Döntés helyett döntetlen

Még mindig nem bajnok a Vasas. És egyre kisebb az esélye rá, hogy az legyen. Pedig már egy hete 2-0-ra vezetett a férfi vízilabdadöntő három győzelemig tartó rájátszásában, és tegnap is többször megvolt az esélye a harmadik, végső siker kivívására. Csakhogy Benedek Tibor utolsó másodpercben szerzett góljával 9-8-ra győzött a Honvéd, ezzel 2-2-re egyenlített, és a döntést vasárnapra halasztotta.

Vajon mi a komolyabb ösztönző, esetleg béklyó? Hogy sorozatban a hatodik esztendőben is nyerni kell, vagy hogy tizenhét év elteltével olyan jó lenne végre egyszer újra győzni? Ha a közelebbi múltat fürkésszük, a két fél akkor is abszolút ellentétes alapállásból vágott neki a finálénak: a Honvéd eddigi sikertelen szezonját kozmetikázhatja aránylag széppé, vagy inkább elviselhetővé, a Vasas viszont az amúgy is sikeres évadot teljesítheti be. A szurkolói támogatás és ezzel járó nyomás a piros-kékek mögött volt nagyobb, hiszen még a Kőér utcában az első és a harmadik összecsapás is inkább társasági összejövetelnek hatott, addig a Komjádiban a második és a negyedik a sportesemény és a tömegőrület határán mozgott.
Ebben a hangulatban a Vasas automatikusan feledte vasárnapi 15-5-ös vereségét, és 2-1-re hozta az első negyedet. Igaz, ehhez a Domino három kapufája is hozzájárult, sőt a címvédőt ennél nagyobb baj is érte: Fodort ütésért végleg cserével kiállították. Társai megérezték a veszélyt, és kettőzött erővel támadtak, ezzel egy ideig leginkább Nagy Viktor kapus statisztikáját javították. Aztán Tóth Márton és Vári révén már rontották is, de félidőre 3-2-es hátrányát ismét 4-3-as előnnyé fordította a „kihívó”. Az angyalföldiek szokásos fegyvereik – Steinmetz Ádám centerben egy medvét is beforgatna, a mezőnyben remek lövők várják az alkalmat – mellett ezúttal megúszásra is többször voltak képesek, de több ziccert is rontottak, lassan kegyelmi állapotba emelve Gergely kapust.
Miközben megállapíthattuk, hogy ilyen kiélezett és színvonalas meccset bizonyára világszerte csak a magyar bajnoki döntő produkálhat, két őrült hibát is feljegyeztünk: a harmadik negyed közepén Varga Dániel valamiért azt hitte, másodpercek választják el a periódus végétől, ezért a félpályáról lőtt, Gergely pedig ugyanebbe a csapdába esve visszaadta a labdát. Nem véletlen, hogy e két baki is kiegyenlítette egymást, mert akárhogy peregtek a percek, senki nem tudott semmiben felülkerekedni. A honvédosok érthető nyűggel vették tudomásul, hogy ellenfelük javára négy büntetőt is ítéltek; mindegyik vitathatatlanul jogos volt, de pólóban megszoktuk, és lassan már el is várjuk a mérlegelést és a folyamatos kompenzációt. A játékvezetés azonban ezúttal ennek híján is hiteles volt, vízen és szárazon mindvégig normális mederben zajlott az egyre idegborzolóbb derbi.
A Vasasnak valamivel több alkalma nyílt gólszerzésre, ám ezeket elpuskázta, és egyre valószínűbbnek tűnt, hogy a Dominóval szemben ez megengedhetetlen bűn. Következett is a bűnhődés, méghozzá a lehető legkeservesebb formában. Egészen a hajráig fej fej mellett haladtak a riválisok, és már testben, lélekben minden előkészület megtörtént a hosszabbításra, amikor Benedek Tibor az utolsó másodpercben kilőtte a jobb sarkot, megszerezve a Honvéd számára a 9-8-as győzelmet és összesítésben a
2-2-es egyenlítést.
Vasárnap a Kőér utcában azonban már mindenképpen dönteni kell, még ha szívünk szerint boldogan hirdetnénk két győztest is.