Egy körmönfont elemzés margójára

Voks 2006

Az ember olvasgatja Tölgyessy Péter elemzését a Magyar Nemzetben, s elámul a szerző függetlenségén – mármint a tényektől és saját magától. E sorok szerzőjét sohasem kísértette meg az SZDSZ – úgymond – modernsége és antikommunista radikalizmusa. Nem bámulta tehát Tölgyessy Pétert és barátait sohasem. De ellenszenvében sem démonizálta őket – végül is, ha nem is a nép, de a történelem dönt majd erről is. A baj ott van, hogy Tölgyessy Péter már régóta állandó ingert érez arra, hogy a maga szerepétől és teljesítményétől függetlenül újra megírja a kétségbevonhatatlant, amely – érdekes módon – csaknem mindig egybeesik a modern és eszménytelen baloldal nagy tematizációival.
Most ez a bölcsesség abban merül ki, hogy Orbán Viktort elhasználta az idő, s vissza kellene vonulnia. Egyszerű kérdés a válasz: miért nem vonul vissza Lendvai Ildikó, Horn Gyula, Kiss Péter stb., vajon miért nem teszi ezt Kuncze Gábor, aki soha nem nyert ugyan választást, de nemegyszer az erkölcs ellen diktált zsarolási potenciáljával? Mi jogosítja Eörsi Mátyást vagy Magyar Bálintot kártékony politikai működésre? Szerintem nem Orbán-probléma van, hanem államcsődveszély és szociális katasztrófaveszély, amelyeket az elvtársak és „liberális” álarcosok idéztek elő. Miért olyan nagy probléma Orbán Viktor vezetői-politikai léte? Nagyon egyszerűen az, hogy egy vég előtt álló pillanatnyi politikai-gazdasági struktúra haszonélvezőit zavarja, mert képes erőt szervezni ellenük. Mert még a rozsdaövezetek lakóinak múlthoz kötődését sem lehet a végtelenségig fenntartani. Tölgyessy Péter egy olyan mainstream képviselője, aki hisz abban, hogy elég vezető nélkülivé tenni a tömeget, s azoknak, akik ezt elfogadták, megmagyarázni az eszük szerint való jövendőt.
De ha már Tölgyessy olyan jól érti a lényeget, mely szerint Orbán Viktor biztosítja a milliárdos Gyurcsány „szocialista” jövőalakítását, előbb miért nem azt a kérdést teszi fel, hogy mi a szerepe neki személyesen és az SZDSZ-nek ebben a folyamatban? S egyébként is, ha Tölgyessy olyan jól tudja, hogy mit kell csinálni, miért lett az SZDSZ csak (zsarolóképes) törpepárt? S miért tudták őt rövid elnökség után, a „liberálisok” elzavarni? Kinek a segítségével jöttek ki a karanténból a szocialisták? Kiknek segítségével kormányoztak és kormányoznak majd megint? Tényleg Orbán Viktor tartja őket a kormányon? Mire jók Tölgyessy eszméi az Orbán-ellenességen túl, ha nagy, a középen álló pártot nem tudtak létrehozni? Mire jó a társadalom még ép, egészséges részeinek menetelni egy olyan modernséggel, mely a többségüknek csak segélyrendszert hozhat?
A „hívei körébe bezárkózó” Orbán képét nem lett volna jobb onnan értelmezni, hogy egy primitív cselédsajtó módszeresen szorította őt oda? Tölgyessy okos ember, kétségtelen elmeéllel rakja össze – sokak számára hihetően – az Orbán-ellenes érveket. De mondanivalójának félelmetes a sterilitása – nem a magyar társadalom érdekeiből indul, hanem a politikai mező pillanatnyi erőviszonyaiból. Amely addig lehet fontos szempont, amíg a társadalom legveszélyeztetettebb rétegei manipulációval vezethetők. A jobboldali pártokat pedig az MSZP-s emberek verték szét – a Fidesz csupán menedéket adott a maradéknak. Lehet, persze, hogy ezt egyes fideszesek sem értették.
Most kis többséggel mégis a baloldal által megvezetettek látszanak irányt szabni, noha az unalomig ismételt Fidesz politikai és kampányhibái őket valójában nem is érintették. Itt érhető tetten a nagy hazugság. Vajon mi köze van a nép sürgős ügyeinek és érdekeinek a Vizsla- vagy a szerverügyhöz, de még a Mikola- vagy a Semjén-kijelentésekhez is? Az eladósításhoz, a privatizációhoz s a korlátlan szabadpiachoz annál inkább van köze! De már csak az a jó, ha tematizáljuk a lényegtelent, s Orbán Viktor visszavonulásához kötjük a boldog jövőt. Tölgyessy ne értené azt, hogy az élet profitérdekeltségű alárendelésével elvész a politika értelme is? Bizonnyal érti, de ekkor ismételten fel kell tenni a kérdést: mi értelme van körmönfontan belterjes elemzéseinek? Olyanoknak, amelyek intellektuálisan csupán megismétlik a primitíven gyűlölködő, ám jól megfizetett figurák egyszerű érveit? Mit akarhat Tölgyessy Péter, aki évek óta a Fidesz-frakcióban ült csendben? Megismételni azt a Fidesszel, amit az SZDSZ-ben elért? Már alig pár lépés, és a Debreczeni-féle úton fogja magyarázni Gyurcsány Ferenc nagyszerűségét. Amely kétségtelenül létezik, ha dél-amerikai rendszerben gondolkodunk. Nem kellene inkább a magyar társadalom tartós érdekeiből, s nem a „liberalizmusból” kiindulni? Akik az 1945 előtti magyar múlt progresszív kliséit még mindig magyarázó elvként képesek felhasználni, azok még sok mindenre képesek lesznek. Sajnos a mai magyar társadalom zömének történelmi gyökereit az agymosásos közelmúltban kell keresni.
Ha Tölgyessy Péter valóban a Fidesznek akarna segíteni, akkor kiegyensúlyozottan elemezte volna az Orbán-ellenes populistázó, s egyéb vádakat és ritka érveket. De ő inkább finomította azokat, s ezzel sokakat megtéveszt a velejéig hamis vádakat illetően is. Mert természetesen szó sincs arról, hogy Orbán Viktor tévedhetetlen volna – elég sok, főleg személyi hibát vétett az idők során. Sok tanácsadója felől érdemes volna elgondolkodnia. Még abban is lehet igazság, hogy abszolutizálta hívei valóságérzékelését. De, ellentétben a Gyurcsány-féle neoliberális zsákutcával, ezek a jó út keresésének hibái, hiányosságai voltak. S egy biztos; minden sunyi gyanúsítgatással szemben ő nem egy milliárdos vagyoni biztonságából papol az igazságosságról. Meglehet, hogy a környezetében is meggazdagodtak egyesek, de az miért nagyobb baj annál, mint amikor a másik oldalon csaknem mindenki jómódú lett? Még a cselédsajtó képviselői is.
Ha már osztjuk az észt s az igazságot, mérjünk egyenlő mércével! Ma az ország helyzete tragikus – a még nem kivonult „dübörgő” külföldi tőke ellenére is. Ha valaki abban segít, hogy a mai magyar politika fő problémáját Orbán Viktornak hívják, akkor az a személy – függetlenül önképétől – már átült, ha nem lett volna véletlenül eleve ott, a baloldal táborában. S akkor valóságos érvei is pihekönnyűvé lettek. Elvégre Orbán Viktorra – hibái ellenére – több mint kétmillióan szavaztak, míg Tölgyessy legfeljebb lízingelheti az MDF vagy az MSZP táborát.

A szerző történész, egyetemi docens

---

---