Fesztávolság

A londoni természettudományi múzeum megalapítója, Sir Richard Owen az 1840-es években keresztelte el az őshüllőket dinoszaurusznak, és a titokzatos lények kipusztulása egykettőre örökzöld téma lett szerte a világon. Nemrég kiállítás nyílt a magyar őshüllőleletekből a Csodák Palotájának régi épületében.

Nagy lökést kapott a dinókutatás a nyolcvanas–kilencvenes években, egyrészt mert meglepő leletek kerültek elő, másrészt mert Hollywood divatot teremtett a dinoszauruszok köré, elsősorban Steven Spielberg produkcióival. Ám téved, aki azt hiszi, hogy a világhírű amerikai rendező csupán borzongatóan szórakoztató mesefilmeket készített. A Jurassic Parkban nem pusztán szemkápráztató, de tudományosan is kifogástalan ősgyíkok futkároznak, még ha feltámasztásuk a filmbéli módszerrel lehetetlen is. A dinók látványán legalább húsz élvonalbeli szakértő dolgozott.
A kutatás szakadatlanul fejlődik, a rejtélyes állatokról alkotott kép állandóan módosul. Még a Kárpát-medencében is, ahol szórványosak és szerények ugyan a dinóleletek, de korántsem lebecsülendők. A történelmi Magyarország első dinoszauruszait báró Nopcsa Ferenc (1877–1933) fedezte fel Dél-Erdélyben, a Hátszegi-medencében. A kalandos életű és hihetetlenül produktív paleontológus találta meg azt a dinót is, amelyet kollégája, Friedrich von Huene dolgozott fel. Ez a dinoszaurusz a különösen csengő Magyarosaurus dacus nevet kapta. A magyarosaurus mellett előkerült például olyan dinoszaurusz is, amelyet Nopcsa a Franciaországból ismert Rhabdodonnak írt le. Újabb és jobb állapotú leletek alapján két évvel ezelőtt azonban kiderült, hogy valójában a Rhabdodonhoz ugyan közel álló, de másik, új nemről, a Zalmoxesről van szó.
Erdélyben kezdődött tehát a magyar őslénykutatás, eddig legalább hatféle dinoszauruszra bukkantak, és ma is újabb meg újabb leletek kerülnek elő. Ám a Trianon utáni Magyarország területén hosszú ideig csupán lábnyomok voltak ismeretesek. Az első ilyen nyomokat 1966-ban fedezte fel Wein György geológus a Mecsekben, ezeket mintegy 190 millió évvel ezelőtt két lábon járó dinoszauruszok hagyták hátra. A becses maradványok tudományos vizsgálata 1983-ban valósulhatott meg, ekkor Kordos László paleontológus Komlosaurus carbonis névre keresztelte a lábnyomok „tulajdonosait”, noha egyetlen csontjuk sem került elő sem akkor, sem azóta.
A késő krétakorban, vagyis mintegy 85 millió évvel ezelőtt Európa nagy részét tenger borította, területén hatalmas szigetvilág létezett, ezért szárazföldi és édesvízi üledékek kis mennyiségben képződtek, és jóval kevesebb őslelet került elő, mint Észak-Amerikában vagy Mongóliában. Lényegében ez az oka annak, hogy a hazai őslénykutatás főként a gerinctelen élőlényekre, csigákra, kagylókra, rákokra, egysejtűekre irányult és irányul ma is. Az ammoniták (fejlábúak vagy lábasfejűek közé tartozó, mára kihalt csoport) kutatása például rendkívül felkapott ága a magyar őslénytannak, mivel kiválóan alkalmasak kormeghatározásra, rétegtani vizsgálatokra, környezeti és paleoökológiai elemzésekre. Számos magyar paleontológus foglalkozik mikrofosszíliákkal, például azért, mert vizsgálatuk a már említett környezet- és kormeghatározásokon túl elengedhetetlen az olajlelőhelyek felkutatásában. Mikropaleontológusok mondják meg, hol és milyen mélyre kell lefúrni, munkájukkal hatalmas összegek spórolhatók meg idehaza is.
A mai Magyarország területéről tehát néhány évvel ezelőttig nem kerültek elő dinoszauruszok csontjai. Pár évvel ezelőtt azonban megtört a jég, mivel az akkor másodéves geológushallgató, Ősi Attila fejébe vette, hogy felkutatja a magyar dinókat. Elsőként azt a helyet határozta meg földrajzilag és földtanilag, ahol olyan korú üledékes kőzetek képződtek, amelyek tartalmazhatják dinoszauruszok csontjait. Ez nem más, mint az úgynevezett csehbányai formáció a Bakony északi részén. Ez a kőzetegyüttes ugyan sehol sem bukkan elő a felszínen, de szerencsére az Iharkút környéki hatalmas bauxitbányák kellő mélységbe hatolnak. Éppen hat évvel ezelőtt, 2000. április 29-én vezette el a bánya egyik üzemvezetője Ősi Attilát és kollégáját, Torma Andrást egy hatalmas katlanban ahhoz a falhoz, ahol előbukkant az első ígéretes lelet.
