Megható volt, ahogyan a nyolcvan éven felüli emberek, valamikori diákok gyülekeztek az ország minden részéről a Kecskeméti Református Gimnázium imatermében istentiszteletre, hogy felidézzék Szabó Andor református lelkész – öregdiák – segítségével a több száz éves múltat, a megmaradás titkához vezető küzdelmeket és a fennmaradást. Szabó Andor az iskola nyitottságát emelte ki, ahol a gimnázium vezetése próbálta megértetni, elfogadtatni a társadalmi mozgások okát, célját. Ennek az iskolának a története, sorsának alakulása kicsit Magyarország története is. A gimnázium létezését 1564-től rögzítik a hivatalos iratok, amikor a két nagy felekezet a városban egyezséget kötött. A reformáció hívei ekkor a régi kőalapú katolikus templom mellett, amelyet eddig közösen használtak, fatemplomot építettek, és mellé iskolát is állítottak. Milyen érdekes, hogy a török uralom alatt, egészen 1686-ig, a reformáció Kecskeméten is szabadon terjedhetett, az emberek szabadon gyakorolhatták vallásukat. Az ellenreformáció nyomása ellenére a tanulólétszám növekedett, amely már a XVIII. században meghaladta a hatszáz főt. A kecskemétiek a XIX. században nagyszabású iskolaépítési munkálatokba fogtak, s 1830-ban lerakták új iskolájuknak, a mai Ókollégiumnak az alapjait. A XX. század elejére azonban már az Ókollégium is szűk lett, ezért a kecskeméti gyülekezet áldozatkészsége hozta létre a református gimnázium, az Országos Jogakadémia, valamint a tanítóképző részére az Újkollégiumot, amely 1912-ben épült meg. Tehát a Kecskeméti Református Kollégium elnevezés jelentette a fiú- és leánygimnáziumot, a hozzájuk kapcsolódó internátusokat, a tanítóképzőt, a gyakorló elemi iskolát és a jogakadémiát. Az intézmény ebben a formában az államosításig, 1948-ig működött.
Nem kell nagy matematikai tudás – hívta fel a figyelmet Vetéssy Katalin igazgató –, hogy rájöjjünk arra, az iskola valójában nem négyszáz éves, hanem négyszáznegyvenkettő. Mégis, miután a gimnázium csak a rendszerváltozáskor, 1990-ben alakulhatott újjá, ezért elveszett 42 év, amit nem számolunk – fogalmazott az igazgató. Azaz 1948 és 1990 között „száműzetésben”, más kecskeméti, állami iskolákban tanulhattak a református vallású családok gyermekei. Emiatt lehet ebben az évben beszélni a 400. egyházi tanévről. A több mint negyvenévi szünet sem volt elegendő arra – hangsúlyozta Vetéssy Katalin –, hogy elhomályosuljanak Kecskemét közvéleményében a református gimnázium mélyen gyökerező oktatási-nevelési hagyományai, szellemisége. A kecskeméti református kollégiumot és gimnáziumot 1990-ben indították újra a visszakapott régi iskolaépületben, az Ókollégiumban százkilencvenkét tanulóval. 1997 nyarán a tanulók és a tanárok ismét birtokba vehették az Újkollégiumot, és ma már csaknem ezerkétszázan tanulnak itt.
A találkozón Vincze Egon nyugdíjas patológus főorvos – 1943-ban végzett diák – előadásában emlékeztetett az iskola névadójára, nagy támogatójára, gróf Tisza István meggyilkolt miniszterelnökre. A református gimnáziumnak jelenleg nincs neve, mert azt az államosításkor elvették. A nemzeti liberális Tisza István, a vasgróf – magyarázta Vincze Egon – politikai tevékenysége mellett fontos egyházi tisztségeket viselt. A Duna-melléki egyházkerület 1899-ben, majd a Tiszántúli Egyházkerület 1902-ben tanácsbírónak választotta. A szabadelvű református teológiai iránynak ékesszóló és rendíthetetlen híve volt, fontosnak tartotta a vallási türelmességet a nemzeti egység kialakításában, és egyaránt támogatta a vallási és politikai ökumenét. A Kecskeméti Református Gimnázium akkori vezetésének döntése 1921-ben megalapozott volt, amikor az intézmény gróf Tisza István nevét vette fel. A volt öregdiák ezért javasolta az egybegyűlteknek, a jelenlegi tanári karnak és a tanulóifjúságnak, hogy a volt protestáns államférfi emlékének megőrzéséért az iskola ismét vegye fel a gróf Tisza István nevet.
Az ünnepi ülés után a résztvevők megtekintették a Széchenyi-tervből megépült tanuszodát és a tornacsarnokot. Vetéssy Katalin igazgatónő édesapja is a gimnáziumban tanított magyart és latint. Szigorú, de nagyon jó tanárnak tartották. A második világháborúban orosz hadifogságba került, ott is halt meg. Leánya viszi tovább az évszázadok alatt kialakult iskola szellemiségét. Az igazgatónő szerint általában az oktatási intézményekre, de különösen az egyházi iskolákra most nehéz idők következnek. Az energiaárak hallatlan növekedése, az ez évi költségvetés megszorító intézkedései rontják az oktatás és a nevelés feltételeit. A sportra fordítható összegből fejenként ezerötszáz forinttal kevesebb jut, a kultúrára ezer forinttal kevesebbet lehet fordítani, az egészségügyi támogatás is kisebb. A rászoruló gyerekek tankönyvtámogatása is képletessé vált, csökkent a tanárok képzésére fordítható összeg is. Ezek az intézkedések az állami iskolákat is érintik – hangsúlyozta Vetéssy Katalin. Az egyházi iskolákat ezeken kívül leginkább az állami kiegészítő támogatások összegének drasztikus csökkenése sújtja.
A jövőt mégis részben a múlt határozza meg. Az iskola hagyománya, a tanárok erkölcsi tartása, valamint az a szellemi muníció, amely a református gimnáziumot a nehéz időkben is átsegítette a holtponton.
Közös kollégiumi ebéddel ért véget a találkozó. A kecskeméti ízeket, a szakácsnők főztjét dicsérte a gazdagon elkészített húsleves. A volt osztálytársak, iskolatársak emlékeitől volt hangos az ebédlő. Nagy Vincéné nyugdíjas tanárnő mellettem arról az útravalóról beszélt, amivel csaknem hatvan évvel ezelőtt bocsátották útjára. – Hazafiasan neveltek bennünket – mondta –, ugyanakkor egymás tiszteletére, megbecsülésére és a más vallásúak elfogadására. Láthatjuk, hogy a tolerancia hiánya a világban mennyi bajt okoz – búcsúzott tőlem az idős hölgy.
kormányfő
Hamarosan interjút ad Orbán Viktor
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!