A mátyásföldi Pálya sörözőből kísértem figyelemmel a Kossuth téri Fidesz-rendezvényt. Nem mindegy, milyen a lakossági reflex egy ilyen jeles alkalomkor, oda kell figyelni minden rezdülésre.
A jelenlévők zöme még mindig az előző napi Gyurcsány-beszéd hatása alatt volt, illetve csak azok, akik nem tudták gyógyszerrel semlegesíteni a kormányfői szózat hatását. Az elemzők közül a piros fejű traktoros Béla véleményét írnám ide legelőször. Őt Rákosi Mátyásra emlékeztette a Magyar Köztársaság jelenlegi miniszterelnöke, mind habitusában, mind demagógiájában. Ezúttal szót kért az amúgy szófukar Ottó is (ő hordódongákkal foglalkozik, rengeteg a munkája), azt mondta, van valami különös a Gyurcsányban, talán a kenetteljesség, meg ahogyan tudományosan megalapozza azt a marhaságot, amit mond.
Elegen voltak a sörözőben, megannyi kipróbált fogyasztó, de még nem a szesz szólt belőlük, kora délután volt, pacsirta dalolt a fán. Szólásra jelentkezett közvetlen cimborám, a nagy bajszú Barna is, aki igen tömören fogalmaz, s a jelzők között sem válogat. Most egy elcsúszott jelzőtől leszámítva európai módon kommentálta a beszédet ez a Barna, de nagy szavakat nem használt Gyurcsányról.
Közben elkezdődött az Orbán-beszéd, az ivó elcsendesült, a csapos Csaba felfüggesztette az szeszkimérést, az öreg Nándi felszólította az ötvenhatos Csoszit, hogy rövid időre fogja be a száját, mert most itt fontos dolog zajlik, ne szürcsöljön.
Nem akarom fényezni Viktort, de beszéde közben többször kitört a taps, és én ott éreztem magam a Kossuth téren. De hát nem lehettem ott, mert ezt a cikket kellett írnom…
origo.hu
Emberfeletti munkával mentettek életet a rakamazi rendőrök
