Napjainkban a Larvik HK vonultatja fel a norvég női kézilabda legnagyobb értékeit, no meg mellettük a kétszeres olimpiai bajnok dán kapust, Rantalát. Mindez azonban még mindig nem elegendő ok arra, hogy a vendégcsapat
6-1-es vezetéssel kezdjen Győrben, ám szombaton mégis ez történt. A hátrányt a szünet előtti utolsó percben sikerült háromra mérsékelni a KEK-elődöntőben, de a visszavágót tekintve ez sem ígért túl sok biztatót, és előnyszerzésről egy ideig a második félidőben sem álmodozhattunk. A 40. perc táján azonban rajtaütésszerűen javult fel az ETO, ezzel párhuzamosan pedig a vendégek védekezése úgy összeomlott, ahogy skandináv csapaté szinte soha. Hogy e két gyökeres változás közül melyik volt az ok és melyik az okozat, mindegy is, az a lényeg, hogy a hazaiak tíz perc alatt 13-5-ös nyerő szériát produkáltak, aminek köszönhetően 33-28-ra győztek. Persze kérdéses, mire lesz ez elegendő, ám már az is valami, hogy e kételyt megfogalmazhatjuk, hiszen a meccs nagy részében úgy tűnt, minden keservesen egyértelmű.
A Ferencváros hasonló koreográfia szerint haladt a Népligetben az EHF-kupában a Zaporozsje ellen, csak még később ébredt, ennek megfelelően a reményei is visszafogottabbak. Az ukrán bajnokságban egyeduralkodó vetélytárs a régóta ismert Zaspa kapus bravúrjai mellett roppant precíz és zárt védekezéssel kezdett, amelyet Tóth Tímea képtelen volt átlőni, és ha neki nem megy, a Fradi egyetlen reménye a lerohanás marad. Csakhogy szombaton az sem működhetett, mert a vendégek szellemes akcióikkal és páros kapcsolataikkal sorra ütötték a réseket a zöld-fehérek amúgy is lyukas falában, a második félidő derekáig négy-hat góllal vezettek. Ekkor Harisová kapus becserélése hátul, Valovics pályára küldése pedig elöl adott új impulzust, az addig inkább csak bámészkodó Mraviková pedig sebességet és lövési hatékonyságot váltott. A Ferencváros az utolsó perceket azzal a szívvel és feltartóztathatatlan lendülettel kézilabdázta végig, amely ebben a szezonban már többször jellemezte, így sikerült kicsikarnia a 24-23-as győzelmet. Az ukrajnai visszavágóra némi biztatást adhat, hogy az előcsatározások során a Zaporozsje inkább idegenben tűnt ki, a negyeddöntőben például az Ikastot is Dániában győzte le, és otthon már csak döntetlenre ment vele. Az FTC-nek persze sokkal inkább saját képességeire kell építenie; feledve az első 45 perc lagymatagságát, felidézve az utolsó 15 dinamizmusát.
Az EHF-kupa négyes mezőnyének másik magyar képviselője, a DVSC a horvátországi Kaproncán szerepelt, és az első félidőben 12-11-re vezetett is a Podravka Koprivnica ellen. A fordulat itt is a szünet után következett be, és az 58. percben úgy tűnt, végérvényes is lesz, mert a hazaiak 26-19-re húztak el. Az utolsó pillanatokban azonban sikerült 26-21-es vereségre menteni a végeredményt, ami nyitva hagyta a továbbjutás kérdését a vasárnapi debreceni visszavágóra.
Az első felvonások után tehát elképzelhető, hogy három magyar érdekelt is lesz az európai kupafinálékban, de az sem kizárt, hogy egy sem. Kettővel természetesen rögvest kiegyeznénk.
origo.hu
Szexre kényszerítették drogért cserébe a fiatal lányt
