A római Quirinale-palota új lakója hét esztendőre szóló mandátummal Giorgio Napolitano nápolyi születésű politikus, aki öt évtizeden keresztül képviselte a parlamentben a sarló és kalapács szimbólumok pártját, az Olasz Kommunista Pártot, mielőtt a ’90-es évek elején mérsékelt párttársaival együtt megalapította a Baloldali Demokrata mozgalmat, mely a mostani választásokon győztes Unione koalíció gerincét adja. Az olaszok csak Umberto királyként emlegetik az exkommunista szenátort, mivel külsőre elképesztően hasonlít II. Umberto savoyai királyra, Itália utolsó uralkodójára, aki több évtizedes száműzetés után a 80-as évek végén hunyt el Svájcban. A mostani államfőválasztáskor Napolitano több szempontból is zseniális húzásnak bizonyult: a törvényhozásban csekély fölénnyel rendelkező Prodi-tábor az eredeti jelöltjük, Massimo D’Alema volt miniszterelnök visszaléptetésével elkerültek egy felettébb kínosnak ígérkező, sokfordulós szavazást, így a baloldal soraiban és a kereszténydemokrata képviselők által is elfogadott örökös szenátor 543 voksot kasszírozott be a negyedik fordulóban a győzelemhez szükséges 505 szavazat helyett.
Napolitano a képviselőház elnökeként kiegyensúlyozott döntéseivel elévülhetetlen érdemeket szerzett 1992–94-ben, a köztársaság válságos éveiben, amikor a kenőpénzbotrány szinte lefejezte az akkori politikai elitet. A hétfőn beiktatásra kerülő elnök várhatóan már szerdán kormányalakításra kéri fel az Unione vezetőjét.
Az államfőválasztás fordulói mindazonáltal előrevetítik a kormányozhatóság nehézségeit: a két hivatalos jelölt mellett a honatyák összesen 22 különböző jelöltre adták le szavazatukat, a frakciófegyelmet teljesen mellőzve.
The Tiger and the Turul: Why a Fast-Reforming India Can Be Hungary’s Strategic Anchor in a Fragmented World















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!