A szolidaritásra épít Varsó

A Molotov–Ribbentrop-paktumhoz hasonlította a minap az alapvetően a Balti-tengeren át épülő, Lengyelországot elkerülő, úgynevezett északi gázvezetékben megtestesülő német– orosz energetikai együttműködést Radek Sikorski. A lengyel védelmi miniszter éles szavai ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy Varsó komolyan gondolja az energetikai NATO általa még az év elején felvetett tervét.

Egy mindenkiért, mindenki egyért! E NATO-ban működő elv mintájára alapozná Varsó Európa energiabiztonságát. Az év eleji orosz–ukrán gázvita, majd a rendkívüli hidegek miatti ellátási problémák nyomán született elképzelés infrastrukturális szinten még nem létező összeurópai rendszerben, adott esetben kölcsönös segítségnyújtásban és az egyoldalú függőség megszüntetésében gondolkodik.
– Maga az elnevezés megtévesztő lehet, mert nem a NATO-n mint intézményen belül működne – hívja fel a figyelmet lapunknak nyilatkozva Piotr Naimski gazdasági miniszterhelyettes. – A lényeg, hogy kormányközi, politikai szinten szeretnénk létrehozni egy válságkezelési mechanizmust.
A politikus szerint az utóbbi három hónap során nagyon megváltozott e téren az európai hangulat. Immár nem azon van a hangsúly, hogy egyik vagy másik ország támogatja-e Ukrajnát, hanem a saját energiaellátás biztonságáról, ezért egyre figyelmesebben kezelik Varsó felvetését is.
– Sajnos energetikai ügyekben ma egész Európában hiányzik a szolidaritás, miközben a kontinens országai e szempontból mind keleti, mind pedig déli irányból olyan országoktól függenek, amelyek jobb esetben kiszámíthatatlanok, rosszabb esetben viszont energetikai potenciájukat deklaráltan kül- vagy biztonságpolitikájuk egyik fegyverének tekintik – vázolja a kérdés politikai aspektusait Rafal Wisniewski, a külügyminisztérium helyettes államtitkára. – Tavaly év végéig az uniós tagállamok jelentős része energetikai tárgyalásaikat nagyon gyakran mint szabadpiaci elvek szerint alakuló kereskedelmi tevékenységet tekintették, míg külső partnereik mint befolyásnövelő eszközt láttak benne. E szempontból az EU zöld könyve már üdvözlendő előrelépés, hiszen először merült fel a szolidaritás gondolata. Fontos annak felismerése, hogy az európai energetikai függőséget nem lehet eredményesen kizárólag nemzeti kereteken belül kezelni – teszi hozzá a diplomata.
– Együtt kell működnünk az energiahordozók szállításában, tehát a logisztika terén úgy, hogy e hordozók északról és délről is el tudjanak jutni országainkba. Régiónkat például össze kell kapcsolnunk új szállítókkal vagy termelőkkel is. Ha ezen a téren együtt tudnánk működni, az nagyon jó lenne. Ilyen alternatívát jelenthetne a Nabucco vezeték, de meg lehetne nyújtani már létező projekteket, így például Lengyelország szeretne Norvégiából gázt hozni. Nem azt mondjuk, hogy abszolút állítsuk le az orosz importot. Arról van szó, hogy az Oroszországból származó gáz részaránya ne haladja meg az összfogyasztás egyharmadát – avat be a részletekbe Piotr Naimski, aláhúzva: e válságkezelési mechanizmus nem szándékozik beleszólni a nemzeti biztonságpolitikákba, s működése független lenne például attól, hogy az egyes országok honnan szerzik be a gázt vagy az olajat, s milyen problémáik vannak.