Aközlekedésbarátok számára felér egy arculcsapással, hogy a BKV vezetősége muzeális értékű buszokat semmisített meg a közelmúltban – olvasható a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) nemrég kiadott közleményében. A régi járművek megmentéséért, és emlékük megőrzéséért küzdő szervezet a gyalázat napjaként említi április 11-ét, amikor a BKV úgymond „szép csendben megszabadult jó néhány muzeális értékű busztól, olyanoktól is, amelyekből már nincs több fellelhető példány, s így örökre elvesztek”.
– A megsemmisített járművek (típusaik szerint: Ikarus 620, Ikarus 630, Ikarus 311, Mávag M5, illetve Mávag N26/36-os csőrös busz) korábban a BKV egyik cégénél, a Gépjárműjavító (GJSZ) Kft. Gyömrői úti üres telephelyén álltak – nyilatkozta lapunknak Vitézy Dávid, az egyesület elnökségi tagja.
– A GJSZ telepének eladása miatt a területet kitakarították, és a szeméttel együtt kidobták a régi buszokat is. A lángvágóval feldarabolt roncsokért ócskavas gyanánt csupán egy-kétszáz ezer forintot kaphatott a BKV. Pedig a VEKE ezt az összeget akár ki is fizette volna. A VEKE közleménye szerint „a BKV-nál két éve megállt a jármű-rekonstrukciós program, s a terület elenyésző, mindössze 32 millió forintos költségvetése nem követte az inflációt, sőt Aba Botond vezérigazgató már a szentendrei múzeum végleges bezárását is kilátásba helyezte”.
Lapunk kérdéseire a BKV sajtóirodája elektronikus levélben válaszolt, de többszöri érdeklődésünkre sem tért ki a buszok megsemmisítésének okaira. Ezzel öszszefüggésben csak arról tájékoztattak, hogy „a BKV minden esetben múzeumi, közlekedéstörténethez értő szakemberek bevonásával vizsgálja meg a forgalomból kivont járműveket. Így ennek alapján dől el, hogy mely járműveket őrzik meg, és tárolják későbbi felújításukig. A társaság ugyanakkor kiemelt figyelemmel kezeli muzeális járműveinek, illetve műemlékeinek kérdését is. Példa erre a két, a Deák Ferenc téren és a Szentendrén működő múzeumunk, melyek gazdag kiállítási anyaggal várják az érdeklődőket.”
Aba Botond terveiről ezt írták: „A múzeumok bezárásával kapcsolatosan, korábban valóban felmerült annak a kérdése, hogy korlátozott nyitva tartással a társaság milyen költségmegtakarítást tud ezeknél elérni”. Jelenleg ezt a lehetőséget nem vizsgálja a BKV vezetősége – fűzték hozzá.
A VEKE korábban kiadott közleménye megelőlegezte a BKV-nak az ügyről kialakított álláspontját: „A BKV-nál természetesen felelős gazdálkodásnak nevezik az általunk kifogásolt eljárást, és büszkék rá, hogy a menedzsment minden fillér kiadást meg akar fogni. Természetesen mindig lehet találni pár szervilis »szakértőt«, akik készségesen ki fogják fejteni, a roncsok értéktelenek voltak, felújításuk lehetetlen, vagy rettenetesen drága lett volna, és egyébként sem érdekel senkit ez az egész.”
A VEKE ugyanakkor nevetségesnek tartja a társaság érvelését, mert szerinte a cég éves költségvetésének (ez számításuk szerint körülbelül százmilliárd forint) mindössze 0,03 százalékát fordítják a múlt megőrzésére, miközben sokszor értelmetlen PR-tevékenységekre százmilliókat szórnak el.
– A BKV sosem kért sem a civil szféra, sem dolgozói felajánlásaiból – háborgott Dorner Lajos, a VEKE alelnöke. – Egyesületünk például számtalanszor figyelmeztetett a meglévő értékek gondozásának fontosságára, s elmondtuk, hogyan képzeljük el ennek működtetését, vagy a források bevonását. Többször felajánlottuk, hogy segítünk a hiányzó alkatrészek felkutatásában. Szakembereink ingyen dolgoztak volna a helyreállításon, de be sem engedték őket a telephelyre. Kioktatáson kívül („mi jobban értünk ehhez”) más reagálás nem érkezett a társaság részéről. Amikor pedig a BKV-n belül is sokan jelezték, hogy szívesen áldoznának szabadidejükből a járművekre – mint ahogy Európa közlekedési vállalatainál ez gyakorlat – a kezdeményezéseik már középvezetői szinten elhaltak.
Brüsszel és a végletek hete – háború, migráció, terror















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!