Egy hosszú mozlim jegyesség

Michael Winterbottom nem fél politikai, háborús témákhoz nyúlni, ezt már többször bizonyította: a Welcome to Sarajevóval, illetve az Ezen a világon című filmjével is, amely az afganisztáni konfliktusból merít. A Guantánamo eleinte négy, majd három fiatal mozlim fiú története, akik esküvőre indultnak Pakisztánba, ám útjuk végül a kubai guantánamói amerikai fogolytáborba vezet. Igaz történet alapján készült a mű, de azért ne feledjük, a játékfilm sok-sok alkotó munkája, fiktív elemekkel, egyéni látásmóddal, bizonyos szabályoknak megfelelve.

Mostanság tarolnak a politikát a középpontba állító filmek, elég, ha csak pár napot tekintünk vissza: Cannes-ban Ken Loach filmje vitte el pálmát, amely az ír függetlenségi háború idején játszódik az 1900-as évek elején. A Guantánamo Berlinben Ezüst Medvét kapott. Rendszerint az is sokat nyom a latban, ha a film igaz történet alapján készült, s az is segít, hogyha a téma korábban a médiában is nagy port kavart. Guantánamo az a bizonyos fogolytábor Kubában. Terrorizmussal vádoltakat először 2002-ben börtönöztek itt be. Csakhogy Asifo, Ruhet és Shafiq nem volt az. Csak egy esküvőre indultak.
A film, ahogyan a világ megismerte őket, a tiptoni hármasról szól, kálváriájukról, hányattatásaikról, a sokszor hősöknek tartott amerikai katonák különös eszközeiről, sorozatos hibákról, embertelenségről, a terrorizmus elleni küzdelem égisze alatt bármit „megtehető” katonákról. Az alapján, ahogyan a fiúk elmesélték. A négy mozlim barát a brit Tipton városából indul Pakisztánba egy esküvőre, útjuk Karacsiba, Kandahárba, Kabulba, majd Konduzba vezet, ahol az Északi Szövetség erői elfogták, majd Sheberghanban börtönzik be őket. Ezután az amerikaiak Kandahárba viszik a három fiút, majd a kubai Guantánamo Baybe kerültek. Bűnük nincs, azért mentek Afganisztánba, hogy önkéntesként segítsenek. De, legalábbis az amerikaiak szerint, terroristákká lettek.
A film pergős road movie-ként indul. A rendező sok vágást használ, kellemes a hangulat, ám bennünk van, hogy hamarosan valami történni fog. A fiatalok Kabulban lebombázott épületekkel találkoznak, s lassan változik a film hangneme is. Az afganisztáni segítség teljes kudarcba fullad, a fiúk útja rémálommá válik: zsúfolt konténerek, kihallgatások, teljes kiszolgáltatottság a juss. A film az életben marad három fiú interjúira épül, ők mesélik a történetüket, amelyet az alkotók megrendeztek, s jócskán teletűzdeltek híradórészletekkel is; ehhez az eszközhöz a rendező már korábban is szívesen nyúlt. E három elem keveredik folyamatosan, s a rendező nagyon érti a módját, mikor van szükség egy interjúfoszlányra, hogy játsszon az érzelmekkel, s végig ébren tartsa a figyelmet. Hatalmas munka eredménye a Guantánamo, profi dramaturgiával, egy profi stábtól. Fontos mű, ám sajnos sokszor erősen közhelyszerű üzenetmondatokkal, mint például „mindenhol vannak rossz emberek”, „azóta teljesen megváltozott az életem”, „tovább kell lépni”. De ne legyünk mohók.
(Guantánamo. Színes, feliratos angol dokumentum-játékfilm, 95 perc. Rendezte: Michael Winterbottom és Matt Whitecross. Forgalmazza a Budapest Film.)