Az ellapuló bolygó

Fussunk gyorsabban, ha egy helyben akarunk maradni – ezt követeli meg tőlünk a globalizálódó glóbusz törvénye – fogalmaz Thomas Friedman, a New York Times Pulitzer-díjas írója És mégis lapos a Föld című kötetében, amely tavaly elnyerte a Financial Times Az év legjobb gazdasági könyve címét. A publicista összefoglalásáról, a globalizáció ismérveinek gyűjteményéről a Közép-európai Egyetem vitaindító konferenciáján fejtették ki véleményüket neves külföldi és hazai közgazdászok.

Hogy juthattunk el odáig, hogy immár Kínából importálják a hagyományosan alacsony béren termelő Mexikóba az ország védőszentjét, a Guadalupei Szent Szüzet ábrázoló kegytárgyakat? A kaliforniai kikötőkbe érkező árudömping még a Csendes-óceánon áthajózva is olcsóbb, mint a hagyományos mexikói portéka, és az Egyesült Államok déli szomszédja tavaly kénytelen volt átengedni az amerikai piac második legnagyobb exportőrének rangját (Kanada után) a távol-keleti országnak. Hasonló példa akad az afrikai kontinensen is: az egyiptomi iskolások ramadánlampionjait több évszázad után már nem Kairó óvárosának szegényes kézműves műhelyei készítik, hanem gyertya helyett elemmel működő, apró izzólámpával világító, kínai műanyag lampionok sokasága mikrocsipből szóló egyiptomi dallamokat játszik a muzulmán ünnep idején.
Észbontó tényállás, hogy a hagyományosan Európa divatközpontjának számító Itáliában Indiából és Kínából importált cipőket hordanak, miközben olasz családok megélhetése válik bizonytalanná az egyenlőtlen versenyben. Thomas Friedman nemrég megjelent könyvében a globalizációra adott szükséges válaszlehetőségeket olyan megközelítésből veszi górcső alá, hogy felsorolja „ellaposodott” bolygónk ellapító tényezőit.
A szemünk láttára zajló elképesztő folyamatokra Friedman szerint két alapvető fontosságú dátum hatott: 11/9, azaz 1989. november 11-e, a berlini fal leomlása, mely a Föld lakosságának jelentős részét felszabadította, és potenciális partnerré tette, míg 9/11, vagyis a 2001. szeptember 11-i terrormerénylet „új, láthatatlan betonfalakat” épített az emberek közé. A globalizáció legújabb fázisának ismérvei között találjuk az úgynevezett szoftverforradalmat: a cégek összes számítógépének olyanná kell válnia, hogy kompatibilis lehessen minden más számítógéppel is. Az internet terjeszkedése, a személyi számítógépek egyre könnyebb hozzáférhetősége, a szoftverprogramok akadálymentesítik a kontinensek közötti kereskedelmet, miközben dollárszázmilliókat fordítottak arra, hogy széles sávú, tenger alatti kábelekkel hálózzák be a világot.
Egy másik globalizáló tényezőre, a feladatkiszervezés jelenségére a legjobb példa talán India, ahol a lakosság jelentős része beszéli az angol nyelvet, hagyományosan sokat fordítanak az oktatásra, így ideális célországgá vált a multinacionális vállalatok szempontjából egy-egy részfeladat ellátására, például a könyvelésre, a telefonközpont üzemeltetésére. Indiának sem nyersanyagai, sem infrastruktúrája nem volt, az egyetemek viszont ontották a műszaki diplomás, képzettebbnél képzettebb szakembereket, akik ma részt vesznek a feladatkiszervezés forradalmában. Ki gondolná például, hogy amikor egy elveszett csomag miatt reklamálunk egy nyugat-európai légitársaságnál, akkor a vonal túlsó végén akár a dél-indiai Bangalore város egyik telefonközpontosával beszélgetünk, aki tökéletes angolsággal intézi ügyünket – az európai uniós bérek töredékéért.
Amióta Kína a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO tagja lett, a világnak egyre gyorsabban kell futnia – fogalmaz Friedman, aki arra céloz, hogy immár zökkenőmentesen helyeznek át komplett gyárakat a Távol-Keletre. Ugyanazt a terméket ugyanolyan technológiával gyártják, mint például az Egyesült Államokban, csak alacsonyabb munkabérekkel, járulékokkal, kisebb adókkal és államilag dotált energiaárakkal, a környezetvédelmi előírások lazaságán megspórolt dollárokról már nem is beszélve. A világ legnagyobb kiskereskedelmi hálózatának, az amerikai Wal-Mart központ működésének tanulmányozásával bepillantást kaphatunk egy igazi XXI. századi kereskedelmi lánc globalizálódó világába. A tisztán vonalkód alapon, megállás nélkül mozgó árutömeg végén a 4000 Wal-Mart áruház egyik pénztára áll, ahol, ha kifizetünk egy terméket, egy robotkar máris elkezd egy másikat gyártatni az adott árucikkből. A modern ellátási lánc szükségességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy ebben a kilapult világban a karácsonyi bevásárlási láz egyetlen napján 400 ezer Hewlett Packard számítógépet adnak el – csak a Wal-Mart-láncolatban!
