Napi sajtószemle

The Washington Post
Az amerikai főváros liberális lapja az elmúlt hónapok központi amerikai belpolitikai kérdését, a bevándorlókra vonatkozó törvények körüli vitákat egy érdekes nézőpontból világítja meg: a csúcstechnológiai szektorban dolgozó külföldiek, szembesülve az elhúzódó honosítással, nem az utcára vonultak – mint kevésbé kifinomult foglalkozású társaik –, hanem a Washington K utcájában lévő lobbicégekhez fordultak, hogy érdekeiket képviseljék a törvényhozásban. A történet nem is erről az ágazatról szólna, ha a mozgalom nem egy internetes fórumon indult volna útjára egy indiai programozó jóvoltából. Ám a nagy közönség megtette a magáét: négy hónappal a kezdést követően a „Bevándorlók Hangja” névre keresztelt mozgalomnak háromezer tagja van, kétszázezer dollár összegyűjtését célozták meg, és partnerségre léptek egy jó nevű lobbicéggel.


Herald Tribune
Hat korábbi külügyminiszter – köztük Madeleine Albright, Joschka Fischer és Borislav Geremek – nyílt levelét közli véleményoldalán a nemzetközi lap, amelyben arra szólítják fel a Bush-kormányt, hogy álljon el az Irán elleni esetleges támadás tervétől, és kezdeményezzen közvetlen tárgyalásokat az országgal annak atomprogramjáról. Mint írják, aggodalomra ad okot, hogy a jelenleg használt retorika kísértetiesen emlékeztet az Irak megtámadása előtt alkalmazottra. Az atomlétesítmények elleni támadások, még ha sikerrel is járnak, arra ösztönözhetik Teheránt, hogy különböző eszközökkel – például terrorizmussal – álljon bosszút nyugati érdekeltségek ellen világszerte. A levélírók szerint bár sokan kelletlen tárgyalópartnerként írják le az irániakat, többük személyes tapasztalata alapján ezzel szemben az iráni diplomatákban nagy hajlandóság mutatkozik arra nézve, hogy a biztonsági kérdéseket közvetlenül vitassák meg az amerikaiakkal.


Frantfurter Allgemeine
A baloldal és jobboldal megítélésének kettős mércéjére utaló címmel jelentetett meg írást a vezető német konzervatív lap a magyarországi választásokról. A magyar származású elemző, Georg Paul Hefty úgy fogalmaz, hogy az egyik politikai eredetiség győzte le a másikat: Gyurcsány úgy lett miniszterelnök, hogy korábban soha nem vett részt választáson, hanem egyből kormányfőként állt az új parlamentet választók elé, míg Orbán szintén szokatlan utat választott a hatalom visszaszerzése érdekében, amikor létrehozta a polgári köröket. A szerző a két megközelítést „nem törvénytelen parlamenten kívüli útnak” nevezi. S hogy a két fél megítélésében milyen különbségek voltak, arra Hefty úgy utal, hogy míg Gyurcsány esetében nem firtatták, miként ragadta meg a hatalmat, addig a másik oldalon minden radikális hangot Orbán számlájára írtak.