Lopni és csalni nem bűn, sőt…

Röhög a rádió. A hallgatót nem érdekli, min, csak jó így reggel tájt a Sláger Rádióval, Boros Lajossal és a Bumeránggal ébredni, baromságokat hallgatni, így gyorsan és zavarmentesen beilleszkedni abba a szellemi közegbe, amelyben majd az egész napunkat töltjük.
A magyarnak jól megtanították a szocializmus negyven éve alatt: csalni, lopni, füllenteni nem bűn, sőt érdem. Hazug ideológiában szocializálódott, a hamis köztulajdon tévhitében nevelkedett. Ez a tudás itt él velünk, tovább is adjuk gyermekeinknek. Biztatjuk őket, hogy olcsóbban lógjanak be a moziba, ne szóljanak, ha többet ad viszsza a pénztáros, és vigyék ki a sittet az erdőbe. Mindent lehet, ami nem tilos. Vagy amit nem vesznek észre. E buhera nemzet most buhera miniszterelnököt választott magának, olyat, aki éppúgy a zavarosból halászta ki az aranyát, mint a kisemberek, csak neki egy „kicsit” nagyobb darab jutott. E számlacsaló buhera ország most megnyugodhat: nem fogják számon kérni rajta a stikliket, mert a hatalomban lévőknek nincs hozzá jogalapjuk.
Semprúnnak lehet igaza, az irodalomban kell keresnünk az igazságokat, vagy legalábbis onnan válogatni ki azokat, amelyek nekünk valók. Egy műben ugyanis többféle igazság is van, mondja a spanyol– francia író, aki a XIII. budapesti könyvfesztivál díszvendége volt, s akivel Kövesdy Zsuzsanna készített majd’ hatvanperces exkluzív interjút. A nyolcvannégy éves Semprún a hírek szerint nem szívesen nyilatkozik, ilyen korban az ember talán már unja is a saját gondolatait. Nincs tehát könnyű helyzetben a szerkesztő, ha nemcsak a maga, de a vendége számára is emlékezetessé akarja tenni a beszélgetést. Készülni kell rá keményen, át kell olvasni az életművet, a régi interjúkat, és végig kell gondolni, mit is szeretnénk ettől az embertől. Hogyan lehet egy beszélgetés végeredményeként megláttatni az alkotót, az embert, a filozófust (amelyik minden íróban ott lakik), sőt a politikust (mert az is)?
Jorge Semprún a világirodalomban egykönyves írónak számít. Első regénye, A nagy utazás tette híressé. A hetvenes években a gimnazisták ezzel a regénnyel a hónuk alatt járkáltak. Ma már a gimnazisták fülhallgatóval járkálnak, nem a világ bölcsessége, hanem a bódító ritmus szórakoztatja őket. Történelem minden, ami apáinkkal megesett. Kövesdy Zsuzsanna meg leült a mogorva spanyol elé, összekészítette okos és szelíd kérdéseit, és elkezdte nyitogatni a kapukat. Előbb a fejét nyitotta ki, hogy láthassuk a gondolatokat, amelyek a műveket megalkották: az ifjúkori illúziók és a kijózanodás menetét. Azután a szívét, hogy megértsük és megszeressük az embert, aki nagy író, és azért írt, hogy megmutassa nekünk a világ igazságait.
(A díszvendég: Jorge Semprún, Kossuth rádió)