Sine pompa

– Minek köszönhető, hogy több mint 360 évvel a temetése után ismét érdeklődés mutatkozik Pázmány Péter esztergomi érsek sírja iránt?
– Egy szerencsés véletlennek. Meglátogatott 2004-ben a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Jozef Hal’ko, a pozsonyi Szent Márton-dóm káplánja, és megkérdezte, tudjuk-e, hol van Pázmány sírja. A kérdés szokatlan volt, különösen a pozsonyi dóm káplánjától, hiszen tudvalevő, hogy Pázmány Pétert – végrendeletének megfelelően – a Szent Márton-székesegyházban temették el. Azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan hová. Ezzel a kérdéssel indult meg a kutatás. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen alakult egy nemzetközi kutatócsoport, amelynek elnöke Fodor György rektor, tagja Kránitz Mihály rektorhelyettes, Käfer István és jómagam. Nagyszombati részről is ilyen módon, rektori, rektorhelyettesi és kutatói szinten képviseltetik magukat. Többször tanácskoztunk, és elhatároztuk, hogy a Pázmány halálától a XIX. századi sírfeltárásig minden fontos forrást közzéteszünk szlovákul és magyarul, illetve ha az írás eredeti nyelve latin, akkor latinul is.
– Ez csak következménye, mellékterméke a kutatásnak.
– Igen, a fő cél persze a sír megtalálása. Halottak napján 2004-ben lehetőséget kaptunk arra, hogy a kutatócsoport nagyszombati képviselőivel együtt leereszkedjünk a Szent Márton-dóm szentélye alatt húzódó egyik kriptába. Az ott talált feliratok alapján azonban kizárható, hogy ide temették volna Pázmányt, hiszen a koporsókon és a sírfeliratokon mindenütt a Pálffy család tagjainak neve látható. Későbbi kutatások alapján átvizsgáltuk a lehetséges források egy részét, és ezek az adatok arra utalnak, hogy a szentély más területén kell keresnünk a sírt. Az első fontos adat Pázmány végrendelete, amelyben az áll, hogy a Szent Márton-székesegyházban helyezzék örök nyugalomra. Pázmány egykori bizalmasának, Dobronoki György jezsuitának a leírásából azt is tudjuk, hogy „sub epitaphio” temették, vagyis az Alamizsnás Szent János ereklyéit tartalmazó mauzóleum elé. Bár az emlékmű ma már nincs meg, Dobronoki leírása fontos fogódzó.
– Akkor nehéz lesz megtalálni a sírt, hiszen ma már nincs meg a viszonyítási pont.
– Nem egészen, ugyanis van egy másik fontos információ is: egy márványtábla, amelyet a hajdani mauzóleum mellett helyeztetett el Esterházy Pál nádor 1710-ben, és ma a főoltártól jobbra található. A táblán az áll, hogy Pázmány Péter, Lippay György és Széchenyi György fekszenek ezen a helyen. A kérdés csak az, hogy a márványtáblától milyen távolságban. Knauz Nándor pozsonyi nagyprépost, az MTA tagja 1859-ben végzett ásatásai során megtalálta Lippay György érsek holttestét. Lippay végrendeletében az a kérés olvasható, hogy Pázmány mellé temessék.
– Akkor ez már önmagában is elég bizonyíték arra, hogy a másik koporsóban Pázmány földi maradványai vannak…
– Tulajdonképpen igen. Pázmányt nagyon egyszerűen, fakoporsóba temették el, „sine pompa”, balzsamozás nélkül. Knauz ír az akkor 222 éves holttestről is, és szerinte a festmények alapján jól felismerhető a prímás. Tehát a jelek szerint a főoltár előtt kell keresni Pázmány sírüregét. Mindez azért fontos információ, mert a Szent Márton-dóm különböző pontjain körülbelül félszáz sír található, tehát nem könnyű az eligazodás. Pázmány holttestével kapcsolatban egyébként lábra kapott egy minden alapot nélkülöző mendemonda, amely szerint az érseket élve temették el, csak tetszhalott volt, majd felébredt, szabadulni akart, és lerágta az ujjait. Ezzel szemben Pázmány nagyon betegen és öregen halt meg, két héttel később temették el, mindez tehát kizárható.
– Knauz kutatása után többet nem is háborgatták a prímás sírját?
– 1867-ben az akkor nyitott sírüregbe leszállva Lollok József, a Pázmáneum rektora Pázmány Péter földi maradványaiból levágott egy szakálldarabot ereklyeként, és elvitte Bécsbe, majd felragasztotta egy Pázmányt ábrázoló festményre. A kép ma is látható.
– Mi lett a sorsa Alamizsnás Szent János mauzóleumának?
– Esterházy Imre építtetett egy oldalkápolnát a szentélytől balra 1730 körül, és oda szállították át a csontokat. Csak az ezüstszarkofág maradt eredeti, a kápolna szobrait, domborműveit Donner Rafael alkotta. Sajnos a templom barokk főoltárát is lebontották a XIX. század második felében.
– Ezzel alaposan megnehezítették a sír azonosítását, és hozzájárultak ahhoz, hogy feledésbe merüljön a helye. Több kezdeményezés nem is volt a prímás temetkezési helyének megkeresésére?
– A szentély bal oldalán is felállított egy emléktáblát Fraknói Vilmos 1914-ben. Ugyanazt a szöveget íratta rá, mint ami a másik táblán olvasható. A Fraknói-féle táblát ma eltakarja egy gyóntatószék, de látszik a mellette elhelyezett Pázmány-szobor: ez az idős érseket ábrázolja, aki a Kalauzt tartja a kezében. Fraknói táblája távolabb van a főoltártól, de ennek valószínűleg az az egyszerű oka, hogy itt volt hely a szentélyben.
– Az érsekség visszaköltözése, illetve Trianon után sem akarta senki Pázmány maradványait átszállítani hazánkba?
– Az egyetem alapításának évfordulóján, 1935-ben fölmerült, hogy a budapesti egyetemi templomba kerüljenek át Pázmány földi maradványai, de ez a törekvés meghiúsult.
– Mi a célja a most megindult kutatásnak?
– Az lenne a legjobb, ha sikerülne azonosítani a sírt, tudományos vizsgálat kezdődhetne, hogy a legnagyobb esztergomi érseknek méltó kultuszhelye legyen. Ehhez a szlovák és a magyar egyház összefogása szükséges.