Olajláz

Egy brüsszeli transzatlanti konferencián a lengyel védelmi miniszter, Radek Sikorski Németország és Oroszország tervezett közös gázvezetékét az 1939-es Molotov–Ribbentrop-paktumhoz hasonlította. A vezeték a balti tenger alatt haladva kikerülné Lengyelországot és a balti államokat, amelyekkel Moszkva viszonya „problematikus”, így adott esetben az orosz gázmonopólium, a Gazprom el tudná vágni ezen országok gázellátását anélkül, hogy Németország kiszolgálását ezzel veszélyeztetné. Jelenleg a Gazprom adja Lengyelország és a balti államok gázszükségletének kilencven százalékáét, míg Franciaország, Olaszország és Németország esetében ez az arány csak harminc százalék. Az olajat tekintve Nyugat-Európa igényének egynegyede származik az oroszoktól.
Andris Piebalgs, az unió lett energiaügyi biztosa támogatta Varsó kritikáját a németek egyoldalú orosz üzletével kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy egy uniós ország se döntsön egyoldalúan olyasmiben, ami sérti mások érdekeit. Piebalgs közölte, hogy – ahogy az az energiaellátásról szóló bizottsági zöld könyvben is le van fektetve – az uniónak egységes energiapolitikát kell folytatnia Moszkvával szemben.
A vitába Dick Cheney révén az Egyesült Államok is beszállt. Egy Vilniusban, a balti országok vezetőivel tartott értekezleten az amerikai elnökhelyettes kijelentette: „Oroszországnak választania kell. Nem lehet legitim érdeknek elfogadni azt, aminek következtében az olajellátás a megfélemlítés eszközévé válik.” Cheney azonban nemcsak a balti államok, de Kazahsztán elnökével, Nazarbajevvel is találkozott, akivel épp azt beszélte meg, hogyan lehetne a kazahsztáni olajat Oroszország elkerülésével a Kaszpi-tenger alatt, Azerbajdzsánon, Grúzián és Törökországon keresztül Európába hozni. Közép-Ázsia olaj- és gázkészletei az utolsó olyan tartalékok, amelyekre még nem épült ki komoly ipar, így e területek megszerzése az Egyesült Államoknak stratégiai előnyt biztosítana. A közép-ázsiai olaj és gáz megszerzésében Kína is érdekelt, így a kötélhúzásban Peking is részt vesz.
A Gazprom vezetője arra kérte az Európai Uniót, ne akadályozza meg, hogy a Gazprom kiépíthesse nyugat-európai ellátó hálózatát, ellenkező esetben az olajat Ázsia gyorsan fejlődő gazdaságaiba irányítja át. A Gazprom épp a brit British Gasban kíván meghatározó részesedést szerezni, amelyben a brit versenyhivatal – a kormány hallgatólagos egyetértésével – feltehetően meg fogja akadályozni. Barroso, az Európai Bizottság elnöke viszont Moszkvától követeli, hogy nyissa meg energiapiacát a nyugati befektetők előtt.
A vita során környezetvédelmi kérdések is előkerülnek. Varsó a német–orosz egyezség miatti elkeseredésében a német határtól és egy nemzeti parktól 25 kilométernyire kíván atomerőművet építeni, ami a német Zöldek felháborodását váltotta ki, míg Moszkva a Kaszpi-tenger alatti olajvezeték ellen tiltakozik – szintén környezetvédelmi okokból. Mindeközben két jelentős latin-amerikai olajtermelő országban az amerikai érdekeltségeket államosítják, ami visszavetheti a termelést, míg az amerikaiak Irán elleni tervezett támadása az iráni olajellátást csökkentheti. A New Europe című európai hetilap szerint ha mind Moszkva, mind Washington fenyegetőzései beválnak, akkor Európa energiaellátása olyan lesz, mintha a második világháború folytatódna.