Élő kövek

Érszegi Márk Aurél
2006. 05. 12. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A hadvezér és pápa II. Gyula azon első európai uralkodók közé tartozott, akik a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tették műkincsgyűjteményüket. Így tekinthető 1506, a Laokoón-csoport előkerülésének éve a Vatikáni Múzeum megalapítása dátumának. Ez az esztendő a mai Szent Péter-bazilika építésének kezdete is.
A vatikáni palotakomplexum a XVI. század elején még nem volt anynyira kiépített, mint napjainkban. Csak a Sixtus-kápolna körül álló szárnyak léteztek, illetve attól északra, egy kisebb domb tetején a Belvedere-palota, amelyet VIII. Ince számára építettek nyári laknak az 1400-as évek végén. E palota nyolcszögletű udvara (Cortile Ottagono) képezte a múzeum magját. II. Gyula pápa idején született meg az ötlet, hogy ezt az épületet hosszú szárnyakkal összekössék a nagyobb palotával. A közrefogott terület lett a „szép kilátás udvara” (Cortile del Belvedere), amelyet későbbi építkezésekkel három részre osztottak: így jött létre a könyvtár udvara (Cortile della Biblioteca), valamint a „toboz udvara” (Cortile della Pigna). Ez utóbbi a nevét a hatalmas római kori fenyőtoboz alakú bronzszoborról kapta, amely a középkorban a régi Szent Péter-bazilika átriumának közepén állott. Mikor azt lebontották, a bronztoboz a Belvedere-palotához került.
A Vatikáni Múzeum mai formájában XIV. Kelemen és VI. Pius pápaságára nyúlik vissza. Ők hozták létre a XVIII–XIX. század fordulóján a világ legjelentősebb ókori római szobrokból álló gyűjteményét, a Pius–Kelemen-féle múzeumnak nevezett részt (Museo Pio–Clementino). VII. Pius a Róma környéki ásatásokból származó szobrokat és feliratokat gyűjtötte egybe a Museo Chiaramontiban, és építtette meg számukra az újnak nevezett klasszicista múzeumi szárnyat (Braccio Nuovo). Az 1800-as évek első felében XVI. Gergely az etruszk és az egyiptomi gyűjteménnyel gazdagította az együttest. A harminckét évig pápaságon lévő Boldog IX. Pius hozta létre a keresztény múzeumot, amely az ókeresztény emlékek, főleg katakombafeliratok gazdag tárháza, és a mostani jubileum alkalmával megújult formában nyitotta meg ismét kapuit a közönség előtt.
A Vatikáni Múzeumban több magyar vonatkozású műalkotás is található. A Rómában élő Hajnal János festőművész képei mellett meg kell említeni Pieter Hofman Il Giannizzero című hatalmas festményét, amely Buda bevételét ábrázolja Szűz Mária, Boldog XI. Ince pápa és Szent István király alakjával. A kép előterében török és magyar katonák összecsapása zajlik, a háttérben Buda városa nyugat felől ábrázolva. A levéltár egykori termeiben, amelyek az apostoli könyvtár Sixtus-terméből (Salone Sistino) nyílnak, látható egy freskó, amely a II. Szilveszter pápa által Szent Istvánnak küldött korona átadását ábrázolja. Néhány teremnyire ettől, a különböző korok és országok leghíresebb könyvtárait ábrázoló festményciklus részeként, megtaláljuk Mátyás király híres könyvtárának alapítását.
Kifelé haladva a múzeumból, a Salone Sistino után következő hosszú nyugati folyosó falán, VII. Pius pápaságának epizódjait örökítették meg. Az utolsó teremben látható az a jelenet, amikor a napóleoni fogságból visszatérő VII. Piust köszönti Róma népe. A pápa hintója mögött feltűnik egy magyar huszár alakja, aki nem más, mint Horváth Nepomuki János, a Radetzky-huszárezred tisztje. Az ő egysége kísérte a pápát a Taro folyótól Rómáig, és szolgálataiért – a hagyomány szerint odaadta saját mentéjét is a didergő pápának – a Krisztus-rend (Ordine Supremo del Cristo) kitüntetésében részesült. Horváth Nepomuki János a ráckevei temetőben nyugszik, kitüntetését a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban őrzik. A hagyomány szerint Petőfi Sándor róla mintázta János vitéz alakját. Az évezredes kincsek ellenére a Vatikáni Múzeum nem régiséggyűjtemény a Szentszék számára. II. János Pál pápa szerint „valóban azt lehet mondani, hogy kulturális téren a múzeum a Szentszék egyik legjelentősebb kapuja a világra… Kifejezi az egyház megújult szándékát, hogy a művészet és a kultúra jegyében folytasson párbeszédet a világgal, miközben mindenkinek rendelkezésére bocsátja a történelem által rábízott örökséget.”

Szent Péter apostolt a 67. évben feszítették keresztre a Vaticanus-domb alján álló Caligula cirkuszában, majd a mellette fekvő nekropoliszban temették el. Sírját a keresztény hagyomány pontosan megőrizte, amit a sír fölé emelt első emlékhely vörös falába karcolt felirat is bizonyít: „Petros eni”, azaz Péter itt van. Az apostol sírjának tudományos feltárása 1939–1950 között XII. Pius pápa utasítására történt. A későbbi ásatások eredményeként 1962-ben előkerültek Szent Péter apostol csontjai.
