Rácz Jenő folytathatja

Lapunk információi szerint Gyurcsány Ferenc Rácz Jenő eddigi egészségügyi minisztert kérte fel, hogy állítsa össze a szocialisták koalíciós kormányprogram-javaslatának egészségügyi fejezetét. Az MSZP és az SZDSZ elképzelései között alapvető különbség mutatkozik az ágazat jövőjét illetően.

Holnap kezdődnek Balatonőszödön a koalíciós tárgyalások. Az egészségügy az egyik olyan terület, ahol egyértelmű ellentét mutatkozik az MSZP és az SZDSZ javaslatai között.
A választási kampányban úgy tűnt: leginkább a biztosítási rendszert illetően érlelődik valamiféle változtatási szándék a pártokban, ám a megoldást másként képzelik el. A nézetkülönbség nem a magántőke bevonásának lehetőségében mutatkozik meg – azt ugyanis mindkét politikai erő támogatja –, hanem abban, hogy a szabad demokraták a több-biztosítós, piaci modell szerinti átalakulást támogatják, míg a szocialisták kitartanának az egybiztosítós rendszer mellett.
*
Az SZDSZ listájáról a parlamentbe bejutott vezető szakértő, Molnár Lajos, a MÁV Kórház főigazgatója több fórumon is úgy fogalmazott elképzelésükről: ez véget vetne annak a mai gyakorlatnak, hogy „a beteg háromszor fizet” – mármint járulékot, hálapénzt és olykor magánorvost is.
Az SZDSZ-reform lényege, hogy az ellátást több egymással versengő biztosító szervezné meg. A változatlanul kötelező járulékot továbbra is az adóhatóság szedné be, amely a magánbiztosítókhoz nem a teljes összeget, hanem fejkvótapénzt továbbítana, a többi az állampolgári jogon járó alapellátás finanszírozását szolgálná. A biztosítóknak minden náluk jelentkező járulékfizetővel kötelezően szerződniük kellene, hogy ne tudják „kimazsolázni” a legfiatalabb, egészséges ügyfeleket, akiknek az ellátása kevesebbe kerül. A háziorvosokkal, szakrendelőkkel, kórházakkal pedig a biztosítók olyan megállapodást kötnének, amelyek révén a legalacsonyabb költség mellett gondoskodnának az előírt – és a biztosításfelügyelet által is ellenőrzött minőségű – ellátásról. Molnár Lajos szerint az új rendszer hozzájárulna ahhoz is, hogy a betegek csak indokolt esetben kerüljenek kórházba, egyébként pedig az olcsóbb járóbeteg-ellátást vegyék igénybe.
Az MSZP viszont kitart az egybiztosítós rendszer mellett, igaz, a biztosítási elvre építené fel egészségügyi politikáját. Fontos, hogy mindenki után fizessen valaki járulékot, ha más nem, hát az állam, mégpedig a nyugdíjasok, a gyermekek, a munkanélküliek és a gyesen lévők után, ahogy az a 2006-os költségvetésben szerepel. Kiépítenék az egyéni járulékfizetési számlák rendszerét is, amellyel nyomon követhető volna, hogy ki az, aki tehetné ugyan, mégsem fizet járulékot, tehát „bliccel”.
Három ellátási szintet határoznának meg a szocialista elképzelések szerint. Járulékfizetéstől függetlenül minden állampolgár hozzájutna az alapszolgáltatásokhoz, egyebek között a közegészségügyi, a járványügyi, a gyermek-, csecsemő- és anyavédelmi, a sürgősségi, valamint a vérellátáshoz. A biztosítottak – azok is, akik után az állam fizet – a járulék fejében igénybe vehetnék a mai szolgáltatásokat, amelyek körét azonban konkrétan meghatároznák. Aki pedig ennél magasabb színvonalú, extra ellátást óhajt, köthet kiegészítő biztosítást. Azzal azonban az MSZP is adós, hogy mit tartalmazna a járulékfizetésért járó csomag, s miért kellene külön fizetni, pedig egyebek mellett ezen múlik a rendszer finanszírozhatósága. Rácz Jenő eddigi szakminiszter erről csak anynyit mondott, nem cél a fizetős szolgáltatások körének bővítése. A tervek szerint ez a rendszer nem a biztosítókat, hanem a szolgáltatókat versenyeztetné. Ez azt jelenti, hogy az eddigitől eltérően az Országos Egészségbiztosítási Pénztár eldöntené, mely intézmények nyújtanak jó áron jó szolgáltatást, s csak azokkal kötnének szerződést.