Jegelik a Clearstreamet

Lezártnak tekinti a Clearstream-botrányt a francia kormányfő. Pedig épp Dominique de Villepin az a személy, aki a leginkább érintett a dologban, akinek szerepéről továbbra sem tudni bizonyosat a gyanús számlákkal kapcsolatban.

Villepin kormánya az általa lezártnak tekintett ügy helyett a munkanélküliségre és a gazdasági növekedésre igyekszik áthelyezni a hangsúlyt; ezek szerinte jobban érdeklik a franciákat. Az igazságszolgáltatás azonban dolgozik. A jövő hét elejére a rendőrség beidézte Jean-Louis Gergorint, aki már beismerte, hogy tőle származtak azok a névtelen levelek, amelyek 2004-ben jutottak el Renaud van Ruymbeke bíróhoz. Az is kiderült, hogy a bíró tudta, ki a feladó, ugyanúgy, ahogy az ügy koronatanúja, Philippe Rondot parancsnok és minden bizonnyal Villepin is. Az első levél megérkezése előtt ugyanis Ruymbeke találkozott Gergorinnal, aki kifejezte neki aggályait azzal kapcsolatban, hogy aláírja a leveleket.
A levelek először csak utaltak arra, hogy több neves személynek titkos bankszámlája van külföldön, majd egy listát is tartalmaztak 895 névvel és számlaszámmal. Köztük a „Nagy” és „Bocsa” neveket, amelyek vélhetően Sarkozyt fedik. A lista hamis volta még inkább felveti azt a kérdést, hogy ki állította össze őket? Gergorin tagadja, hogy ő tette volna, egy bizonyos „forrásra” hivatkozik, akinek az identitását még nem sikerült felfedni. Sokan munkatársára, az informatikus Imad Lahoud-ra gyanakodnak, aki pillanatnyilag depresszió miatt kórházi kezelés alatt áll.
Rondot az ügy másik kulcsfigurája, akit Villepin minden bizonynyal megbízott azzal, járjon utána, hogy a számlák tényleg hamisak-e. Őt hétfőn a rendőrség kísérte be a bírói kihallgatásra, miután már kétszer nem jelent meg. A tábornok előre leszögezte: mivel nem engedik, hogy ügyvédje is jelen legyen tanúvallomásán, nem fog válaszolni a kérdésekre. Így is lett. Mégis ő az a személy, aki eddig a legtöbbet „nyilatkozott” az ügyben. Többnyire akaratlanul, hiszen az újságok, élükön a Le Monde-dal, személyes feljegyzéseinek nagy részét nyilvánosságra hozták. Márpedig a generális szinte minden találkozóról írt: a jelen lévő személyekről, az elhangzottakról és saját véleményéről. Ezekből arra lehet következtetni, hogy Villepin azt akarta, a tábornok különösen a „Sarkozy-vonalra” koncentráljon. A hallgatással a főtiszt bizonyosan a kormányfőt akarja védeni – akinek dolgozott –, de Chiracot úgyszintén, aki sokak szerint ugyancsak közrejátszott a nyomozás elindításában.
Noha szinte nap mint nap új elem kerül felszínre, eddig nem lett konkrét politikai következménye a botránynak. Igaz, a franciákat nem is nagyon érdekli a téma, amely legfeljebb még jobban elidegeníti őket a belpolitikai rivalizálásoktól. Erre játszik rá Villepin, aki múlt héten hivatalos ügyben Réunion szigetére utazott, a napokban pedig több mint ötszáz munkahelyet próbál megmenteni egy Bordeaux melletti gyárban.
A miniszterelnök azt akarja, hogy mindenki lássa: a kormány működik, dolgozik, és eredményes. Elvileg nem kell már sokáig kihúznia: a futball-világbajnokság még közönyösebbé fogja tenni a polgárokat az üggyel kapcsolatban. Ebben, valamint a július 14-i nemzeti ünnepben bízik Jacques Chirac is, aki akkor tartja hagyományos beszédét. Ez alkalommal feltételezhetően nem arról akar majd beszélni, hogy vajon ő is támogatta-e Rondot megbízását Sarkozy számlájának tisztázásával kapcsolatban.
A belügyminiszter szintén úgy tesz, mintha nem érintené az ügy, amelyről alig nyilatkozik. Ehelyett a bizalmatlansági indítvány után Afrikában próbálta magyarázni a bizonyítványát, nevezetesen a bevándorlási törvényt, most pedig egy bűnözés-egelőzéssel foglalkozó javaslatot készít elő.