(hibáztunk-e…)

Én nem tudom, hogy a politikusoknak általában szabad-e annyit hibázniuk, mint amenynyi tévedést, önérdekhajhászó kisstílűséget, etikátlanságot, bornírtságot a rendszerváltozás kezdete óta a jobboldali választók képviseletében fellépő elit elkövetett. Gondolok itt az MDF hajdani (és mai) jelesei közül sokakra, s a fórumból kiszakadt szélsőjobb vezéregyéniségeire, továbbá néhány, a kereszténység alapértékeitől elszakadt kereszténydemokrata vagy keresztényszociális nívótlan bajvívóra és bajkeverőre, a legmarkánsabb kisgazda személyiségekre, nem kevésbé a Fidesz körül csoportosuló karrieristákra és siserahadra, végül és összegezve: a sok-sok dilettánsra, aki a törvényhozásba, az önkormányzatok irányításába s más választott tisztségbe bekerül.
Már tudva tudjuk, kik kormányozzák az elkövetkező négy esztendőben Magyarországot. De gondolataimat nem befolyásolja a vereség keserűsége. Mindenképpen arra akarok figyelmeztetni: tizenhat év után itt az ideje annak, hogy a jobboldal végleg kinője gyermekbetegségeit: a haragot, a buhogást, az ingerlékenységre való hajlamot, a kisajátító érzéseket, itt az ideje, hogy nyugodtan és állhatatosan érvényesítse konzervatív-keresztény értékeit: a szeretetet, az önzetlenséget, a jó erkölcsre törekvést. A jelen pillanatban semmiféle értelmét nem látom a végletekig kiélezett választási harc folytatásának, a bosszú- vagy revánsvágynak sem, az a kívánságom, hogy a nyugalom, a remény, a törvény és a rend makulátlanul uralkodjon felettünk.
Akár így, akár úgy, de a baloldal erőinek, hatalommániás köreinek és vezéreinek tudomásul kell venniük, hogy több millió olyan ember él ebben az országban, aki nem érez és nem gondolkodik együtt velük. Ez a tábor létezik, s nem lehet szétzülleszteni semmiféle praktikával; hatalmas súlya van, pillérei: a haza, a hit, a család. Ez az egyértelműség a Fidesz, s a vele együttműködő polgári intellektus kétségbevonhatatlan és megmásíthatatlan érdeme. Itt kell megjegyeznem, hogy a baloldal s vezérének ostorozása most, a választások után közvetlenül merőben értelmetlen, bármi is történt, saját magunkkal kell szembenéznünk, magunknak kell megőriznünk méltóságunkat és hitünket. A küzdelem heve után, minden történéstől függetlenül a jobboldalnak olyan megnyugtató, magabiztos, egységes és önzetlen képet kell önmagáról őriznie és megszilárdítania, amely választási győzelmeit több cikluson át valószínűből biztossá teheti. A jobboldali választók lelkesedésük, hitük és hűségük révén ezt a biztonságot sokévnyi frusztráltság, sokévnyi munka és küzdelem után megérdemelnék. Újra és újra elmondom: a polgári értékrendnek a választások zavaros, már-már embertelen állapota után le kell tisztulnia. S ez az értékrend pozitív világképet sugall, épp ellentéte mindannak, mint ami egy-egy választási küzdelem után történhet. Az erő, az igazság soha sem fordul negatív irányba, ha úgy hozza a sors, ha arra kényszerül: tiltakozása és ellenállása is pozitív. Orbán Viktor április 23-án mondott beszéde ebben az értelemben példa és tanulság: az erő és a tiszta lelkiismeret nem kárhoztatható sem defenzívára, sem félelemre.
Magyarországon a legnagyobb nemzetfenntartó erőt és erkölcsi menedéket a zsidó–keresztény hit és életfelfogás jelenti. Ezt a világi életre is konvertálható hitünket kell megőriznünk, győzelemben és vereségben egyaránt, a mohó valóság számos ösztönzésével, csábításával és kihívásával szemben: a jó erkölcsöt, a belső rendet és a békét, a törvényt és a jövőbe vetett reményt. Ha így teszünk és így érzünk, sem a vereségben, sem a győzelemben nem veszhetünk el.
Hogy erre az önvizsgálatra és öntisztulásra most valóban sor kerül-e, én nem tudom…