Előadásában Friedman egy elromlott Toshiba laptop esetét hozta fel példaként, hogy szemléltesse a csomagküldő szolgálatok glóbuszlapító szerepét. Ha felhívjuk a Toshibát javítást kérve, akkor a legközelebbi UPS csomagküldő szolgálat felvevőhelyére irányítanak minket, ahol megjavítják, és vissza is küldik a gépet, tehát a UPS már nem csupán szállít, javít, hanem világszerte kis és nagy cégek ellátási rendszereit is öszszehangolja. Csak ez az egyetlen csomagküldő szolgálat naponta 13 millió küldeményt közvetít, légiflottája a világ tizenegyedik helyén áll.
A globalizáció további fontos tényezője a keresőprogramok létrejötte, amely igazi információs forradalmat hozott: a világ összes tudásának jókora szelete bárki számára bárhol hozzáférhetővé válik. Az előadásban elhangzott jó példa a Wikipedia nevű on-line enciklopédia új bejegyzéseinek rohamos gyarapodása, amely bárki számára lehetővé teszi az internetes lexikon aktív (in) formálását. A szerző kiemelte, hogy a lelapuló világ fogalmával távolról sem az egyenlőséget próbálta szimbolizálni, hanem a globalizáció okozta negatív és pozitív hatásoknak egyfajta közös fedőnevet, platformot próbált megfogalmazni.
Friedman könyvével vitatkozva John Gray, a londoni közgazdaság-tudományi egyetem professzora arra mutatott rá, hogy a XV. században Kolumbusz felfedezésével elkezdődött és a gyarmatosítói kereskedelemmel folytatódott globalizáció ma még nem csupán személyek közötti kontaktust jelent – ahogy Friedman állítja –, hanem továbbra is fontos szereplők maradtak az országok, a hozzájuk kapcsolódó vállalatok, és csak ezután a személyek. Példaként hozta fel a Gazprom esetét, vagyis amikor egy ország egy vállalaton keresztül próbál beszállni a globalizációs versenyfutásba. Gray úgy látja, hogy a globalizáció veszélyforrása nemcsak a technikai vívmányokat kihasználó terrorizmus terjedése, hanem a nyersanyagokért folyó harc konfliktuskiéleződéssel és klímaváltozással járó hatása is. Shalini Randeria, a zürichi egyetem professzor asszonya úgy fogalmazott, hogy Friedman könyve inkább hangsúlyozza a globalizáció előnyeit, sokkal inkább a nyertesekről, mint a vesztesekről beszél, és nagyon amerikai üzleti szemszögből nézi a modern folyamatokat. Példaként említette a globalizálódó kereskedelmen keresztül a gyógyszeriparhoz kapcsolódó szervkereskedelmet is, amely az életben maradásért küzdő emberek számára sokszor az utolsó lehetőséget jelenti. Az esélyegyenlőség ellen hat az EU agrártámogatási rendszere is, amely gyakorlatilag elzárja az indiai termékek elől az európai piacokat – tette hozzá Shalini Randeria.
Jean-Jacques Salomon is érdekes kritikával illette a sikerkönyvet: a párizsi professzor szerint ha valóban lapos lenne a Föld, akkor Irakban már régen megvalósult volna a demokrácia, és a Hamász együttműködne Izraellel, mivel – megfogalmazásában – a technológiai fellendülés leginkább az üzleti életben éreztette hatását.
A berlini fal és a globalizáció összefüggéseinek kapcsán felszólaló Bokros Lajos hangsúlyozta, hogy a kommunista ideológia sokáig a Nyugatot megelőző növekedés elméletére épített, amely az első Szputnyik fellövése utáni időkben reális veszélynek is tűnhetett, csak harminc évvel később derült ki, hogy a rendszer sokkal kevésbé hatékony, mint a kapitalizmus.
A fő vitapartnerek abban egyetértettek, hogy a globalizáció nem állítható meg, sőt nem is lassítható folyamat, önmagában sem nem jó, sem nem rossz fogalom, mivel az új lehetőségek részben előnyösek, de a világ másik részét hátrányba hozzák.