere szükséges, csak az eredetivel egyenlő forgalmi értékű és előzetesen egyeztetett területről lehet szó. A legutoljára felajánlott területek között viszont teljesen értéktelen árokpartok, sőt forgalomképtelen utak is vannak, tehát semmiképpen sem tudják azokat elfogadni. Két hónappal később a földhivatal ismét megpróbálja birtokba adni a csereterületeket, ismét sikertelenül, a károsultak is ragaszkodnak álláspontjukhoz. A budakesziek kifogásaival kapcsolatosan a Budakörnyéki Földhivatal hivatalvezető-helyettese lapunknak elmondta: a területek átadását a kárpótlási hivatal által megadott sorrendben szerették volna végrehajtani, de erre nem került sor, mert a licitálók nem vették át a területet.
Visszavont árverés
Ezt követően a budakesziek ismételten kérik az eredetileg megszerzett területek tulajdonjogának bejegyzését, de 2002 novemberében a Budakörnyéki Földhivatal elutasítja a kérelmet. A Budakeszi Földrendezési Bizottság – kiállva a kárpótoltak mellett – egy hónappal később a Pest Megyei Földhivatalnál megfellebbezi ezt a döntést.
Huszár László, a Fővárosi Igazságügyi Hivatal kárpótlási ügyekkel foglalkozó munkatársa az árverés előtti, 1991-es tulajdoni bejegyzés jogszerűségét firtató kérdésünkre elmondta, hogy miután a tulajdont a földhivatal bejegyezte, azt jogszerűnek kell tekinteniük. Hozzátette: a csereterület meghatározása földhivatali nyilvántartás és a földet használó gazdálkodó szervezet nyilatkozata alapján történt, a megszületett döntést ők csak végrehajtják. A szakember megerősítette, az ügy jelenleg a levegőben lóg, két lehetséges megoldása van: vagy elfogadják a felajánlott területeket, vagy viszszakapják a kárpótlási jegyeket az ügyben érintettek.
A budakesziek fellebbezését 2003 februárjában a Pest Megyei Földhivatal is elutasította. Az indoklásban arra hivatkoztak, hogy nem állami föld lévén nem volt joguk elárvereztetni az ominózus földterületet. Miután e határozat ellen már csak bírósági keresettel lehetett volna élni, s a „kárpótoltaknak” erre nincs pénzük, az ügy azóta is rendezetlen. Közben az állami területek bérlőinek egy esetleges árveréskor vagy pályázati érkékesítés során elővásárlási joguk van az igen értékes területekre.
Nem csoda hát, hogy izgalmat váltott ki a föld nélkül maradt licitálók képviselőiben, amikor a közelmúltban a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet éppen Budakeszin, néhány – a helybéliek által értékesnek tartott – területet hirdetett meg nyilvános árverésre, vagyis úgy tűnt, mégiscsak van szabad terület a környéken. Felvetődik a kérdés, az árverésre bocsátatott területet a kárpótoltaknak miért nem ajánlották föl csereként. Aztán március 13-án váratlanul visszavonták a területeket a nyilvános licitből. Ennek okáról a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet lapzártánkig nem nyilatkozott. Ennek híján két okot feltételezhetünk. Vagy ismét „foglalt” földeket akartak értékesíteni, vagy mégsem árverésen, hanem pályázaton szeretnének gazdát találni a területnek. A két megoldás között az a különbség, hogy míg az árverésen magasra licitálhatják az árat, addig pályázat esetén ennek veszélye nem nagy. (Néhány évvel ezelőtt egy hektárnyi területért 60 millió forintot fizettek a visszavont terület közvetlen szomszédságában.)
Az állami hivatalok tehát dolgoznak, esetenként „hibáznak”, és időnként a polgároknak kárt is okoznak. Majd igyekeznek a hibát orvosolni: a törvény betűjét betartják (szellemét nem mindig), az ügyeskedők, a jól értesültek pedig vásárolnak, bérleti szerződéseket kötnek, s várnak, hogy még értékesebbé váljanak az általuk birtokolt vagy használt területek. Azok pedig, akikért a törvényt megalkották, már több mint tíz éve küzdenek igazukért, s úgy tűnik, senkit sem foglalkoztat különösebben, megkapják-e jogos jussukat, vagy nem.