Kézcsók Gyurcsánynak

Emlékszünk még Horn Gyula vaskoronájára? Amerre elhaladt, részvétteli arcok fordultak utána, riporterek ostromolták, minden apró mozzanatnak hírértéke volt. Később különös utóélete lett a Horn-balesetnek: kiszivárgott némi meghökkentő információ, magas beosztást kapott egy-két személy, de a hivatalos történetben hiba nem volt. A baloldal összezár, csak a jobboldalon akadnak hősies szerverkalózok és lelkes hírvivők. Horn Gyulát mindenesetre a miniszterelnökségig repítette vaskoronája, és még az sem ártott neki, hogy egy német rádiónak hirtelen felindulásában merényletként tüntette fel autóbalesetét.
Történt pedig néhány évvel később, hogy Orbán Viktornak kezet csókolt egy idős hölgy. A hölgy a férj végakaratát teljesítve egy kéziratot adott át a miniszterelnöknek, és akkor történt az inkriminált kézcsók. Címlapok, gúnyiratok, elemzések, médiaháborgás, vasverés, habverés, Orbán erkölcsi megsemmisítése, a fotó Kende könyvének borítóján, majd a 2002-es kampányban plakát Válts stílust, válts kormányt! felszólítással, Orbán ellentéteként Kuncze Gábor csókolgat egy „szépkorút”. Istenem! Hogy egyes miniszterelnökök mire képesek: csókoltatják a kezüket, míg mások ugyanezen néniknek mély tisztelettel adóznak. Le Orbánnal!
Ugyanezt a jelszót fogalmazta meg egymástól független a nép egyszerű két gyermeke az Andrássy úti szocialista nagygyűlésen. Már eltelt néhány hét, és vártam, hogy a média nagyágyúi, politikailag korrekt szóvadászai csak előhozakodnak vele. A nép egyszerű gyermekei bevallották, hogy szeretik Gyurcsány Ferencet. Hogy miért? Arra nem tudtak válaszolni. Szeretik, és kész. Majd a további faggatózásra végül kimondják: Bárki legyen, csak a cigány ne. Már hogy kicsoda? – értetlenkedik a riporter. – Hát a cigány! – Csak nem Orbán Viktorra gondolnak? – De igen – nevet megkönnyebbülve a nép egyszerű gyermeke, és örül, hogy „a cigányt” valaki más nevesíti helyettük.
Most a koalíciónak és elkötelezett médiájának igazán könnyű a dolga: semmit nem kell tenniük, mint naphosszat a parttalan gyűlöletig hangolni a Fidesz és Orbán Viktor ellen a közvéleményt. A nép egyszerű gyermeke gyönyörködik az élve kibelezésben, s önkéntelenül öles léptekkel halad a társadalmi viselkedés brutalizálódásának irányába. Közben folyik a kampány, túl van az első fordulón: láttuk Gyurcsányt újfent táncolni, narancsbuktát enni, gúnyolódni, hadonászni, mutogatni, gyermekeket kissé túl sokszor ölelgetni, puszilkodni, viselkedési tanácsokat osztogatni Dávid Ibolyának, reggeltől estig ünnepelni azt az egy százalékot, amivel legyőzte ellenfelét, akinek médiabeli kikészítése idestova tizenkét éve tart. Gyurcsány maga lett az Isten. De még nem érkezett el arra a magasságra, ahová mindig is vágyott, az Orbán Viktor-i népszerűség csúcsára. Gyurcsány Orbán Viktorrá szeretne lényegülni, akit még akkor is irigyel, ha veszít.
A vágya némiképp teljesült. Hogy nem tudnak róla? Hát hogy tudnának, hiszen amit nem mutat a média, az nincs. Gyurcsány Ferencnek végre kezet csókoltak! A kézcsók helye és ideje az első forduló éjszakája. A csók Gyurcsány kacsójának közepén csattant, az elkövető így köszönte meg, hogy „a cigány” lemaradt.
A görcsösen szorított kéz oltalmat és rajongást fejezett ki, a rátapasztott ajak a nép gyermekének bizalmát. Ebből aligha lesz kampánytéma, de azért képzeljük el a képet eme felszólítással: Válts stílust! Mindenesetre rögzítsük a notórius orbánozók kedvéért: az első forduló mámorában Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek egy baseballsapkás férfi csókolgatta a kezét…