Nálunk mindent el lehet adni, ha elég olcsó

Több száz tonnányi romlott hús, szennyezett pirospaprika, tűzveszélyes vasalók, kenyérpirítók, szendvicssütők, életveszélyes gyermekjátékok – az évente összesen milliárdos bírság, sok tízezernyi fogyasztóvédelmi, élelmiszer-biztonsági, ÁNTSZ- és más ellenőrzések ellenére Magyarországon majdnem minden eladható. Mindig akadnak kereskedők, akik könnyen akarnak sok pénzhez jutni, és persze vásárlók, akik még örülnek is, hogy olcsón jutnak hozzá valamilyen általuk kívánt termékhez. A hatóságok szerint nincs különösebb probléma a magyar fogyasztóvédelemmel, a civilek és néhány külsős szakember szerint viszont recseg-ropog az egész.

Százezernél több erősen szennyezett tojást kivontak a forgalomból… Tíz tonna bizonytalan eredetű és lejárt szavatosságú fagyasztott húst, valamint húskészítményt találtak az ellenőrök egy budapesti hűtőházban… 63 tonna romlott húst és fagyasztott élelmiszerterméket foglaltak le… – hírsorok az elmúlt néhány hónapból. S ki ne emlékezne a hírhedt paprikabotrányra, a szennyezett szaloncukorra, a szlovák álsonkára, és sorolhatnánk. A bajok persze nem korlátozódnak az élelmiszerekre: ugyanennyi – vagy még talán több – szabálytalanság, törvénysértés, becsapás, megkárosítás éri a vásárlókat a műszaki áruk, a könnyűipari termékek, a szolgáltatások piacán is. Az ember számára azért mégis az élelmiszer-biztonság a legfontosabb. A nem megfelelő élelmiszertől komolyan megbetegedhetünk, akár bele is halhatunk. Igaz, az sem élvezet, ha egy kínai hajszárító okozza végzetünket.

Örök harc a kereskedőkkel

A fogyasztóvédők örök harcban állnak a kereskedőkkel. Egyelőre úgy tűnik, nem ők állnak nyerésre ebben az ütközetben. (Magyarországon a XV. században már törvény foglalkozott az élelmiszerek biztonságával.) A hazai fogyasztóvédelemnek az elmúlt két évtizedben két nagyobb kihívással kellett szembenéznie. A rendszerváltozás, a piacgazdaságra való áttérés, majd nemrég az unióhoz való csatlakozás természetes módon változtatta meg a játékszabályokat. Sok mindent szabad, amit korábban nem, ám sok minden tilos, ami korábban megengedett volt. A jogi szabályozás nagyjából igyekezett követni a változásokat, olykor sikeresen, máskor viszont eleve kudarcra ítélve. Az Európai Unióban lényegében egységes fogyasztóvédelmi elvek vannak, bár országonként eltérő intézményrendszerrel próbálják ezeket érvényesíteni. Magyarországon 1997-ben – a fogyasztóvédelmi törvény megszületésekor – szabályozták átfogóan e területet. A törvény mellett több kisebb-nagyobb jogszabály érinti a fogyasztóvédelmet – június elsején lép életbe például a még tavaly meghozott, a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény, amely hatályon kívül helyezi a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvényt. A fogyasztóvédelmet korábban a gazdasági tárca felügyelte, most – még – az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium (ICSSZEM) alá tartozik. Az ország hivatásos fogyasztóvédői a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen (FVF) és a területi felügyelőségeken tevékenykednek. A szervezet külön érdekessége, hogy míg az FVF az ICSSZEM-hez tartozik, a területi felügyelőségek a közigazgatási hivatalok, így lényegében a BM alárendeltjei. Persze nem ez az egyetlen furcsaság a rendszerben.
2005-ben 33 969 üzletben végeztek ellenőrzést a felügyelők, a vizsgált egységek 51,9 százalékában állapítottak meg valamilyen hiányosságot, szabálytalanságot. 6185 esetben szabtak ki szabálysértési bírságot, összesen 63 558 500 forint értékben. 6940 határozat született fogyasztóvédelmi bírság kiszabására 805 694 000 forint összértékben. Az előző évekhez viszonyítva évről évre nő az ellenőrzések, a megbírságolt üzletek száma, és a bírság összege is, de ez, úgy látszik, nem hat elrettentő erővel a kereskedőkre. A hazai fogyasztóvédelmi és élelmiszer-egészségügyi intézményrendszer pénz- és emberhiánnyal küzd – állítják a civil fogyasztóvédők. Túlterheltek a dolgozók. Nincs ember a próbavásárlásokhoz és az ellenőrzésekhez. Az állami szerepvállaláson kívül nagy feladat hárulna a civil szervezetekre is, ám ott ugyanilyen a helyzet. Bár a fogyasztóvédelmi törvény állami kötelességként határozza meg a civil szervezetek támogatását, az illetékes hivatalok sokszor késve írják ki az esedékes pályázatokat, késve vagy egyáltalán nem adnak elegendő forrást a hatékony működésre.

