Itt a felelősségvállalás ideje

Tegnap megalakult az új Országgyűlés. A Trianon előtti létszámához továbbra is ragaszkodó testületben tíz százalékot alig meghaladóan képviselteti magát a gyengébbik nem – XXI. századi demokráciánk dicsőségére. Hiába, a politika még ma is férfimunkának számít, magas társadalmi és anyagi elismertséggel, fehérnépet csak módjával engednek a közelébe. De ez végül is nem nagy baj; ha majd a képviselőkkel szemben támasztott követelmény lesz – a fizikai és szellemi teljesítmény és az állhatatosság mellett – a választókkal való igazi együttérzés is, akkor a törvényhozásban is több nőre lesz szükség. Legalább olyan arányban, mint amilyenben a jogi, orvosi, gazdasági és műszaki egyetemek padjait koptatják, vagy amilyen arányban pedagógusként oktatják – nem csak középiskolás fokon – a jövő nemzedékét.
De hagyjuk ezt a témát egyelőre a pártok nőtagozataira, mert – amint azt Sólyom László köztársasági elnök megnyitóbeszédében leszögezte – a kampánynak vége. Mostantól más beszédmód dukál, most aztán tényleg a tények, a felelős döntések ideje jött el. És a felelősségvállalásé. Az elnök vélhetően a kormányzati és a törvényhozói felelősségre gondolt. A köztársasági elnök a társadalom igényét fogalmazta meg, amikor felhívta a figyelmet néhány alapkérdésre, amelyben több parlamenti ciklusra kidolgozott stratégiát kell konszenzussal elfogadni. Sólyom ilyen alapkérdésnek tartja többek között a környezetvédelmet, amelybe nyilván beleértette élővizeink, termőföldjeink, erdeink mellett a levegő tisztaságának megőrzését is. Amikor pedig a jövő nemzedékek iránti felelősségről szólt, bizonyára gondolt arra is, hogy nem hagyhatunk utódainkra eladósított, természeti és épített nemzeti vagyonától megfosztott országot, szétzilált oktatásügyet, csak a gazdagoknak megfizethető egészségügyi intézményrendszert. Az elnök hangsúlyozta a tudomány és a kultúra fontosságát is. Egyetértve ezzel főleg a nemzeti kulturális hagyományaink megőrzésének fontosságával és a magyar történelem korrekt oktatásának követelményével egészítenénk ki véleményét, hogy az utánunk jövő nemzedékek ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint a régiek. Például ne keveredjünk senki csatlósaként barbár, emberi életeket kioltó háborúba.
Jó lenne, ha az Országgyűlés a jövőben nemcsak a politikai hatalom és az ellenzéke közötti viták és nem csupán a kormányzati többségnek tetsző törvények megszavazásának színtere lenne, hanem valóban közös dolgaink elrendezésére is alkalmassá válna. Akkor talán az emberek is nagyobb tisztelettel tekintenének a politikusokra, nem éreznék úgy, hogy négyévente csak egyszer fontosak. De állapítsuk meg azt is: a választások eredményeként most sem az a politikus kap megbízást a kormányalakításra, aki e fontos és súlyos feladatra ma erkölcsileg és szellemileg Magyarországon a legalkalmasabb, vagy akinek a csapata az ország gondjainak megoldására a legjobb szakmai programot megalkotta. Hanem az, akinek a pártja sikeresebb szavazatszerző kampányt vívott. Demokratikus választás eredményét még sincs jogunk vitatni, nem is tesszük. Gyurcsány Ferenc, ha az Országgyűlés többsége megszavazza, törvényes kormányfője lesz Magyarországnak. A társadalmi normát alapul véve is legitim miniszterelnökünk.
Orbán Viktor pedig az ellenzék vezetője marad, akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. A nemzeti oldal miniszterelnök-jelöltje marad mindaddig, amíg a jobboldal többséget nem szerez egy következő választáson. Az ő kötelessége mától, hogy tudásával, tapasztalatával segítse az ország sorsának jobbra fordítását.