Kód nélkül

Magyarországon egyelőre nem sok külföldi pap működik, különösen nem Nyugat-Európából. Hogy került hozzánk?
– Mielőtt pap lettem volna, újságíróként dolgoztam. Bécsben végeztem az egyetemet, jogot tanultam, utána a Die Presse külpolitikai rovatának munkatársa lettem. Többször jártam Lengyelországban a nagy átalakulás idején. De mindvégig úgy éreztem, hogy Istennek valami szándéka van velem. Az Opus Dei tagjaként a lelki vezetőm segítségével találtam meg a hivatásomat. Felszentelt papként először Bécsbe kerültem, Magyarországra a püspök prelátusunk küldött 1995-ben.
– Az Opus Deiről keveset tud a közvélemény, ám az utóbbi időkben, talán nem egészen szándékaiknak megfelelően, mintha nagyobb nyilvánosság vállalására kényszerülnének. Voltaképpen mi az Opus Dei, mit tudhatunk a szervezet nemrég szentté avatott alapítójának szándékairól?
– Az Opus Deit Josemaría Escrivá alapította, aki 1902-ben született a spanyolországi Barbastróban. A papi hivatást választotta; a gimnázium után a zaragozai szemináriumban tanult. Miután felszentelték, vidéken és Madrid külvárosában is káplánkodott, de érezte, hogy ennél többet vár tőle az Isten. Ezért alapította meg 1928. október 2-án az Opus Deit, amely segíteni akar az embereknek, hogy a mindennapi munkájukban, a hétköznapi életükben is megtalálhassák Krisztust. Ugyanis nem csak a világtól elvonulva találkozhatunk Istennel, nem csak az a modell létezik, amelyet a szerzetesség korai korszakában választottak a sivatagi remeték, illetve amelyet a kolostori élet nyújt. Mindenki meghívást kapott az életszentségre, foglalkozástól vagy életállapottól függetlenül.
– Escrivá mégis csak jóval az alapítás után tette lehetővé, hogy családos emberek is csatlakozzanak.
– Ez igaz, de már az alapításkor látta, hogy mindenfajta ember, a társadalom valamennyi rétege számára különleges elhivatottságot kell feltárnia, azonban időre volt szüksége e feladat megvalósításához. Először azokkal foglalkozott, akik rendelkezésre állnak az apostoli munkára, a hívők képzésére. Annak tehát, hogy a családosok csak később csatlakozhattak, nincs jelentősége. Egy családban sem egyszerre születnek a gyermekek.
– Miben különbözik az Opus Dei más vallásos közösségektől, szerzetesrendektől?
– Abban, hogy a szerzetesrendek céljaihoz valamiképpen hozzátartozik a világtól való elvonulás eszméje, ők olyan jellé kívánnak válni, amely a világ mulandóságára figyelmeztet mindenkit. Ez rendkívül fontos, de az Opus Dei más természetű hivatást jelképez, ugyanakkor működésében nagyon hangsúlyos a helyi egyházakkal és a Rómával való szoros együttműködés.
– Ehhez a programhoz képest kevés annyit támadott kortárs szent van, mint Josemaría Escrivá. A szervezet is céltáblává vált. Olyan kritikával is találkozhatunk, amelyet a katolikus egyház képviselői fogalmaztak meg.
– Nagyon nehéz megérteni ezt az ellenségességet. Escrivá nézeteit igazolta a II. vatikáni zsinat. Hívők között ma már semmiféle meglepetést nem kelt az a gondolat, hogy minden embert életszentségre hív az Isten. De az is igaz, hogy az evangéliumokban is olvashatunk hasonló „ellentmondásról”: Simeon jövendöli az Üdvözítőről Szűz Máriának és Szent Józsefnek Jézus templomban történő bemutatásakor, hogy „jel lesz, amelynek ellene mondanak”. Szerintem az újbor mindenütt szétveti a régi tömlőt, ezért érezhető az ellenállás.
– II. János Pál szentté avatta az alapítót, de VI. Pál vagy XXIII. János nem volt távolságtartó inkább?
– Szerintem nem. Szent Josemaríát és az Opus Deit mindegyik pápa szerette és megbecsülte.
– Mindaz, ami az Opus Dei tevékenységével kapcsolatban a hírközlő szerveken keresztül megjelenik, nem egyszerűen csak ellenállás benyomását kelti. Ha az interneten próbálunk megtudni valamit az Opus Deiről magyar nyelven, az első találatok a szabadkőműves-világkongresszus, a Magyar Narancs és a Hetek oldalaira kalauzolnak, nem is beszélve a Da Vinci-kóddal foglalkozó honlapokról. Ezek az oldalak többnyire igen vad vádakat fogalmaznak meg.
