Kísérleti járművek Szegeden

Sok a furcsaság a Szegedi Közlekedési Társaság körül. A legnagyobb derültséget városszerte a cég saját fejlesztései, a „papírorrú villamos” és a „kétéltű troli” terve keltette. Sajnos ennél komolyabb problémák is felfedezhetők a vállalat vezetésének tevékenységében.

Sok mindennel kísérletezett Dózsa Gábor igazgatósága alatt a Szegedi Közlekedési Társaság (SZKT), ezek közé tartozott a troli-, illetve a villamosépítési projekt. Az igazgató nagy ívű tervei között szerepelt, hogy Budapesten és Debrecenben értékesítsék azokat a járműveket, amelyeket a cég kifejlesztett. A két város azonban inkább új járműveket vásárol az erre a célra szánt támogatásból. Dózsa Gábort az MSZP–SZDSZ-es szegedi városvezetés nevezte ki a helyi közlekedési társaság irányítójává. Az érintett, igazgatói székének elfoglalása után, azt az ígéretet tette Szeged városának, hogy elkészít egy sorozatgyártásra alkalmas Volvo trolibuszt, amellyel majd indulni fognak a debreceni és budapesti járműbeszerzési tenderen. A beígért járművekből két év alatt csupán egyetlen készült el. Egy használt Volvo buszból eltávolították a motort, és helyébe egy elektronikus berendezést építettek. A beépített elektronika azonban ugyanolyan összegű volt, mint a motor, amit kivettek belőle, ráadásul a megvásárolt autóbusz eleve annyiba került, mint egy új troli. Összességében egy ilyen házi gyártmányú építmény egyharmadával kerül többe, mint egy új. Ilyen szempontok alapján érthető, hogy sem Budapest, sem Debrecen nem rendelt az „új” troliból.
Egy másik alkalommal egy trolibusz hátuljába egy 1900 köbcentiméteres dízelmotort akartak beépíttetni. A cél az lett volna, hogy a jármű – „kétéltűvé” válva – gázolajjal és villamos energiával is működjön. A szakemberek szkeptikusan kezelték a kezdeményezést, mivel képtelenség, hogy egy ilyen kis motor meghajtson egy ekkora járművet. Gyanújuk beigazolódott, mert a „kétéltű troli” végül nem került forgalomba. Kiss Gábor, a Szegedi Közlekedési Társaság munkástanácsának elnöke lapunknak elmondta: az egyik internetes portálról értesült arról, hogy a trolik mellett villamost is lelkesen terveztek az SZKT-nál. Az új jármű alapja egy villamospótkocsi lett volna, aminek az elejét szétvágták, majd egy „papírorrot” biggyesztettek az elejére. Végül ez a jármű sem került forgalomba. – Nem értem, hogyan akarnak járműveket tervezni, amikor nincsenek is a vállalatnál fejlesztőmérnökök. Egy ilyen gépet először is ellenőriztetni kellene a közlekedési felügyeletnél. Nem valószínű, hogy egy papírorrú villamosra engedélyt kapnának – mondta a munkástanács elnöke.
De nemcsak a „házi járműbarkácsolással” akadtak gondjai a közlekedési vállalatnak, hiszen a szabálytalanságok egyébként sem ritkák a cég körül. Így például a közlekedési dolgozók februári sztrájkja kiváltására a vállalatvezetés által az utakra küldött autóbuszokkal sem volt minden rendben. A probléma akkor derült ki, amikor néhány héttel később egy villamospótló autóbusz forgalmi engedélyét a rendőrök egy helyszíni ellenőrzés során bevonták. Az ok nem mindennapi: az utasokat szállító jármű úgy közlekedett a város útjain, hogy nem volt érvényes műszaki engedélye, ezt vették észre a rendőrjárőrök a busz rendszámának számítógépes ellenőrzésével. Mint később kiderült, nem ez volt az egyetlen ilyen busz.