A kereszténységet pártfogásába vevő első császár, Nagy Konstantin 315–349 között hatalmas bazilikát emeltetett a sír fölé. Az öt hosszhajóval, kereszthajóval és egy négyszögletes árkádos előudvarral rendelkező régi templom 118 méter hosszú volt, bejárata fölött nyílt az áldások lodzsája. Az évszázadok során többször is kirabolták, ugyanakkor minden korban gazdagon díszítették a pápák és a hívek adományaiból.
A XV. század közepére a sorozatos toldozgatások és egy hatalmas tűzvész következtében az épületegyüttes statikailag annyira rossz állapotba került, hogy V. Miklós pápa 1451-ben elhatározta, újat építtet helyette. Halála miatt azonban a terv csak fél évszázad múlva került elő ismét. II. Gyula pápa volt az, aki megelégelve, hogy a legtöbb itáliai város immár nagyobb és szebb székesegyházzal büszkélkedett, mint a kereszténység központja, 1506. április 18-án letette az új bazilika alapkövét. Közben a híres építész, Donato Bramante vezetésével elkezdődött a régi épület bontása, aminek sajnos számos megőrzésre érdemes érték is áldozatul esett. A pápa szándéka azonban az volt, hogy pontosan Péter apostol sírja felett álljon az új templom is, amelynek méreteivel és ékességével a látogatók hitének megerősítését kellett szolgálnia. Az építkezés ezt követően két évtizedre leállt. Meghalt Bramante, közbejött a Sacco di Roma, azaz Róma kifosztása, illetve elfogyott a pénz (a pápa az erre a célra félretett összegeket a török elleni védekezés céljával Magyarországra küldte). Ismeretes, hogy a pápák egész Európából akartak pénzadományokat gyűjteni az új bazilika építéséhez. Az adakozók számára lelki javakat, teljes búcsút is ígértek, amiből aztán visszaélések származtak. Úgy tűnt, mintha az egyház pénzért árusítaná az üdvösséget. Természetesen nem erről volt szó.
Az új bazilikát végül 1626 novemberében VIII. Orbán pápa szentelte fel. A bazilika altemploma, a vatikáni grották főhelyén található kápolna őrzi Szent Péter csontjait, az úgynevezett confessióban, amelyhez a bazilika főoltára előtti félköríves lépcsőkön lehet lejutni. Érthető, ha Péter apostol utódai, a pápák igyekeztek szent elődük sírjához minél közelebb temetkezni. A grottákban található az új bazilika építését elhatározó V. Miklós, a déli harangszót elrendelő III. Callixtus, az első jubileumi szentévet (1300) elrendelő VIII. Bonifác, az utolsó évszázad minden pápája – köztük a tavaly elhunyt II. János Pál –, kivéve Szent X. Piust és Boldog XXIII. Jánost, akiknek testét „oltárra emelték”, azaz boldoggá, illetve szentté avatásuk után a liturgikus tisztelet jeleként felvitték a bazilika egy-egy mellékoltára alá.
Az altemplomban láthatók a Konstantin-féle bazilika főhajójának maradványai és más középkori töredékek is. A mellékkápolnák az egyes nemzetek külön szentélyéül szolgálnak. A Magyarok Nagyasszonya titulust viselő magyar kápolnát – amely egy kisebb folyosóról nyílik VI. Pál sírja mellett – 1980-ban szentelte fel II. János Pál pápa. Szentélyében Varga Imre Szent István-szobra áll, a falakat pedig a kor legjobb magyar szobrászai által készített, a magyar szenteket ábrázoló domborművek díszítik.
Több más magyar vonatkozásra is figyelmesek lehetünk a bazilikában. Például a középső bronzkapu domborművein láthatjuk Zsigmond magyar király 1433. május 31-én történt német-római császárrá koronázásának jeleneteit. Az egyiken IV. Jenő pápa megkoronázza Zsigmondot, a másikon a császár a pápa mellett lovagol. Bent, a főhajó padozatán 1977 óta felirat jelöli a világ legnagyobb templomai között az esztergomi bazilika hosszúságát. A bazilika sekrestyéjébe vezető folyosón 2000-ben, Szent István király koronázásának ezredik évfordulóján, a szentévi magyar nemzeti zarándoklat alkalmával emléktáblát helyeztek el a Szent István által alapított és éppen a sekrestye építése miatt a XVIII. században lebontott zarándokházra emlékeztetve. Egy hasonló márványtáblát egyébként 1929-ben Serédi Jusztinián bíboros is állíttatott ugyanezen folyosó külső falán.
A katolikus egyház történetének és tanításának művészi foglalatát alkotó bazilika 500 év után is mindenekelőtt Isten dicsőségét hirdeti, aki Krisztus által egy szerény halászra, Simon Péterre alapozta egyházát, amelyen ígérete szerint a pokol kapui nem vesznek erőt. Az évforduló ünnepségeinek célja, hogy a Péter apostol iránti tisztelet és az épület csodálata révén is erősödjék a keresztények hite. Ahogyan XVI. Benedek pápa mondta, az évforduló tudatosítsa minden katolikusban, hogy nekik kell „élő kövekként” építeniük az egyházat, amelyben „Krisztus világossága ragyog fel”.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.