Két mérkőzésre való fordulatok

Napjainkban a Larvik HK vonultatja fel a norvég női kézilabda legnagyobb értékeit, no meg mellettük a kétszeres olimpiai bajnok dán kapust, Rantalát. Mindez azonban még mindig nem elegendő ok arra, hogy a vendégcsapat
6-1-es vezetéssel kezdjen Győrben, ám szombaton mégis ez történt. A hátrányt a szünet előtti utolsó percben sikerült háromra mérsékelni a KEK-elődöntőben, de a visszavágót tekintve ez sem ígért túl sok biztatót, és előnyszerzésről egy ideig a második félidőben sem álmodozhattunk. A 40. perc táján azonban rajtaütésszerűen javult fel az ETO, ezzel párhuzamosan pedig a vendégek védekezése úgy összeomlott, ahogy skandináv csapaté szinte soha. Hogy e két gyökeres változás közül melyik volt az ok és melyik az okozat, mindegy is, az a lényeg, hogy a hazaiak tíz perc alatt 13-5-ös nyerő szériát produkáltak, aminek köszönhetően 33-28-ra győztek. Persze kérdéses, mire lesz ez elegendő, ám már az is valami, hogy e kételyt megfogalmazhatjuk, hiszen a meccs nagy részében úgy tűnt, minden keservesen egyértelmű.
A Ferencváros hasonló koreográfia szerint haladt a Népligetben az EHF-kupában a Zaporozsje ellen, csak még később ébredt, ennek megfelelően a reményei is visszafogottabbak. Az ukrán bajnokságban egyeduralkodó vetélytárs a régóta ismert Zaspa kapus bravúrjai mellett roppant precíz és zárt védekezéssel kezdett, amelyet Tóth Tímea képtelen volt átlőni, és ha neki nem megy, a Fradi egyetlen reménye a lerohanás marad. Csakhogy szombaton az sem működhetett, mert a vendégek szellemes akcióikkal és páros kapcsolataikkal sorra ütötték a réseket a zöld-fehérek amúgy is lyukas falában, a második félidő derekáig négy-hat góllal vezettek. Ekkor Harisová kapus becserélése hátul, Valovics pályára küldése pedig elöl adott új impulzust, az addig inkább csak bámészkodó Mraviková pedig sebességet és lövési hatékonyságot váltott. A Ferencváros az utolsó perceket azzal a szívvel és feltartóztathatatlan lendülettel kézilabdázta végig, amely ebben a szezonban már többször jellemezte, így sikerült kicsikarnia a 24-23-as győzelmet. Az ukrajnai visszavágóra némi biztatást adhat, hogy az előcsatározások során a Zaporozsje inkább idegenben tűnt ki, a negyeddöntőben például az Ikastot is Dániában győzte le, és otthon már csak döntetlenre ment vele. Az FTC-nek persze sokkal inkább saját képességeire kell építenie; feledve az első 45 perc lagymatagságát, felidézve az utolsó 15 dinamizmusát.
Az EHF-kupa négyes mezőnyének másik magyar képviselője, a DVSC a horvátországi Kaproncán szerepelt, és az első félidőben 12-11-re vezetett is a Podravka Koprivnica ellen. A fordulat itt is a szünet után következett be, és az 58. percben úgy tűnt, végérvényes is lesz, mert a hazaiak 26-19-re húztak el. Az utolsó pillanatokban azonban sikerült 26-21-es vereségre menteni a végeredményt, ami nyitva hagyta a továbbjutás kérdését a vasárnapi debreceni visszavágóra.
Az első felvonások után tehát elképzelhető, hogy három magyar érdekelt is lesz az európai kupafinálékban, de az sem kizárt, hogy egy sem. Kettővel természetesen rögvest kiegyeznénk.