Szteroidban volt az erő

Nem az a célunk, hogy szégyentáblát állítsunk fel, hanem a megelőzés és a figyelemfelhívás – szögezte le Ábrahám Attila, a Nemzeti Sporthivatal (NSH) elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján kérdésünkre, miszerint a számok és esetek mellé neveket is szándékozik-e rendelni a 2005. év most nyilvánosságra hozott hazai doppingkrónikájában. Az mindenesetre tény, hogy a szégyentábla létezik, és a tetejét az erőemelők foglalják el. Köszönhetően annak, hogy a mosonmagyaróvári Európa-bajnokságra a várt szlovák ellenőrök után váratlanul magyarok is betoppantak, és ez nem kis riadalmat okozott. A mezőnyből tizenöten rögtön megtagadták, hogy alávessék magukat a doppingvizsgálatnak, öten pedig pozitív mintát produkáltak, s valamennyien anabolikus szteroiddal buktak le. A szövetség tizennyolc vétkest kétéves eltiltással sújtott, de maga is bűnhődik, mert az NSH nem folyósítja részére az erre az évre járó 4,1 millió forintos alaptámogatást.
Egy fiatalkorú testépítőnél a szúrópróbaszerű vizsgálat ugyancsak anabolika használatát mutatta ki. Az érintett egyéves eltiltást kapott, annak ellenére – emlékeztetett Ábrahám Attila –, hogy a kormányrendelet ilyen esetben egyértelműen kétéves eltiltást ír elő. Az NSH a szakszövetség 3,6 millió forintos alaptámogatásának huszonöt százalékát, azaz 0,9 milliót visszatartott. A Magyar Fallabdaszövetség három versenyzőjére, akinek a szervezetében a kimutatott tiltott szerek koncentrációja nem érte el a szankciók kiszabásának alapjául szolgáló alsó értéket, „pedagógiai” célzattal, ám jogszerűtlenül kétéves felfüggesztett eltiltást rótt ki. Az egyik érintett később aztán ténylegesen fennakadt egy vizsgálaton, viszont a négyéves eltiltása ismét ellentmond a jogszabálynak. Egy doppingvétség a sportlövők háza táján is akadt, mégpedig az országos bajnokságon, ezután az illetőt a szövetség egy évre tiltotta el. Hét súlyemelőt és egy ökölvívót a versenyen kívül megkísérelt doppingellenőrzés során nem találtak meg, de ezek az esetek egyelőre nem minősülnek doppingvétségnek, csak abban az esetben, ha valakit tizennyolc hónapon belül három alkalommal nem érnek el.
Ez tehát a 2005-ös doppingkrónikánk, s a 2004-eshez képest kétségkívül örvendetes a visszaesés; nem elfeledkezve persze arról, hogy két éve itthon minden a legnagyobb rendben volt, a bili Athénban borult ki. Ami a további szikár statisztikai adatokat illeti: a Magyar Sporttudományi Társaság keretein belül működő antidoppingcsoport tavaly 1450 vizsgálatot végzett, ezek között 638 előre be nem jelentett ellenőrzés volt. Háromszáz minta analízisére a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, azaz a WADA által akkreditált laboratóriumban, a többire az Országos Sportegészségügyi Intézetben működő laborban került sor. Amint azt Ábrahám Attila bejelentette, erre az évre már hétszázötven szúrópróbaszerű ellenőrzést irányoztak elő, ebből hatszázötven vizeletanalízis, száz pedig vérvétel lesz. Huszonöt esetben pedig speciálisan az EPO kimutatására vonatkozó vizsgálatot végeztetnek el. A Nemzeti Sporthivatal kizárólag doppingellenőrzésre tavaly negyvenötmillió forintot fordított, erre az évre ötvennégyet tervez, s ezen felül ötvenmilliót szán további doppingellenes tevékenységre, alapjában véve a megelőzésre.
Ábrahám Attila ugyanakkor sajnálattal jegyezte meg, hogy a hatvanhét hazai szakszövetségből csupán huszonnyolc bocsátotta az NSH rendelkezésére a sportágra vonatkozó hazai doppingellenes szabályzatát.