Wajda-filmek plakátjai

Nem könnyű fölidézni, miben különbözött ott annak idején, a mi lengyelországi autóstoppos kalandozásaink éveiben az utca képe a magyarországitól. A kommunista kor szürkesége persze hasonló volt, a lehangoló kirakatok, az elhanyagolt régi házak, a lakótelepi lépcsőházak. Magyar szemnek föltűnt a csoportosan vonuló apácák raja meg az utcai plakátok szellemessége. Nálunk ötlettelen volt a plakátok nagy többsége, primitív. Agresszív módon hirdették az egyedül üdvözítőnek hirdetett állami ideológiát. A lengyel plakátok eredetiek voltak, a színek, a vonalak üzenni akartak valamit, teret adva a továbbgondolásnak, vagy éppen valamilyen érzést kelteni, meghökkenteni, kibillenteni a szemlélőt bizonyos sémákból. Később tudtam csak meg, hogy a lengyel plakátművészetet a műfaj nemzetközi élvonalában tartották számon.
Gyakran összekapcsolódtak számomra a lengyel filmek és plakátok, hiszen – moziba menetel előtt vagy után – az illető filmhez hozzáadtak valamit, valahogy emblémájává váltak.
Andrzej Wajda filmjeihez készült plakátok kiállítása nyílik meg április 27-én 17 órakor a budapesti Lengyel Intézetben A Wajda-filmek a mi nemzedékünk gondolkodásmódját is nagy hatással formálták, a lengyel sors fájdalmait-örömeit úgy közvetítették, hogy az Oscar-díjas rendezőt akár magyarnak is tekinthetjük. Nekem a Hamu és gyémánt főhőse az ’56-os körtéri barikádról tűnt el a történelemben, a Pan Tadeusz pedig igazi magyar patrióta film, mert ott láthatjuk benne a mi kétségeinket és reményeinket. Azért is, mert a magyar film minden kiválósága ellenére nálunk ezek az opusok (értsd: tegnapi és tegnapelőtti történelmünkről) nem készültek el. Vagy nem volt olyan művészünk, mint a most nyolcvanesztendős lengyel mester, aki a diktatúra évtizedeiben mindig következetesen küzdött művészi eszményeiért, és soha nem cseresznyézett egy tálból a hatalom képviselőivel? Elkészítette a lengyel irodalom néhány klasszikus művéből saját filmlátomását nemzetének, és vászonra vitte politikai vallomását is: A márványemberben meg A vasemberben. Ott volt a gdanski hajógyárban 1980-ban és a hadiállapot ellen tiltakozók között 1981 decembere után.