Súlycsoportot váltottak

A történtek ismeretében, utólag elég furán hat, hogy a TEVA-VasasPlaket azzal a céllal érkezett tegnap a Kőér utcába: ismét legyőzi a Domino-BHSE-t a férfi vízilabda-bajnoki döntő harmadik mérkőzésén, így tizenhét év után végre aranyérmet nyer. Ehhez képest a Honvéd valószínűtlen különbségű, 15-5-ös diadalt aratott, úgyhogy csütörtökön következhet a negyedik felvonás. Amelynek a Vasas, bár tegnap története legsúlyosabb vereségét szenvedte el, természetesen újra az első hely megszerzésének igényével vág neki. De a Domino is, efelől mostantól szemernyi kétségünk sem lehet.

Az első meccset 10-8-ra, a másodikat 9-8-ra nyerte a Vasas, így a harmadik előtt semmi nem utalt a „mínusz tízre”. A hatalmas csatára annál inkább, hiszen az elmúlt öt bajnokságot besöpört Honvéd a túlélésért küzdött – már az első percekben megállapíthattuk, hogy szilajan. Olyannyira, hogy az egyik adok-kapok után Németh Attila játékvezető magához rendelte a két csapatkapitányt, arra intve őket, tegyék takarékra társaikat. A címvédő ekkor 2-0-ra vezetett, és hamarosan kiderült, ezúttal tényleg nem érdemes bunyózni, mert a felek nincsenek egy súlycsoportban. Különösen vízipólóban nem.
Kiss Gergely remek lövéseivel már az első negyed végén 4-1-re vezetett a Domino, majd Biros góljával húzott el 6-2-re. Némi malíciával úgy is fogalmazhatunk, „még Biros is betalált”, hiszen a hazai mezőny egyik legnagyobb gólzsákja addig csak szenvedett a fináléban; vagy másfél tucatnyi kísérletéből csupán egy járt sikerrel. De mostanra talán felépült különféle nyűgeiből, és ebben a Vasas is segített neki. Harmadik gólját például a saját térfeléről suvasztotta be az addigra apátiába esett Nagy Viktor kapujába, igaz, ezzel már a 15-5-ös végeredményt állította be. A korábban történtekre felesleges is több szót vesztegetni, mert a piros-kékek, miután látták, hogy ebből bizony vasárnap még nem lesz arany, a maguk részéről befejezték a meccset. Jellemző adalék, hogy a harmadik negyedet követő szünetben a hivatalos műsorközlő tényként jelenthette be: a negyedik mérkőzést csütörtökön, 18 órakor vívják a Komjádi uszodában. Na, ja, 10-4-nél nem vállalt különösebb kockázatot.
A 15-5-ös végkifejlet után megkérdeztük Méhes Jenőtől, a Vasas szakosztály-igazgatójától, egykori játékosától, kapott-e ki valaha is ekkora különbséggel a csapata, mire ő határozott nemmel felelt. A másik oldalon pedig azt tudakoltuk, az eddigi három összecsapást összevetve vajon hol az igazság. Kovács István vezetőedző semleges választ adott, mondván, most már fogalma sincs, csütörtökön majd kiderül, a meccs legjobbja, Kiss Gergő viszont optimistább volt. „Remélem, félúton. Mert akkor legközelebb is mi nyerünk” – vágta rá, és hogy ne így legyen, ahhoz négy nap alatt itt is, ott is komoly formaváltozás szükséges.
Mert mínusz tíztől plusz egyig és plusz tíztől mínusz egyig egyaránt hosszú az út. Persze nem bejárhatatlanul.