Lecke Dél-Amerikától

Rosszallja Somogyi Ferenc külügyminiszter, hogy némely latin-amerikai országban – például Bolíviában – az utóbbi időben radikális, ultrabaloldali politikai irányzat érvényesül, amit újraállamosítási törekvések kísérnek. A magyar diplomácia vezetője láthatóan nem érti a lényeget. Nem az a fontos ugyanis, hogy Dél-Amerikában ezen intézkedéseket milyen színű kormányok hozzák. Ennél sokkal fontosabb, hogy az Egyesült Államok hátsó udvarában ezek az országok ráébredtek arra, végre saját érdekeiket tartsák szem előtt.
A külügyminiszter államosításról beszél, e gazdaságpolitikai folyamatokat azonban nem magyarázza meg, nem értelmezi. Márpedig a kommunizmus kisajátításának gyakorlatát átélt magyarok számára az államosítás kifejezés a megnyomorítás hívószavaként hat, tehát megtéveszti az embereket. A kétfajta államosítás ugyanis nem ugyanaz. Venezuela és Bolívia semmilyen tekintetben nem hasonlít a Rákosi-korszak Magyarországára. Arrafelé az embereket éhbérért dolgoztató, az egész országot mellékpályára állító külföldi vállalatok érdekei sérülnek, nem pedig az egyszerű honpolgároké. Chávez és Morales „bűne” mindössze annyi, hogy búcsút mondtak a neoliberális gazdaságfilozófiának, amely padlóra küldte a térség országait, és Magyarországon is jóvátehetetlen károkat okoz. Zárójelben tegyük hozzá: a külföldi magánszektor visszaszorításából származó bevételeket a nevezett országokban oktatásra és népjóléti intézkedésre fordítják – Magyarországon álmodni sem merünk hasonló lépésről. Itthon – látva az alakuló Gyurcsány-kormány szándékait, és olvasva a kormányhoz közel álló gazdaságpolitikusok véleményét – a Bokros-csomaghoz képest is nagyobb léptékű megszorítás várható.
Gyurcsányék tehát nemigen tudnak mit kezdeni a bécsi tanácskozással. Hiszen olyan kérdésekben állapodnak meg az uniós és a dél-amerikai országok, amelyek hazánkban éppen leépülnek. Ilyenek például a munkához jutás kérdése, a társadalmi fejlődésből és a gazdasági növekedésből részesedés mindenkit megillető joga, a szegénység és az egyenlőtlenség elleni harc vagy az alapvető társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz hozzáférés.
Borítékolható, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő aláírásával bármilyen zárónyilatkozat is születik majd Bécsben, abból a balliberális kormány semmit sem fog betartani. 1995-ben Göncz Árpád épp aznap írta alá az ENSZ-tagállamok nyilatkozatát a gazdasági fejlődés emberközpontú megvalósításáról, amikor a Horn-kormány bejelentette a Bokros-csomagot. Ennyit a szociális érzékenységről és a szavatartásról.
Az osztrák fővárosban tegnap világosan kiderült, hogy a dél-amerikai országok államosító törekvései nem minősíthetők bűntetteknek. Ilyen értelemben nyilatkozott a minap például a francia kormány is, amikor elismerte Bolívia jogát saját földgáz- és olajmezőinek birtokba vételére. Vagyis Európa most attól a kontinenstől tanul, amelynél politikai és gazdasági értelemben eredendően magasabbrendűnek tartotta-tartja magát. Venezuela és Bolívia újfajta gazdasági filozófiát diktál, amely a nemzeti önállóságon és az Egyesült Államoktól való függés lazításán nyugszik.
Ehhez képest a magyar külügyminiszter arról is beszélt Bécsben, hogy Magyarország a tapasztalatok átadásával, a demokrácia-központ működtetésével konkrétan is hozzá tud járulni a dél-amerikai térség fejlődéséhez. Somogyi Ferenc elkésett, Bolívia és Venezuela ezen már túljutott.
Ők már nem a szakadék felé tartanak.