Kétségtelenül a magyarságnak hosszú ideje legtehetségesebb, leghűségesebb és legtisztább politikusa Orbán Viktor, aki az ő szakmájában és „gazdaságkorban” szokatlan szellemi érzékkel is rendelkezik. Eddigi sikerei és vereségei megtanították arra, hogy korunk elvadult érdekrendszere ellen csakis az emberi összefogás, a megértés, a szeretet, vagyis a közösségek újjáalakítása védhet meg bennünket. A veszély óriási, mert csak a vak nem látja, hogy a szakadatlan gazdasági növekedés rákőrülete nem tartható örökké, de sokáig sem, és civilizációnk haláltánclépésekkel követi elődeinek a kitaposott útját az elkerülhetetlenhez.
Orbán nélkül a nemzeti oldal nem szerezte volna meg a szavazatok közel felét, ám vele nem juthatott többre. A Lajtán túl Európa minden országában kétharmados többséggel váltott volna le egy olyan tehetségtelen koalíciót, ami az országot iszonyatosan eladósította, maradék javait kiárusította, iskolarendszerét lerontotta. És aminek élén „jó erkölcsbe ütköző” férfiak állnak. Bizonyára lesznek majd, akik részletesen elemzik a Fidesz iszonyatosan szellemtelen és kedélytelen, hamis és lélektanilag hiteltelen kampányát. (Rosszabbul élünk? Ki igen, ki nem. S ki szereti elismerni sikertelenségét?)
De most talán inkább arról, ami a lényeg.
A veszélyt a globalista nagytőke helyi képviselői is látták: ha itt a lakosság néppé szerveződik – József Attila után szabadon: okos gyülekezetté, amely meghányja-veti közös dolgait, akkor ők itt többé nem alakíthatnak kormányt. Ha megkérdezünk kormánypárti szavazókat, mondanak ezt-azt, hogy „régen jobb volt”, hogy ők „baloldaliak”, hogy „csak”, de hamarosan kibukik belőlük a lényeg: „Orbán mocskos cigány”, „tolvaj”, „veri a feleségét”, „diktátor, aki fölakasztatja a nyugdíjasokat”, „fasiszta”. Aki beszélgetésbe elegyedik velük, olyanokat hall, például egy katolikus doktortól, hogy „könnyű Orbánnak a szőlőbirtokok árnyékában” és: „Gyurcsány esete más, az eredeti tőkefelhalmozás”. Közbevetésre, hogy Orbánnak nincs is szőleje, feleségének volt, de jóval az ellene indult vizsgálat előtt áron alul eladta, ez a válasz: „ne b…ogassál te engem.” Katolikus doktor nemzetközileg is jegyzett koponya, társai képzettségükre, korukra nézve mindenfélék. Látszólag össze-vissza beszélnek, de van benne rendszer.
A tapasztalt utazó emlékszik az Antall elleni gyűlöletkampányra, s pontosan tudja, hogy amikor az SZDSZ–MSZP-szövetség szürkeállománya meghirdeti a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalmat, akkor bizony itt a csodafegyver minden eddiginél pusztítóbb változatának bevetése következik. Amikor Medgyessy Péter a „nemzetet meghasító árok betemetéséről” beszélt, akkor nyilvánvaló, hogy az árkot feneketlen szakadékká robbantják. Az elmúlt négy esztendőben azért nem kormányoztak, mert minden eszközükkel gyűlöletet szítottak. A népszavazás idején a határon túli magyarok ellen, a különféle tüntetők ellen alkalmazott törvénytelen rendőri eszközökkel „fasiszta lázadás” koholt rémképét vetítették az emberek lelkébe. 2002-ben az SZDSZ „Lop-Stop!”-táblákkal rágalmazott, majd külön államtitkárságot hoztak létre az Orbán-kormány közbűntényeinek föltárására. A kellerezés vagy 38 büntetőfeljelentést és ugyanannyi felmentő (!) ítéletet eredményezett. Ám a multik tévécsatornái meg az áruló helyi írástudók jóvoltából az emberekben benne maradt a méreg: ezek sem különbek, ezek is rablók.
A példákat bárki szaporíthatja. Nézzünk inkább szembe a gyűlölettel. Az ember természeténél fogva szeretetre vágyik, ezt mindannyian tudjuk és érezzük. Azt is tudjuk, hogy a szeretetet tovább adni jó, s ha egy szeretethálóban élünk, akkor biztonságban tudjuk magunkat, még a szenvedés is értelmet nyer. A szeretet hordozója a derű.
