Fátylak és talányok

k ö n y v e s h á z

Nyelvünknek és kultúránknak nemcsak ismerője és tudója, hanem érdemekben gazdag kutatója is a francia Bernard Le Calloc’h, aki 1945 után került Magyarországra, s a gödöllői premontrei gimnáziumban dolgozott a francia nyelv tanáraként. Az iskola megszüntetése után a budapesti francia követségen teljesített szolgálatot, majd diplomata lett. Hogy gödöllői diákjait hogyan sikerült megtanítani anyanyelvére, nem tudom, de hogy ő egy hosszú életre elkötelezte magát a magyar nyelv és kultúra szolgálatára, ahhoz kétség nem férhet.
A magyar után a tudós érdeklődése a finn nyelv és kultúra felé fordult, s Le Calloc’h-ot nem érdemtelenül választották a franciaországi Finnugor Társaság elnökévé.
Kutatásai, amelyeknek terméséből tizenöt (magyarul írt!) esszét adott közre a Magyar Orvostörténeti Társaság, meglehetősen szerteágazóak. Középpontjukban azonban, talán nem túlzás ezt állítanunk, Kőrösi Csoma Sándor életútja áll. Említettük, hogy a kitűnő francia egy időben diplomataként dolgozott, és – szerencsénkre – épp Indiába vezette e minőségében a sorsa, ahol kikutathatta a világjáró székely nyomait.
Le Calloc’h ír William Moorcroftról, az angol orvosról és kalandorról, aki Ladakban és Kasmírban tevékenykedett, és akivel Kőrösi Csoma baráti kapcsolatban volt. Ezután arról elmélkedik a francia, hogy vajon megfelelhet-e a valóságnak a közhiedelem, miszerint a székely világutazó maláriában halt meg. „A bámulatos egyöntetűség fátyla mögött egy eddig megoldatlan talány rejtőzik” – írja. Sorra veszi ezek után dr. Campbell feljegyzéseit, amelyeket Kőrösi Csoma betegségének utolsó stádiumában vezetett, s amelyek utalnak fejfájásra, gyulladásra, szédülésre, magas lázra, emésztési zavarokra és bőrszáradásra, majd „elmebeli zavarodottságra” és félrebeszélésre. Végezetül megállapítja, aligha malária okozhatta a tudós halálát, ám hogy pontosan milyen vírusos fertőzés, nem tudható, hiszen ezeket a kórokozókat jórészt csak a XIX. század vége felé lehetett azonosítani. La Calloc’h értekezik továbbá Sangs-Rgyas Phun-Chongs lámáról, aki Kőrösi Csomát megtanította a tibeti nyelvre, és aki (csöppet sem mellesleg) orvos is volt meg csillagász.
Megtudhatjuk, ki volt Johann Martin Honigberger (1796–1869), a brassói születésű szász patikus és kalandor, aki csaknem egész Észak-Afrikát és Ázsiát bebarangolta, és akinek tudományát Párizstól és Londontól Tunézián át Kasmírig nagyra becsülték a kortársak. Olvashatunk még a könyvben sok más érdekesség mellett egy beszámolót II. Rákóczi Ferenc egyetlen unokájának, Charlotte-Joséphine-nek az életútjáról is, aki a vizitációs rend apácájaként hunyt el Franciaországban 1780 nyarán.
(Bernard Le Calloc’h: Orvostörténeti tanulmányok. A Magyar Orvostörténeti Társaság kiadványa, Budapest, 2006. Ára: 1500 forint)