Otthonkától a padlókeféig

k ö n y v e s h á z

Most többek között retró van. Aha, mondja erre egy mai negyvenes, és kifelé együttérzőn vigyorog, odabent meg már dübörög az adrenalin, gyűlik az ideg. Mert ép elmével nehéz behatárolni, hogy ki képes több tízezer forintot kifizetni példának okáért egy Tisza csukáért, amikor annak idején alig vártuk, hogy el(ki)múljon. Mert ocsmány volt a szinte azonnal felrepedezett műbőr részével együtt. Na jó, meg volt még a tornacipő, amelynek az élelmesebbje ma már nehezen visszakereshető ok miatt ollóval kivágta az elejét, de a kínai teniszdorkó csak ritkán jutott a pult alól. Egy pult alól élő országban. A kínos röhej barakkjában. János pap országát (Petri) alighanem a dizájnján keresztül lehet a legjobban megragadni.
Kádár népe vasárnap reggel bepattant a Trabantba, elhaladt a hátba lőtt Osztapenko mellett, és lehúzott a telekre. Erdért-faház és Kinizsi sör. Otthonka és padlókefélő. És kuss. Mert legalább ez van, és az álom jön éjjel, nem az ÁVO. És az vesse az első követ, aki meri. Mert arra az eldöntendő kérdésre, hogy na, elvtársam, mit szeretnél jobban: áramot vezessünk beléd, vagy kitérdelt mackóalsót adjunk a Gólya Áruházból, nem túl komplikált a helyes válasz. És érzem a számban az úttörőkulacs savanyú fémízét. És hallom az úttörőöv csatjának csikordulását. És látom a lányok ünneplőruha alól kivillanó fehérneműjét a nagy, ámde dicstelen októberi emlékére novemberben. Valahol félúton a dinamó és a tanga között. Mert a lányok akkor is gyönyörűek voltak persze. De ez nem nosztalgia, meg hogy akkor voltunk fiatalok. Persze vissza lehet mindezt sírni, kívánni, szavazni ízlés és habitus szerint. Csak nem árt szerezni mellé olyan terapeutát, aki már jelentős eredményeket ért el a szadomazochisztikus tünetegyüttesek kezelésének terén.
Most retró van, megint. Ennek jobb megértéséhez (is) nélkülözhetetlen segédanyag Valuch Tibor albuma, a Hétköznapi élet Kádár János korában. Százkilencven oldalon, rengeteg fotóval egy kis mindennapi történelem. Tájak, terek, tárgyak, emberek. Családok, társas kapcsolatok, nemiség, higiénia. Sajtó, sport, szubkultúrák. Közlekedés, munka, fogyasztás. Minden, mi voltunk egykoron, és ami miatt most olyanok vagyunk, amilyenek. Ha a gyerekeinknek el akarjuk mindezt magyarázni, ebből menni fog. Gyanítom, hogy a mindennapi élet, teszem azt, Mátyás király korában kissé szakrálisabb lehetett a pálosokkal és a konyhával. Nekünk meg ez jutott.
(Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában. Corvina Kiadó, Budapest, 2006. Ára: 5990 forint)