A nemzeti és nemzetközi szocializmus egyaránt a gyűlöletet tette meg motorjának. Az előbbi a fajgyűlöletet, utóbbi az osztálygyűlöletet. Hitler alaposan elemezte a kérdést, s oda jutott, hogy „Ami szilárd, az az érzelem: a gyűlölet.” Mein Kampfjában írja, hogy a nagy vezér nagy leleménye a „zseniális gyűlöletkép, megfelelően lesüllyesztett szellemi színvonalon propagálva.” Aki próbálta, tudja, hogy milyen nehéz szeretni felebarátunkat úgy, mint önmagunkat. Ez a parancs mély önismeretet, állandó mérlegelést, életfelelősséget kíván, egyszóval magas szellemi színvonalat. Gyűlölni laza felelőtlenség, hisz a vezér gondoskodik az ellenségről. Az ő iránymutatása után a szellemi színvonal leszorításáról a lelkekbe ültetett gyűlölet önműködően intézi. A gyűlölet a hazugság hordozója: fertőzöttje irányítói minden hazugságát elhiszi.
Az SZDSZ–MSZP stratégái a zseniális gyűlöletképet a Fideszben és szövetségeseiben találta meg, középpontjában Orbán Viktorral. Ő lett a sátán. A politikai párbeszédet metafizikai síkra vitték, de nem emelték, hanem süllyesztették. Az évek munkájával és hatalmas sajtónyomással a lelkekbe préselt gyűlölet – miként a mester, Hitler mondá – megszilárdul, és új rendet hoz létre odabent. Ettől kezdve a fertőzött doktorként, fodrászként vagy portásként – egy darabig, bizony, csak egy darabig – képes szakszerűen végezni munkáját, értelmesen elemezni és következtetni, okosan társalogni mindaddig, amíg a gyűlöletkép föl nem izzik benne. Ekkor azonnal lezuhan a hitleri „megfelelően lesüllyesztett szellemi színvonalra”, és többé semmiféle érv, tapasztalat nem képes befolyásolni, s vígan megszavazza, hogy a konyhaablaka alá vezessék az autópályát. Ebből neki egyébként egy fillér haszna nincsen, ez nem is szempont; egyedül csak az, hogy az ellenség kapjon a pofájára. Sztálin stratégiájának alaptétele volt az osztályharc élesedése – a polgári osztály megsemmisítése után is. Így világította meg az (osztály-) gyűlölet értelmét Jobboldali elhajlás az SzK (b) P-ben c. cikkében: „az az előnye, hogy megkönynyíti a munkásosztály mozgósítását a proletárdiktatúra mellett”. Tegyük hozzá, ha kell, a „nemzetközi fináncoligarchia” mellett is, miként azt az amúgy meggyőződéses „baloldali tömegek” voksolása mutatta az elmúlt négy választáson.
Hitler és Sztálin istengyűlölők voltak, de ennyit tudtak metafizikából. Orbán csacska mód érvelt és ígérgetett a fizikai jelenségek határán innen. Akkor sem nyert volna, ha április 1-jén kifizeti a 14. havi nyugdíjat, ha kiderül az államháztartási hiány, ha sörré változtatja a kocsmákban a vizet – odaát az ilyesmi értéktelen. Választás után a plakátokat letépik, az ígéreteket visszavonják, ám az emberek lelkében megmarad az, amit Hitler oly szilárd érzésnek tartott: a gyűlölet. A gyűlölettel megfertőzött lakosság pedig elveszti kapcsolatait a tényekkel, s előbb-utóbb doktori, fodrászi, portási munkájában is acsarkodni fog; benső poklát kiterjeszti ügyfeleire, munkatársaira, családjára.
A nyilas gyűlölet népünknek csak pár százalékát fertőzte meg. Az SZDSZ–MSZP-propaganda – lényegében Lakitelek óta – azon serénykedett, hogy szétrobbantsa a nemzetet. Ez mostanára sikerült. A Fidesz– KDNP metafizikai síkon vesztette el a választást. Nem vette észre, hogy hol a csatatér.
A csodafegyver hatása az atombombáéra hasonlít: válogatás nélkül öl és fertőz évtizedekig. A választás tanulsága feladat: kigyógyítani embertársainkat a gyűlöletből, e legveszettebb elveszettségből.
A szerző író
origo.hu
A Honvédelmi Minisztérium közzétette a Ruszin-Szendi Romuluszról szóló jelentés összefoglalóját
