Alkotmányossági problémák a luxusadóval

Immár nyilvánvaló, hogy a választásokhoz igazított luxusadó bevezetése a kormányzati kommunikációval szemben nem alkalmas a gazdagok megadóztatására. A Pénzügyminisztérium tervei, amelyek szerint az új adónemből több mint egymilliárd forintot reméltek, nem váltak be. Emellett a kapkodás miatt sok esetben a nehezebb körülmények között élők is adófizetésre kötelezettek, miközben gyakori, hogy a villákban lakók elkerülik a fizetést. Az idén bevezetett új adónemmel kapcsolatban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának alkotmányossági aggályai vannak.

Tavaly ősszel fogadta el az Országgyűlés a luxusadóról szóló törvényt, amely csak a magánszemélyek tulajdonában álló lakóingatlanokra vonatkozik. A jogszabály szerint a luxusadó mértéke a lakás százmillió forint feletti részének fél százaléka, tehát egy 150 milliós ingatlan tulajdonosa évi 250 ezer forintot kellene fizessen. A bevallást legkésőbb május 2-ig kellett postára adni, az éves luxusadót két részletben kell megfizetni, az elsőt szeptember 15-ig, a másodikat 2007. március 15-ig. A törvény megalkotásakor a Pénzügyminisztérium úgy becsülte, hogy hazánkban mintegy tízezer lakás és ezer üdülő haladja meg a 100 milliós értéket, s ebből kifolyólag több mint egymilliárdos bevételt remélt. A lapzártánkig az adóhivatalhoz beérkezett luxusadó-bevallások alapján arra lehet következtetni, hogy a tervekkel szemben a befolyó összeg jó ha eléri a 100 millió forintot, vagyis csak a tervezett 10 százalékát tudják behajtani.
Ezen egyébként aligha lepődhetett meg a minisztérium, hiszen nyilvánvaló, hogy a nagy számok hangoztatása leginkább a választási célokat követte, nevezetesen a kormány szociális érzékenységét próbálták bizonyítani. A megalkotott törvény, illetve a végrehajtási rendeletek ugyanakkor magukon hordozzák a sietségből fakadó gyermekbetegségeket. Szakértők szerint a legnagyobb probléma a törvénnyel az, hogy nem lehet adótárgya az ingatlan, ha az kizárólag nem magánszemély tulajdonában van. Ez – közölte Kanyó Loránd adószakértő, a luxusadótörvény egyik kidolgozója – azért probléma, mert a legtöbb nagy értékű ingatlan cégtulajdonban van, hisz annak idején cégberuházásként épült. Ezen épületek esetében ráadásul az építés sorén le lehetett vonni az áfát, illetve értékesítés esetén nem az ingatlant, hanem a céget kell eladni, így nem merül fel visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettség. Az adószakértő érthetetlennek tartotta azt is, hogy az adó miért nem terheli a nagy értékű telkeket.
A törvényt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nyílt levélben támadta, egyebek közt arra hivatkozva, hogy az sérti a jövedelem- és vagyonarányos közteherviselés elvét. Kifogásolják, hogy csak magánszemélyek tulajdonában és belföldön lévő ingatlanok után kell adózni, és sérelmezték a többszörös adóztatást is, hiszen az ingatlant adózott jövedelemből építik, emellett illetéket is kellett fizetni utána, ráadásul nem vonhatók le az ingatlant terhelő hitelek.
Mindenesetre e törvényre alapozva Budapesten meghatározták az úgynevezett értékövezeteket, amit a Fővárosi Közgyűlés rendeletben fogadott el, azaz meghatározta minden utcára azt a négyzetméterárat, amit a luxusadó-bevallásnál alkalmazni kell. A fővárost 15 övezetre osztották fel, ahol sorrendben az egyes övezettől felfelé haladva egyre nagyobb négyzetméterárat állapítottak meg az egyes ingatlanok esetében. A „legolcsóbb” övezetben – az adó alapjául szolgáló érték meghatározása érdekében – az egylakásos épületeknél 150 ezer, a több lakásból álló ingatlanoknál 130 ezer, az üdülőknél pedig 100 ezer forintos átlagos négyzetméterárat állapítana meg a jelenleg tárgyalt tervezet. Ezekből viszonylag kevés található a fővárosban. A legmagasabb értékeket tartalmazó tizenötös számú övezetben – általában a budai oldalon található ingatlanoknál – a négyzetméterárat 800 ezer forintban állapították meg. A közepes kategóriájú tízes értékövezetben, ahol a tervezett négyzetméterárat 500 ezer forintban jelölték meg – a luxusadó határának eléréséhez elegendő egy 201 négyzetméteres lakás is. Ekkor ugyanis a százmillió forintos határt már 500 ezer forinttal meghaladja a lakás értéke, amely után két és fél ezer forint lehet az adó.
A Fővárosi Közgyűlés által meghatározott értéksávok az ingatlanpiacról erősen vitathatók, hiszen azokat diszkriminatív módon állapították meg – nyilatkozta lapunknak Tilk László Géza ingatlanszakértő, az ingatlanado.hu főszerkesztője. Véleménye szerint e mögött szerencsétlen módon populista politikai mesterkedés húzódik meg a „fizessenek a gazdagok” üzenettel, és mint ilyen, a választások előtt nyilvánvaló, hogy csak pártérdekeket szolgált. Felhívta a figyelmet arra, hogy az értékövezetek kialakításának koncepciója nem alkalmazkodott piaci realitásokhoz, nem felel meg a piaci törvényszerűségeknek, például nem differenciál aszerint, hogy az adott területen létezik-e piaci forgalom, vagy sem. Az ország jelentős részén ugyanis nem beszélhetünk mérhető, regisztrálható és statisztikai értelemben is elfogadható ingatlanpiaci forgalomról. Budapest 6000 utcájában például évente jó ha kétezerben történik ingatlan-adásvétel, ezért az adót legalább öt év forgalmi adatai alapján számított differenciált helyérték, illetve a földhivatalnál nyilvántartott ingatlan-alapterület alapján kellene kivetni, és nem a jelenlegi módon „bevallani”.
Az ingatlanszakértő ezért arra hívta fel a figyelmet, hogy az értékövezetek kialakításának koncepciója önkényes, nem piaci, hanem közigazgatási szemléletű. Mint mondta, ezért fordulhat elő az, hogy Budapesten – a 160 irányítószám, vagy városrész körzet helyett – mesterségesen 15 értékövezetet alakítottak ki, és egy-egy területrészen, például irányítószám körzetben 7-es és 13-as értékövezetet is megjelölnek kellő megalapozottság nélkül. Tilk László Géza szerint a luxusadó sajnálatos módon lényegét tekintve az ingatlanadó egy elfajult, diszkriminatív változata, és mint olyan, a jelenlegi formájában nem alkalmas társadalmilag elfogadható módon a funkció betöltésére.

Feltűnő aránytalanság. A nem megfelelő metodika és adatháttér egyik következménye a feltűnő aránytalanság, vagyis az, hogy a piaci és az önkormányzat által megállapított ár között akár kétszeres eltérés is előfordulhat. Ennek egyik legszemléltetőbb példája Budapest II. kerületében a Turul utca, ahol a lakóingatlanok értékét tényleges piaci forgalom híján is a 13. övezetbe sorolták négyzetméterenkénti 650 ezer forintos árral. Ugyanakkor a körzetben az Ingatlan-Online idősoros adatbázisai alapján – ezen belül a kínálati ajánlatok alapján – öt évre vonatkoztatva 14 utcában is 350 ezer forintos négyzetméterárat állapítottak meg.