– Ha valaki nem tiszteli az egyházat, nem fogadja el a szentatyát, érthető, hogy az Opus Deit sem fogja szeretni. Az Opus Dei, mint a katolikus egyház személyi prelatúrája, igyekszik teljes összhangban lenni Róma tanításával, ez nyilván sokaknak nem tetszik.
– Dan Brown munkásságának hangsúlyos része a keresztény egyházak, de különösen a katolicizmus támadása. Az Opus Dei mindenütt „konspiratív főgonoszként” jelenik meg, amely eltitkolja a kereszténység igazi lényegét, azt tudniillik, hogy Jézus Krisztus megnősült, és leszármazottai ma is élnek.
– A Da Vinci-kód által festett képnek semmi köze az igazi egyházhoz és az igazi Opus Deihez, de a legsajnálatosabb, hogy magát Jézus Krisztust támadják. Amit a könyvben olvashatunk, az határozott támadás, amely minden alapot nélkülöz, ezért rágalom.
– Egy másik, vádként megfogalmazott állítás szerint a titkosan működő Opus Deinek, a Vatikán és a CIA mellett, jelentős szerepe volt a kelet-európai kommunista társadalmak átalakításában. E szerint a változásokat az Opus Deit támogató és pápaként alapítóját szentté avató Karol Wojtyla indította el, aki Lech Walesát is instruálta a Szolidaritás virágkorában.
– Az igaz, hogy az Opus Dei működésében komoly szerepe van a személyes emberi kapcsolatoknak, hiszen mindenki a saját körében tevékenykedik, munkatársai, barátai, családtagjai között, és így terjed az Opus Dei, ám a kelet-európai változások előtt ezekben az országokban nem létezett szervezett formában, és ha voltak is Opus Dei-tagok, csak kevesen, és többé-kevésbé elszigetelten működhettek. A kelet-európai változásoknak egészen más okai voltak.
– A rendszerváltás után megnyíltak a lehetőségek. Mennyire tudott másfél évtized alatt beágyazódni és elterjedni ezekben az országokban az Opus Dei?
– Minden országban más a története ennek, hiszen jelentős különbség van mondjuk Csehország és Lengyelország között. Az Opus Dei, éppen a személyi apostolkodás miatt, lassan terjed. A tagok nagy többsége laikus, mi, papok csak két százalékban vagyunk jelen.
– Kik között terjed, kiknek szól a küldetésük: a keresztényeknek vagy inkább az elvallástalanodottaknak?
– Minden ember életszentségre kapott meghívást. A katolikusokkal persze könnyebben tudunk kapcsolatot teremteni, de azt látjuk, hogy akik még sohasem találkoztak a hittel, sokszor éppen az Opus Dei tagjainak apostolkodása következtében kezdenek érdeklődni. Számunkra az a fontos, hogy segíteni tudjunk közelebb kerülni Istenhez. Vagy közeledünk, vagy távolodunk tőle, ez nem mérhető. A távolodás sokszor a későbbi közeledés kiindulópontja.
– Az életszentségre való törekvés minden keresztény sajátja kellene hogy legyen…
– Az Opus Dei csak emlékeztet erre. Tudatosítani szeretnénk, hogy minden életkörülmény között, a hétköznapi munkában, a családi életben is megélhető az életszentség. Nem kell papi vagy szerzetesi hivatás ahhoz, hogy megszenteljük az életünket.
– Az Opus Dei tagjai fogadalmat sem tesznek?
– Nem. De természetesen az is hivatás, ha valaki az Opus Dei tagja akar lenni. Ekkor arra vállal kötelezettséget, hogy részt vesz a lelki vezetésben, bizonyos időközönként lelkigyakorlatra, továbbképzésre jár.
– Már nem is a saját régi plébániájához fog tartozni?
– Mindenki a saját közösségében marad, oda jár szentmisére. Az Opus Dei nem párhuzamos hierarchia, hanem együttműködik az egyházmegyével, legföljebb segítséget ad, ahol kérik. Nem szervezünk nagy rendezvényeket, inkább arra bátorítunk, hogy ki-ki a maga körülményei között váljon kovásszá.
– Van felmérésük a hatékonyságukról?
– Ezt nagyon nehéz mérni, hiszen mindenki próbál valamit tenni, de ez nem látványos. Nem tudjuk, mi lesz a hatása a sok-sok személyes beszélgetésnek és életpéldának. Magyarországon kevesen vagyunk még, talán húszan, világszerte körülbelül nyolcvanötezren. Több mint hatvan országban, valamennyi földrészen vannak Opus Dei-tagok, s olyan támogatóink, közreműködőink is, akik nem keresztények. Reméljük, hogy magyarországi jelenlétünknek ez a mostani állapot csak a kezdete.