Föld nélküli paradicsom

Vegyszerbombákat vagy szervezetünk számára hasznos vitaminokat vásárolunk-e, amikor nem tudunk ellenállni a primőrnek? Ártunk-e magunknak, ha télen eszünk földiepret, dinnyét, malagai szőlőt? És paradicsomnak nevezhető-e még, ami egy kőzetgyapotkockából nőtt ki?

A legújabb hírek szerint a primőr zöldségek és gyümölcsök már nemcsak az ízüket, de a vitamintartalmukat is elveszítették, kidobott pénz, amit rájuk költünk. Ezt olvasva az ember fejében motoszkálni kezd a gondolat: a szerzőt nem a mesterséges vitaminok gyártói szponzorálták-e, akik kétezer milligrammos C-vitamin-pirulákat kínálnak nekünk, pedig tudják, hogy szervezetünknek csak napi hatvan–nyolcvan milligrammra van szüksége, a felesleg pedig távozik belőlünk. Egyszerre hiszünk és gyanakszunk, amikor a legkülönfélébb véleményeket olvassuk és halljuk napi ételeinkről, italainkról. Pedig valamilyen álláspontra mégiscsak jutnunk kell – most éppen primőrügyben.
Nem igaz, hogy megcsappant a zöldségeink, gyümölcseink vitamintartalma, és különbség van egy ötven esztendővel ezelőtti paprika és a mai között. Már ami a belbecsét illeti. Az viszont igaz, hogy azóta sok minden megváltozott. Összezsugorodott a világ, elképesztő mértékben fejlődtek a termelési technológiák, éppen ezért meg kell tanulnunk, hogy nem minden primőr, ami annak látszik. Primőrnek csak az számít, amit termesztőberendezésben neveltek, fóliában, üvegházban, szabályozott fény-, pára- és szén-dioxid-viszonyok között. Nem tekinthető primőrnek tehát az egyiptomi eper vagy a marokkói paradicsom, ugyanis azt szabad földön termesztették. E szerencsésebb éghajlatú országokban a palántákat már januárban ki lehet ültetni (nálunk csak a májusi fagyok után szokás), így ott már akkor szüretelni lehet, amikor mi még csak álmodozunk a termésről. A globalizáció áldásaként azután gyorsan ideér a marokkói, algériai, egyiptomi, török, görög, szicíliai és délspanyol gyümölcs, és olcsóbb, mint a hazai, hiszen a nap érlelte.
Érezzük persze, hogy savanyú a téli-tavaszi szőlő, vízízű a vérpiros földieper, paradicsom, mégsem biztos, hogy baj van a beltartalmával – magyarázza Helyes Lajos, a gödöllői Szent István Egyetem kertészeti technológiai tanszékének docense. Az íz érzékelése ugyanis szubjektív, kinek az édes, kinek a savanykás, esetleg a kesernyés a kedvence. Ez azonban nem kérdőjelezi meg, hogy a zöldség és a gyümölcs, még a primőr is, fontos vitaminforrás. Ideális esetben évente százhúsz kilogramm zöldséget és gyümölcsöt kell, kellene megennünk, a magyar átlag ennél nem sokkal rosszabb, valamivel meghaladja a száz kilót, ugyanakkor azonban természetesvitamin-fogyasztásunk a három nyári hónapra koncentrálódik, és akkor is igen szűk spektrumban mozog. A világ kétszáz zöldségfajtájából nálunk csak negyven–ötvenet termesztenek és használnak, ebből legnagyobb mennyiségben paprikát, paradicsomot, hagymát, káposztát, sárga- és fehérrépát, valamint uborkát. Ezek lennének tehát a magyar gyomornak valók?
Szigorúak a termesztési, technológiai szabályok, ám csak akkor érnek valamit, ha be is tartják őket. A botrányok, a méreggel átitatott zöldpaprika, a vegyszeres saláta vagy az aflatoxinos pirospaprika időlegesen megingatják ugyan a bizalmunkat, de a vásárló gyorsan felejt. Azt már megtudtuk Helyes Lajostól, hogy ha valami ízetlen, attól még lehet értékes, hasznos táplálék. Lássuk tehát, mi kerül a magyar gyomorba, amikor primőrt fogyasztunk.
