Két gazdasági lehetőség között választ az ország

E S É L Y E K É S K I L Á T Á S O K Az MSZP–SZDSZ alkotta kormánykoalíció gazdaságpolitikája csak a segélyekből élők hadát növeli, a Fidesz viszont a munkahelyteremtést, valamint a hazai kis- és középvállalkozások megerősítését tűzi ki célul – jelentette ki lapunknak adott interjújában Cséfalvay Zoltán egyetemi tanár, a gazdasági konzultáció szakértője és szóvivője, akivel arról beszélgettünk, hogy mi várható a választások eredményétől.

Ön szerint mi a tétje a vasárnapi választásnak?
– A válaszhoz vissza kell mennünk 2002-ig. Akkor a szocialista–szabad demokrata koalíció az igézően hangzó „jóléti rendszerváltás” szlogennel nyert. A szlogen még rendjén lett volna, ha mögé tesznek egy olyan gazdaságpolitikát, amely finanszírozni is tudja ennek a megvalósítását. De nem tettek. 2002-ben mindössze annyi történt, hogy a polgári kormány által megtakarított több mint 300 milliárd forintot a Medgyessy-kormány jóléti célokra szétosztotta. Arról azonban már nem gondoskodott, hogy a jóléti osztogatásnak a következő években is legyen fedezete. Elindult tehát az állam adósságának gyors növekedése, később az államháztartási adatok kozmetikázása, majd 2004 őszére – a miniszterelnökkel együtt – megbukott a „jóléti rendszerváltás” is. Ami ezután jött, az már csak egy médiaelemekkel tarkított látványkormányzás, Gyurcsány Ferenccel az élen. Hangzatos szavak a bátorságról az egyik oldalon, csendben, de napról napra növekvő államadósság a másik oldalon. Közben pedig futószalagon jöttek Brüszszelből az intők, a hitelminősítő intézetek egyre-másra rontották az ország kockázati besorolását, az unió pedig az euró bevezetéséhez vállalt pénzügyi programot egyszerűen visszadobta.
– Így jutottunk el 2006-hoz, igaz, a koalíció most már nem is tűzi zászlajára a „jóléti rendszerváltást” …
– Helyette olyan fejlesztési programot javasolnak, amely szinte kizárólag uniós pénzből valósulna meg. Ám ezek a fejlesztések zömükben közbeszerzéssel meghirdetett infrastrukturális nagyberuházások, amelyek a nagyvállalatoknak majd biztos óriási hasznot hoznak, de a hazai kis- és középvállalkozások itt már nemigen rúgnak labdába. Legfeljebb sokadik alvállalkozóként, kis összegű megbízásokkal, mindig a sor végén. Ezeket a nagy fejlesztéseket – mint ma az autópálya-építkezésnél – majd egy szűk vállalkozói kör, két-háromszáz hazai és külföldi nagyvállalat fölözi le. A kis- és középvállalatoknak pedig annyi marad – ahogy ezt a miniszterelnök már meg is üzente nekik –, hogy beállhatnak valamelyik nagyvállalat mögé a sorba.
– Ez lenne az „Új Magyarország”?
– Vagy inkább Új Latin-Amerika. Az Új Magyarország program ugyanis azt jelenti, hogy az óriási beruházásokban szabad teret kap a „big business”. A mai középosztályt alkotó kis- és középvállalkozások pedig éljenek meg úgy, ahogy tudnak, ami szinte természetszerűen az amúgy is gyenge középosztály felmorzsolódásához vezet. Végül azoknak, akik végletesen leszakadnak a versenyben, azt kínálják, hogy álljanak sorba segélyért. Attól tartok, hogy az igazságosság és a rászorultság elvének hangoztatása nem szolgál mást, mint lemaradó rétegek féken tartását, és szavazataik megvásárlását. Hasonlítsuk csak össze az elmúlt időszak két választási szlogenjét! „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!” – hangoztatták a mai kormánypártok 2002-ben. Most meg, 2006-ban, azt mondja a pénzügyminiszter, hogy csak akkor lesznek fejlesztések, ha a települések lakói a választáskor a szerinte megfelelő rubrikába húzzák be a strigulát. 2002-ben a „jóléti rendszerváltás” ígérete még mindenkinek szólt, 2006-ban a fejlesztések már csak azoknak járnak, akik úgymond jól viselkednek, és megfelelően szavaznak.
