Ha megvizsgáljuk a helyzet eredőit, akkor három meghatározó különbséget látunk Budapest és Berlin gazdaságpolitikája közt. Míg Németország eddig egyes becslések szerint már negyvenmilliárd euró veszteséget könyvelhetett el az orosz energiahordozók kitiltása miatt, addig Magyarország következetesen kiáll az orosz energiahordozók behozatala mellett. Már csak azért is, mert az árat és kiszámíthatóságot tekintve jelenleg nincs versenytársuk. S bár már rendelkezésre áll az Adria-csővezeték is, de az azon érkező szénhidrogén esetén kérdéses
- a kapacitás,
- a tranzitdíj mértéke
- és magának az energiahordozónak az ára is.
Egyértelmű, hogy önmagában képtelen szavatolni Magyarország energiabiztonságát. Fontos különbség az is, hogy a magyar kormány évek óta egy sor fogyasztásösztönző és gazdaságélénkítő lépéssel igyekszik ellensúlyozni a háború nyomán kialakult gazdasági nehézségeket. Míg a lakosságot az ár- és árréstopokkal, addig a cégeket támogatásokkal és kedvezményes hitelekkel segítik. Egyáltalán nem elhanyagolható eltérés az sem, hogy
hazákban hosszú évek óta érvényben van a rezsicsökkentés, amely a lakossági végfelhasználók számára tartja megfizethető sávban az energiaárakat.
Jól látható, hogy amióta a szomszédunkban háború dúl, az e három pilléren nyugvó intézkedések biztosították, hogy a magyar nemzetgazdaság a sokasodó nehézségek ellenére is a vízfelszín felett maradjon, a gazdasági szereplők pedig elkerüljék a csődöt.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!