A levélzöldségek – saláta, spenót, sóska, amelyekről a primőrveszélyek kapcsán a legtöbb szó esik – valóban nitrátfelhalmozók, túl magas nitráttartalmuk káros lehet a szervezetünkre. A nitrát a műtrágyából kerül a levelekbe, és normális, tehát kinti érési, növekedési körülmények között, szép napsütésben a fotoszintézis révén beépül a növény szervezetébe. Ám ha nincs elegendő fény, márpedig a növényházakban a téli, kora tavaszi időszakokban nincsen, akkor a nitrát mint ion nem beépül, hanem felhalmozódik. Ez így van minden levélzöldség esetében, függetlenül attól, mennyi az ára. Ha a nitrát nagy mennyiségben jut a szervezetünkbe, légzéskárosodást, végső esetben kékhalált, vagyis fulladást okoz. Az unió irányelve szerint egy kiló salátában nem lehet több mint 2500 milligramm nitrát. Egy fej saláta tehát, még ha túl is lépi ezt a határt, egy felnőtt emberre veszélytelen, mivel nem szoktunk egy ültő helyünkben megenni egy kiló salátát. Egy apró gyermek számára azonban a spenót-, saláta- vagy sóskafőzelékben könynyen átlépheti ezt az értéket. Hasonlóan nitrátfelhalmozó a retek és a sárgarépa is, de ezekből sem fogyasztunk egyszerre nagy mennyiséget, vagyis ártalmatlannak tekinthetők.
A zöldség- és gyümölcsfélék közös jellemzője a magas víz- és az alacsony szárazanyag-tartalom. A paradicsomnak 93–97, az uborkának 98 százaléka víz. Helyes Lajos azt mondja, szoktak is tréfálkozni azon, miként lehet ennyi vizet ilyen szép zöld csomagolásban eladni. A maradék néhány százaléknyi szárazanyag tartalmazza az uborkában az ásványi sókat és a vitaminokat, vagyis az ízt és a belbecset. A hagymafélék (vöröshagyma, fokhagyma, snidling stb.) például kénvegyületet, allil-szulfidot tartalmaznak, amelyek nagy mennyiségben fogyasztva allicin nevű antibiotikummá alakulnak a szervezetünkben. Nem véletlen, hogy a légúti fertőzéseket előszeretettel gyógyították eleink vöröshagymával. A paprikáról Szent-Györgyi Albert óta tudjuk, hogy fontos C-vitamin-forrás, a csípős fajta kapszaicintartalma miatt vérbőséget okoz, értágító hatású, ezáltal segíti az emésztést is. Kapszaicin azonban csak a magban és az erekben van, ha ezeket kivágjuk, megfosztjuk a paprikát jótékony hatásától. De azért az uborka sem teljesen haszontalan. Nagy folyadék- és némi káliumtartalmának köszönhetően méregtelenít, segíti a vese karbantartását, és kitűnő kalóriamentes táplálék a fogyókúrázóknak.
Az utóbbi néhány évtized kutatásai világossá tették, milyen nagy szüksége van szervezetünknek a zöldségekre és gyümölcsökre, ugyanis nagy mennyiségben találhatók bennük antioxidánsok – mondja Helyes Lajos. A stressz, az öregedés, a környezeti ártalmak hatására szervezetünkben szabad gyökök keletkeznek, s ha ezek elszaporodnak, rákos folyamatokat indíthatnak el. A szabad gyökök káros szabad (szinglett) oxigént tartalmaznak, amelyeket az antioxidánsok megkötnek, ezáltal ártalmatlanítanak. Az egyik legfontosabb és leghatékonyabb antioxidáns-hordozó a paradicsom, amely egyébként a világon a legnagyobb mennyiségben termesztett zöldségfajta. A benne lévő likopin, amely a paradicsom piros színét is biztosítja, a prosztata- és gyomorrák, valamint az érrendszeri betegségek ellenszere. Nemcsak megakadályozza ezek kialakulását, de meggyógyításukra is képes. A likopin hőre nem bomlik, mint a vízben oldódó vitaminok, így a főzés során megmarad, sőt főzött állapotában még könnyebben beépül a szervezetbe, a felesleg pedig a mellékvesekéregben elraktározódik. Napi ajánlott mennyisége öt-hat milligramm. Minél pirosabb a paradicsom, annál több benne a likopin, függetlenül attól, hogy édes-e vagy savanyú, sőt mivel likopin harminckét fok fölött nem keletkezik, bizonyos, hogy a növényházi körülmények között termelt bogyókban több van belőle, mint a tűző napon érleltekben.