– Ez a tizenöt méteres, homokos, agyagos fal nagyon meredek és csúszós volt, és hogy felmászhassunk rá és megvizsgálhassuk, kis lyukakat vájtunk belé – emlékszik vissza az első napra Ősi Attila, aki ma az ELTE őslénytani tanszékének PhD-hallgatója. – Épp a rétegsor felvételén dolgoztunk, amikor egy lyukat vájtam a falba, és kemény homokkőpadba ütköztem. Kitörtem belőle egy darabot, hogy beférhessen a lábfejem, de közben gyors pillantást vetettem rá, és ekkor vettem észre, hogy vöröses színű folt van az alján. Miután lemostam a kődarabot, rádöbbentem, hogy krétakori csontmaradvánnyal van dolgom. Később kiderült, hogy egy dinoszaurusz összepréselődött csigolyája. Ez volt hát a legelső lelet. Ezután letisztogattuk a homokkőpad tetejét. Vékony agyagréteg borította, amelyet úgy emeltünk fel, mint valami szőnyeget. Amikor belestünk alá, szemünk elé tárultak a 85 millió éves maradványok, főként csontok és fogak.
Ősi Attila úgy véli, hogy egy 85 millió évvel ezelőtti, pusztító árvíz sok mindent összegyűjtött, csontokat, kavicsokat, fákat, homokot, agyagot, és lerakta őket hol vastagabb, hol vékonyabb rétegben. Az egész olyan, mint valami hatalmas szeméttelep, amely hamar betemetődött, ezáltal a maradványok fosszilizálódtak, és akár újabb 85 millió esztendőt is kibírnának.
Az évekig tartó kutatások során több ezer lelet és négyféle dinoszaurusz, valamint számos egyéb őslény maradványa került elő. A négy dinó közül csupán az egyiknek, egy páncélos dinoszaurusznak (Ankylosauria) találták meg annyi csontját (több mint négyszázat), hogy mint valami puzzle-t, össze lehetett állítani az állat majdnem teljes csontvázát. Mivel ez a négy méter hosszú, páncélos, tüskés, növényevő őshüllő minden eddig ismert Ankylosauriától különbözik, a fiatal kutató hazánk és barátja neve után a Hungarosaurus tormai nevet adta neki. A többi őshüllőnek ez idáig még nem került elő annyi maradványa, hogy fajilag meghatározható lenne. Bár az egyikről annyit már sikerült kideríteni, hogy szintén növényevő volt, és az Erdélyből ismert Zalmoxes és a franciaországi Rhabdodon rokona. A másik kettő a megtalált fogak alapján ragadozó lehetett.
A bakonyi kutatások 2002-re nemzetközivé bővültek. Noha a munkálatokat nagyban támogatta a Magyar Természettudományi Múzeum, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA), az ELTE őslénytani tanszéke és számos cég is, a fiatal őslénykutatók a hozzájuk csatlakozott amerikai kollégával, David Weishampellel 2002-ben pályázatot adtak be a National Geographic Societyhez, és el is nyerték a társaság támogatását, majd a következő évben újból sikerrel pályáztak. A Bakonyi Bauxitbánya Kft. is hathatós segítséget nyújtott: markolókkal, buldózerekkel hatalmas mennyiségű földet, követ mozgatott meg a kutatás érdekében.
A négy dinoszauruszon kívül a szakemberek több más érdekes állatmaradványt is találtak a felső krétakori rétegekben. A három őskrokodil közül az egyik azért különleges, mert valószínűleg növényevő volt. A pterosaurusok vagy repülő hüllők közé tartozó, Iharkútról előkerült faj, amely a Bakonydraco galaczi nevet kapta, csaknem négyméteres szárnyfesztávolsággal rendelkezett. A területről előkerült hat méter hosszú Mosasaurus, egy vízi hüllő azért volt különleges a csoportjában, mert társaitól eltérően nem a tengerek, hanem a tavak, folyók ura lehetett.
Nyolcvanötmillió évvel ezelőtt Európa arca felismerhetetlenül más volt, mint ma. Az Alpok és a Kárpátok vonulata például épp csak kezdett kialakulni. Az egykori szubtrópusi szigetvilágnak az a pontja, amely ma a Bakony, akkoriban délnyugatabbra helyezkedett el, valahol a mai Közép- és Észak-Olaszország területén. Ám amikor az első homo sapiensek – mindössze negyvenezer évvel ezelőtt – megjelentek Európában, a földrész valamennyi fontosabb jellemzője már régen kialakult.
– Bár sok a bizonytalanság és a kérdőjel, elképesztő dolgokat tudtunk meg a 85 millió évvel ezelőtti éghajlatról, flóráról és faunáról – mondja Ősi Attila. – A kutatások nem fejeződtek be, szeretnénk még többet kideríteni az akkori világról, annál is inkább, mivel számításaink szerint legalább negyven évre elegendő feltárómunkával lát el bennünket az iharkúti dinólelőhely.
Az első magyarországi dinoszaurusz, a hungarosaurus csontjai, valamint az őslénytani tanszék és a tanszéken működő Hantken Miksa Alapítvány munkatársai által készített rekonstrukció, továbbá a bakonyi repülő hüllő, a Bakonydraco csontjai a Csodák Palotájának egykori Váci úti épületében rendezett nagyszabású kiállításon láthatók egészen november 26-ig.