Magas ingerküszöb, hétköznapi terror

Kairót, a közel húszmilliós, folyton lüktető metropolist elhagyva a csodás templomoknak otthont adó Luxor csak egy nyugodt kisvárosnak a tűnik. A városban semmi sem emlékeztet arra, hogy a terroristák 1997-ben hatvannyolc ember – főként svájci turisták – életét oltották ki gépfegyverekből leadott lövéseikkel.
Pedig a turizmus akkoriban teljesen leállt, s hoszszú hónapok teltek el, mire a külföldiek újra be merték tenni a lábukat az észak-afrikai országba, amely egyik legfőbb bevételi forrásától esett így el. Egyiptomban azóta úgy vigyáznak a külföldiekre, mint a hímes tojásra, még külön rendőrségi részleget is létrehoztak a számukra, ám az utóbbi két év sajnálatos eseményei megmutatták, hogy még ők sem tudnak teljes biztonságot garantálni.
De távolról sem csak Egyiptomot sújtja a terrorizmus átka. Nairobiban és Dar es-Salaamban az amerikai nagykövetségek repültek a levegőbe egy évvel a luxori eset után, majd jöttek az Amerikát ért terrortámadások, aztán Bali, Madrid, Jakarta, Tába, Kairó, Sarm-es-Sejk, Djerba, Casablanca, Rijád, London, Ammán és legutóbb Dahab, hogy csak a legemlékezetesebb támadásokat említsük, nem is beszélve olyan, folyamatos terrorfenyegetettségnek kitett országokról, mint Irak, Afganisztán, Izrael vagy éppen Pakisztán.
A terrorizmus része lett a mindennapoknak, s ma már éppúgy nem csodálkozunk a véres képek láttán, mint azon, ha mondjuk a frankfurti repülőtéren annak leszünk szemtanúi, amint egy idős, mozgássérült férfinak még a tolószékét is átvizsgálják a biztonsági szolgálatok.
Terrorcselekmények persze korábban is voltak, ám jellemző, hogy az 1972-es müncheni olimpián, valamint az 1985-ben a bécsi (schwehati) repülőtéren elkövetett támadásra sokan évtizedek múltán is jobban emlékeznek, mint a legutóbbi években történtekre. Holott az áldozatok száma nőtt. De még 1997-ben is elég volt egy merénylet a világ megrémítésére, ma azonban éppúgy elindulnak a turistacsoportok Dahabba, mintha mi sem történt volna. Szó sincs az egykor divatos katasztrófaturizmusról, egyszerűen az emberek ingerküszöbe nőtt igen magasra az évek során. Igaz, sokan továbbra is félve lépnek a londoni metró területére, a felhőkarcolókról is szeptember 11-re asszociál az emberek jelentős része, ám nincs mit tenni, a terrorizmus mindig a legfájóbb pontokat fogja keresni, legfeljebb a titkosszolgálatok lesznek ügyesebbek. A média ténykedésének köszönhetően pedig a valós vérfürdők és a fiktív akciófilmek közti határ elhalványult, s abba is bele kellett törődnünk, hogy a terrort legfeljebb egy cunami moshatja le a hírtelevíziók képernyőjéről.