Lépjünk most be abba a szép új világba, ahol a növényeknek már nincs szükségük az anyaföldre. A humuszelmélet több mint háromszáz éve megdőlt, magyarázza Helyes Lajos, azóta tudjuk, hogy a növények tápsóban is nevelhetők, sőt ha a tápoldat mennyisége és összetétele jól szabályozott, a talaj nélkül nevelt növények termésének belső paraméterei jobbak is lehetnek, mint a földben nevelkedőké. Még akkor is, ha az ízük kívánnivalót hagy maga után. A talaj nélküli termesztés lényege, hogy a gyökér mesterséges közegben él, kőzetgyapotba kapaszkodik és tápoldaton nevelkedik. Előnye, hogy így minden talajfertőzöttséget ki lehet küszöbölni, nincs szükség védekezésre, vegyszerek használatára. A kőzetgyapotos termesztés nagyon drága, viszont gyorsan jövedelmező.
Európa legnagyobb hajtató országában, Hollandiában ma már ezzel a módszerrel folyik a primőrtermesztés kilencven százaléka; több mint tizenkétezer hektár az üvegházak területe! Magyarországon ötezer hektáron fólia alatt, százötven–kétszáz hektáron üvegházakban folyik a primőr növények nevelése, ebből ma még csak néhány száz hektárt tesz ki a talaj nélküli technológia. Az arány azonban várhatóan nőni fog. Egyhektárnyi üvegház felépítése ma két–háromszáz millió forintba kerül, egyhektárnyi fóliáé hatvan–nyolcvan millióba, mondja Helyes Lajos. Állandó, vázas szerkezetekről van szó, ha valaki tizenöt–húsz évig ugyanazt a növényt termeszti bennük, az egyoldalú használat során a talaj tönkremegy, kizsigerelődik, a fertőzöttsége nő, akárhogy védekezik is a gazdája. A vírusok ellen nincs is növényvédő szer. A talaj tehát időről időre fertőtlenítésre szorul, ami nemcsak drága, de veszélyes beavatkozás. Nálunk még ma is használt, bár már az uniós szabályozás miatt épp betiltás előtt álló szer az idegméregnek számító metalbromid, amely ugyan rendkívül hatásos – ahogy mondják, mindent visz –, de nem csak a kórokozókat mérgezi. Vannak ennél enyhébb szerek is, ám ezek kevésbé hatásosak, és nem is használhatók minden fertőzés ellen. Veszélytelenebb, ám rendkívül bonyolult, energiaigényes technológia még a talaj átgőzölése.
Mennyivel jobb ehhez képest a megbízható és precíz „zöldséggyár”, ahol nemcsak mértéktelen műtrágyahasználatra nincs szükség, hanem jó esetben permetezésre sem, ha a termesztő biológiai növényvédelmet alkalmaz: a károkozók ellen rovarokat vet be, a molytetű ellen például fürkészdarazsat, a megporzáshoz pedig poszméheket. Igaz, ez a technológia minden korábbi termesztési eljárásnál nagyobb felkészültséget igényel, ehhez már nem elég a sokéves termelői tapasztalat. E zöldséggyárak termékei tehát biztonságosak és nem utolsósorban tökéletesek. Igaz, a primőr paprikában a kevesebb napfény miatt nincs annyi C-vitamin, a szép piros paradicsomban több a sav, amely csak a nap melegétől bomlana le, és nagyobb a belértéke annak a zöldségnek is, amelyet nem konténerben érlelnek, hanem akkor szednek le, amikor megérett.
A szakember arra biztat mindenkit, ne a szemének higgyen, amikor vásárol, ne azt nézze, melyik termék a tökéletes. Válassza inkább a hazait, és figyeljen arra, milyen vitaminokra, ásványi sókra, egyszóval hasznos tápanyagokra van szüksége a szervezetének, tehát legyen tudatosabb vásárló és fogyasztó.