A marketingüzenet és a gyönyörű hang

Renée Fleming, a kétségkívül dekoratív szoprán Mainz katedrálisában karácsonyi válogatásnak is beillő koncertet ad. Efféle tematikák örök veszélye, hogy a szerzők által rendre kontrasztnak szánt anyag – itt a révült pillanatok csendje – kimerevül, és a harmadik szám után, szépség ide vagy oda, unatkozni kezdünk. A Franck-féle Panis angelicusba sétáló angyalkar is csak elsőre gyönyörködteti a szívet, de ha óvatlanul a cappella marad, vagy a művésznővel lép kamaraprodukcióba, a helyi kisfiúk hamiskássága tagadhatatlan. Sokadszorra pedig már fagyogat a nézői csíz – annál is inkább, mert kutya hideg lehetett a tavaly november közepi felvételen. A dóm kórusának szülői tömege nagykabátban ül, közéjük fejüket formáns-ferdén tartó, elmélyültséget árasztó Bill Gates-imitátorok vegyülnek. Ők ott vannak mindenhol, csakúgy, mint a koncertek lassú (magyarán halk) tételeit notóriusan szétköhögők.
Fleming kisasszony sztármosolyát azonban semmi sem zavarja. Még a zimankó sem: vállát, dekoltázsát bátran mutatja, épp a templomi tűréshatáron innen, ám mellén a strassz tengericsillag snassz. A díva tudja, hogy minden körítés ellenére ez az ő szólóestje, addig pihenhet Max Reger német nyelvterületen igen népszerű Bölcsődala után, amíg a Brémai Kamarafilharmonikusok Faure egy már szinte émelyítő zenekari finomságát játsszák.
Tíz éve „a gyönyörű hang” marketingüzenettel vezették be a Fleming márkanevet az operapiacra – mára szétválni érzem e szerkezetet. Bár a muzikális művésznő magasságai tetszetősen csengnek a gót térben, matériájának közepére már Kiri Te Kanawa negédes kásássága klónozódott. A hangban különös szépséget nem találni, viszonylag belül tartott, trillasűrűre vibrált. És a Puccini-szerepek sorát sem adták ingyen: Mozart koloratúraigényes c-moll miséjének részlete már csak a közjátékokban „laudál” igazi, felszabadult tempóval. Nagy szerencse, hogy a régi zenéből ismert Trevor Pinnock dirigál, így minimális ragadásokkal és pár illetlen portamentóval megúszható a program – a Bach-szvit francia tánca pedig épp a karácsony fékezhetetlen örömét mutatja.
Végre, egy kontrasztdarab, dünnyögjük – de alatta már Miss Fleming fotóalbuma nyílik a lejátszón: milyen volt, amikor még gyönyörűbb volt. Hát még gyönyörűbb, bár ez a zenében (egyelőre még) nem a legfőbb princípium.
(Szent énekek – Renée Fleming/
Pinnock; Decca DVD, 2006.)