De az említett sztrájk idején egyéb furcsaságok is történtek. Amint arról a helyi média is beszámolt, egy igazgatói utasítás szerint a figyelmeztető sztrájk ideje alatt kizárólag a vállalat és az érdek-képviseleti szervek vezetői nyilatkozhattak. Azaz a munkát – törvény adta jogukkal élve – fel nem vett munkásoknak az alkotmány által garantált szólásszabadsághoz fűződő jogát kívánta imigyen korlátozni egy belső utasítással a vállalat igazgatósága.
Kiss Gábor szerint a munkavédelemre is nagyobb figyelmet kellene fordítania a cég vezetésének. Így például igaz, hogy a villamosokat kétkomponensű festékkel befestő munkások védőfelszerelést viselnek, azonban az ugyanebben a csarnokban dolgozó szerelők már nem, így ha ezt a gyorsan megkötő festéket valaki belélegzi, az katasztrofális következményekkel járhat rá nézve. A vállalat vezetőinek nemcsak a munkások biztonsága, de a környezet megóvása érdekében is lenne tennivalója. A Szegedi Közlekedési Társaság ugyanis bizonyos területeken átvette a köztisztaságért felelős vállalatok szerepét is, így a parkolóhelyeket, valamint a vasúti síneket maguk takarítják. A munkálatok érdekében vásároltak egy söprögető autót, ami azonban a szemetet az SZKT telephelyén önti ki. A tartályt is itt mossák ki, és a szennyezett vizet egy frissen ásott gödörbe engedik az egyéb szennyel együtt. – Nagyon csodálkozom, hogy egy önkormányzati tulajdonú cég ilyet megtehet – fejezte ki nemtetszését Kiss Gábor.
– Nevetségesnek tartom, hogy bárki komolyan vegye Kiss Gábornak, a munkástanács vezetőjének a véleményét, hiszen ő nem ért a járműfejlesztéshez. Ennyi erővel akár Józsi bácsit is megkérdezhetné az utcáról – nyilatkozta lapunknak Dózsa Gábor, az SZKT igazgatója. – Járműfejlesztésünk az előzetes tervek szerint halad, járműveink a lehető legtöbb kilométert futják, s azokat a lehető legalacsonyabb áron szerezzük be – tette hozzá. Nemzetközi hírű szakembereket, angol vagy cseh szaklapokat idézhetnék, amelyek pozitív hangnemben szólnak a szegedi elektronikus közlekedés fejlesztéséről, illetve az SZKT által kifejlesztett trolibuszról – hangsúlyozta a cégvezető.
– Természetesen a helyi ellenzék sem zárkózik el az indokolt és kellőképpen átgondolt fejlesztések elől – mondta a Magyar Nemzetnek Oláh János, a Fidesz szegedi elnöke. – Ez azonban nagyon kockázatos dolog mind anyagi, mind műszaki értelemben. Egyrészt az igen költséges – és kétséges – járműfejlesztések hitelre történnek, és kérdéses, hogy elbírja-e ezt az amúgy is eladósodott Szeged, hiszen az SZKT száz százalékig városi tulajdonban lévő cég, amelynek anyagi kötelezettségvállalásai vagy hitelei végső soron a szegedi adófizetőket fogják terhelni. Közgazdászként úgy ítélem meg, hogy az ilyen irányú fejlesztések előtt kockázatelemző tanulmányokat és tervezeteket szoktak benyújtani a tulajdonosnak – jelen esetben a város vezetőinek –, de sem város lakói, sem az önkormányzati képviselők nem láttak ilyet. A Szegedi Közlekedési Társaság elsődleges célja a biztonságos, megbízható városi tömegközlekedés működtetése kell hogy legyen, s nem a feltalálóknak, kísérletezgetőknek kellene minden áron terepet biztosítani. Mi nem zárkózunk el a fejlesztésektől, de ezeket az utasok biztonsága és a város anyagi szempontjai érdekében jobban át kell gondolni a jövőben – véli az ellenzéki politikus.