Van azonban a két jelszónak egy közös vonása, mindkettő alapjaiban rombolja a demokráciát. 2002-ben arra tanították a választókat, hogy szavazatukkal pénzt tudnak maguknak szerezni, mondjuk 19 ezer forintot. Most meg arra, hogy saját adóforintjaikból nem kapnak fejlesztési pénzt, ha „rosszul” szavaznak. Ha valamitől, akkor éppen ettől kellene félteni a köztársaságot, mert ez már se nem szabad piacgazdaság, se nem demokrácia, hanem egyszerűen Latin-Amerika, oligarchikus kapitalizmus. Ma még persze mindezt elfedi a semmitmondó ideológiai úthenger: a szocialisták oldaláról a „fejlesszünk, húzzunk bele, ne forduljunk vissza” jelszava, a szabad demokraták oldaláról meg a piac mindenhatóságába vetett dogma. Ellentétben a magát hamisan liberálisnak nevező párttal, a valódi liberális John Stuart Mill óta tudjuk: nem szabad az a gazdaság, ahol a piacot néhány nagyvállalat uralja, ahol a többséget adó kis- és középvállalkozások szabadságát és lehetőségeit az állam a szabályozás eszközeivel nem biztosítja.
Ezzel a latin-amerikai úttal szemben a Fidesz olyan program mellett kötelezte el magát, amely a gazdaság és a társadalom alapjait próbálja megerősíteni: a családokat, a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásokat és a családi gazdaságokat. Úgy kívánja szabályozni a piacot, hogy számunkra is nyíljon tér, munkahely és vállalkozási lehetőség. Nyugat-Európában ezt hívják szociális piacgazdaságnak, és ezt tűzte ki célul 1990-ben Antall József is. Ha valami – mondjon bármit is a magát valódi konzervatívnak tekintő kisebbik ellenzéki párt –, éppen ez az antalli örökség.
– Mindennek fényében ön szerint mi várható a választások után?
– Az államháztartás helyzete évek óta katasztrofális. Amit nagyban súlyosbít, hogy az állam gazdálkodási válsága, vagyis az államháztartás tartósan magas hiánya és az államadósság gyors növekedése hitelességi válsággal párosul. Ma már szinte nincs olyan adat, amelyet a piac elhinne a magyar államnak. Nos, éppen ez a bökkenő. Amennyiben ugyanis a mai koalíció megnyeri a választásokat, akkor aligha várható el tőle, hogy feltárja és bemutassa a gazdaság valódi helyzetét, hiszen tudjuk jól, azt mondják, a gazdaság dübörög. Ha pedig nem néz szembe őszintén az államháztartás helyzetével – amelyért természetesen csakis önmaga a felelős –, akkor majd a piac kényszeríti ki a költségvetés rendbetételét, a kiadások csökkentését. És ez mindenkinek a legdrágább megoldás.
Ezzel szemben ha a mai ellenzék kerül kormányra, elemi érdeke lesz egy pontos leltár elkészítése, az államháztartás valós helyzetének bemutatása. A piac számára pedig ilyen tiszta beszéd már önmagában bizalomerősítő lépést jelent, még akkor is, ha a kép a vártnál is komorabb lehet. Ma a magyar állam hitelességének visszaszerzése már csak új, polgári kormánytól várható. Különösen akkor, ha azonnal elzárja a pazarlás csapjait, és tiszta viszonyokat teremt az állami közszolgáltatások finanszírozásában.
Két lehetőség közül választ az ország. Amennyiben a mostani kabinet marad, akkor vele marad az állam pénzügyi helyzetét illető hiteltelenség is, egészen addig, míg a piac a maga durva eszközeivel egy 1000-1200 milliárd forintos, Bokros-csomag méretű megszorítást ki nem kényszerít. Durva eszközökkel, vagyis a közalkalmazotti bérek befagyasztásával, a közszférában dolgozók tízezreinek elbocsátásával, az orvosi vizitek és receptfelírások díjkötelessé tételével – és csak a Pénzügyminisztériumban tudják, hogy milyen egyéb eszközökkel lehet az állami kiadások csökkentése és a bevételek növelése érdekében megcsapolni az állampolgárok pénztárcáját.
– Mit kínál ezzel szemben a Fidesz gazdaságpolitikája?
– Mindenekelőtt fegyelmezett fiskális politikát és olyan gazdaságpolitikát, amely a munkahelyek bővítésével kinőheti a mai adósságcsapdát. Ehhez pedig a vállalkozókat kell olyan helyzetbe hozni, hogy minél több embernek tudjanak munkát adni. Radikálisan csökkenteni kell a foglalkoztatásra rakódó járulékterheket, fel kell számolni a körbetartozásokat, a hazai kis- és középvállalkozások lehetőségeit növelni kell a közbeszerzéseknél, szélesíteni kell a részmunkaidős foglalkoztatást, gyakorlati jellegűvé kell tenni a szakképzést, és a felére kell csökkenteni a vállalkozók adminisztrációs terheit. Az uniós pénzeket pedig nem szabad szinte teljes egészében nagy infrastrukturális beruházásokba fektetni, mint teszi ezt a szocialisták Új Magyarország programja. Annak érdekében, hogy ezekben – az egyébként szükséges fejlesztésekben – a hazai kis- és középvállalkozások is részt tudjanak venni, az uniós források egyharmadát közvetlenül munkahelyteremtésre, valamint a kis- és középvállalkozások feltőkésítésére kell fordítani. Így kerülhető el egy Új Bokros-csomag, és így kerülhető el Latin-Amerika.