A fogyasztók bizalma megingott

2005-ben az ICSSZEM tájékoztatása szerint a 30 nyertes pályázó között 187,8 millió forintot osztottak szét, idén mindösszesen 60 milliós keretre lehet pályázni. (Az érvényes éves költségvetési törvény 145 milliós támogatást irányoz elő.) Holott egy kormányrendelet előírja, hogy a beszedett fogyasztásvédelmi bírság 30 százalékát az e célra létrejött társadalmi szervezetek között kell szétosztani. A minisztérium azzal védekezik: csak a ténylegesen befolyt bírságot lehet szétosztani, tavaly pedig december 31-ig csupán 685 479 735 forint érkezett, tehát mintegy 120 millióval kevesebb, mint a tényleges bírság összege.
Több felmérés bizonyítja: a fogyasztók bizalma megingott a sok élelmiszerbotrány kapcsán, nem hisznek a hivatalos álláspontokban, leginkább a civil szervezeteknek van hitelük. Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértői bizottságának vezetője úgy véli: ez érthető, hiszen a civil szervezetek nyugodtan elmondhatják az igazat, nem kell szépíteni a dolgokat, kvázi védeni a mundér becsületét.
Hasonló helyzetben vannak az úgynevezett békéltető testületek is: a civil szervezetek és az ICSSZEM közötti 2005-ös egyeztetés eredményeként a minisztérium 105 millió forintra emelte a békéltető testületek éves támogatását – ami várhatóan fedezi a 2006-os kiadásokat –, ám az öszszegből ez idáig egyetlen forintot sem utaltak át, sőt, a támogatás kifizetésének alapjául szolgáló szerződések sem köttettek meg. Az ICSSZEM tájékoztatása szerint azért nem utalták a pénzt, mert előbb a 2005-ös támogatásokkal kell elszámolni a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, akit erre már többször felszólítottak. Közlésük szerint a 2006-os szerződés – hoszszas egyeztetés után – is a kamaránál van már, aláírásra vár. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége érthetetlennek tartja az ügyben – az ICSSZEM mellett – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara késlekedését is, s már márciusban arra szólította fel az érintetteket: minél hamarabb írják alá a szerződést. Addig is a területi kamarák előlegezik meg a testületek működéséhez szükséges összegeket. 1999-ben alternatív vitarendező fórumként jöttek létre a gazdasági kamarák mellett működő békéltető testületek, amelyeknek az a céljuk, hogy megkíséreljék a gazdasági szervezet és a fogyasztó közötti jogvita egyezségen alapuló rendezését.
Nemcsak a pénzhiány nehezíti azonban a hazai fogyasztóvédők dolgát, hanem az is, hogy számos minisztérium, ezek hatóságai és háttérintézetei között oszlik meg a különböző ügyek kezelése. Az élelmiszerek tekintetében például három minisztérium is illetékes. A termelők a földművelésügyi tárcához, a közegészségügy – például az ÁNTSZ vagy a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal – az egészségügyihez, míg a fogyasztóvédelem az ICSSZEM-hez tartozik.

Rivalizáló hatóságok

A különböző hatóságok és intézmények sokszor rivalizálnak egymással, előfordul, hogy egymás szakértelmét sem ismerik el, holott együttműködésük nélkül szinte lehetetlen hatékony védelmet biztosítani a szabályokat kijátszók ellen. Különösen úgy, hogy amíg a rendszerváltás idején mintegy négyezer féle élelmiszer volt forgalomban, ma ennek a tízszerese kerül a magyar piacra. Ráadásul míg korábban az ellenőrzés fő csapásiránya maga a termék volt, ma már inkább a termelési-forgalmazási folyamatokat ellenőrzik. Az unióhoz történt csatlakozásunkkal megszűnt az importengedélyeztetés is, csak az új vagy a harmadik országokból behozott termékeket kell engedélyeztetni. Igaz, 2004 augusztusában beléptünk az EU gyors élelmiszer- és takarmányvészjelző rendszerébe (RASFF), amelynek az a célja, hogy hatékony eszközt szolgáltasson az illetékes élelmiszer-ellenőrző hatóságok számára az élelmiszer-biztonsági intézkedésekkel kapcsolatos információcseréhez. Ezen keresztül robbant ki például a paprikabotrány is, ugyanis bár a magyar hatóságok állítólag már jóval korábban tudtak az ügyről, csak Szlovénia jelzése után hozták nyilvánosságra, hogy baj van. E rendszer persze nem akadályozta meg, hogy egyesek szerint Európa élelmiszer-szemétlerakó helyévé váljunk. A nyilvánosság egyébként sem erőssége a hazai fogyasztóvédelmi rendszernek, elsősorban persze a jogszabályok miatt. Egy gyanús termékről mindaddig nem lehet kijelenteni, hogy potenciálisan veszélyes, amíg le nem zárul a vizsgálat, ez pedig akár évekig is eltarthat. Ha mégis megteszi ezt valamelyik illetékes, nagyon nehéz bíróság előtt bizonyítani a tényleges kockázatot. A megbírságolt gyártók és kereskedők egyébként rutinszerűen perelnek, különösen, ha nyilvánosságra kerül a nevük. Így aztán a hatóságok többnyire jobbnak látják, ha hallgatnak, mint például a szalmonellás szaloncukor ügyében. Ezzel kapcsolatban már az adatvédelmi ombudsman is állásfoglalást volt kénytelen kiadni, amelyben megállapította: nem helyesli, hogy alapvető információktól fosztják meg a fogyasztókat. „Különösen indokoltnak tartom a nyilvánosságot olyan ügyekben, amelyek a fogyasztók egészségét, testi épségét érintik” – írja állásfoglalásában. Jogszabály-változtatás lenne szükséges. Az pedig nagy idő. Különösen most, kormányalakítás idején, amikor azt sem tudni, melyik tárcához kerül a fogyasztóvédelem ügye. A kormánypártok programjából nem derül ki, mit szeretnének változtatni ezen a területen. Az MSZP egyetlen mondattal elintézi a kérdést, az SZDSZ pedig kettővel, igaz, abból az egyik arról szól, hogy „növelik a fogyasztói tudatosságot”, a másik szerint pedig a betegjogi kérdések is fogyasztóvédelmi ügyekké „alakulnak” át áldásos tevékenységük nyomán.