Telekügylet, vagy elmenekültek régi lakóhelyükről?

Meglehetősen ideges Szászfa lakossága, ugyanis az egyre inkább elnéptelenedő csereháti faluba az elmúlt hét végén harmincöt romát költöztetett be egy gagybátori vállalkozó. Húsvét első napján a népes gagybátori Molnár és Gulyás család tagjai összeverekedtek egy másik, szintén helyi famíliával. Rendőrséget és mentőket kellett hívni, s már akkor egyértelművé vált, ezek az emberek csak úgy lehetnek biztonságban, ha elköltöznek Gagybátorból. Megtudtuk, a most elfoglalt két szászfai ház csaknem huszonöt évig lakatlan volt. Szászfa lakóihoz természetesen eljutott a hír, nincs szó erőszakos kitelepítésről, hanem testi épségük megőrzése érdekében költöztették a két családot Pankucsi Lajosné gagybátori vállalkozó segítségével a békés kis községbe. A helybeliek viszont féltik a falu nyugalmát, mert nincs szükségük agresszív természetű emberekre. Sirokiné Kőszegi Erzsébet, Szászfa polgármestere elmondta, egyelőre nem ismert számára az előzmény, de nyilván valami nagy baj lehetett a harmincöt ember körül, ha április 29-én, szombaton este kezdődött a kitelepítési akció, 30-án, vasárnap reggel pedig be is fejeződött. Sötétedés után pótkocsis traktorokkal hozták a bútorokat. Mindez egy viharos gyorsasággal megkötött lakáscsere-szerződés alapján, ami szombaton reggel készült Miskolcon. Sirokiné leginkább amiatt aggódik, hogy a kétszázkilenc lelkes kisközség szociális gondjai tovább fokozódnak, hiszen a munkanélküliség aránya a beköltöztetés előtt is meghaladta a kilencven százalékot, s az egyetlen foglalkoztató az önkormányzat, ráadásul az egyetlen elfoglaltság a közhasznú munka. Egy idős helybéli férfi azt mondta, van nekik elég gondjuk az isten háta mögötti faluban, nem hiányzott nekik ez a harmincöt ember. A történtekért Pankucsi Lajosnét, a gagybátori vállalkozót okolja, hiszen az ő műve a romák átköltöztetése.
Sirokiné Kőszegi Erzsébet eközben felhívta a figyelmet: a szászfai polgármesteri hivatalba eljuttatott lakáscsere-szerződésekből kiderült, a gagybátori lakosként ismert Pankucsi Veronika Klára tulajdonát képező, két üresen álló szászfai lakás haszonélvezeti joga édesanyját illette meg haláláig, de Pankucsi Lajosné erről a jogról szombaton reggel lemondott, s még aznap elcserélték Molnárék gagybátori három lakását a két szászfaira egy miskolci ügyvéd közreműködésével. A faluvezető szerint gyanús, hogy a költöző család pénteken még nem tud semmit, szombaton pedig jön a szállító jármű, majd vasárnap reggel már Szászfán laknak mindannyian. A kialakult helyzet ingatlanspekuláció gyanúját kelti. Érthetetlen, hogy miért éppen Szászfát szemelte ki a vállalkozónő a családok letelepítésére. A polgármester asszony megmutatta a csereszerződések fénymásolatát, valamint az encsi földhivatal által május 2-án kiállított tulajdonlapokat: a dokumentumokban az áll, minden hivatalos és jogszerű.
A Gagybátorból kiköltözött családok tagjai közölték, önszántukból jöttek el. A família egyik hölgytagja elárulta, még mindig kék-zöld a húsvéti veréstől. Nekik első látásra jó lett volna az új lakóhely, mégis csalódtak. Pankucsiné a tranzakció előtt bár elvitte őket Szászfára, de leendő házaikat csak kívülről mutatta meg nekik. Még így is belementek a cserébe, noha a költözés után vált nyilvánvalóvá, belül meglehetősen romos a két lakás. Az idősebbek a jobb házba vitték bútoraikat, a sokgyerekes fiatalok viszont nem azt kapták, amit vártak. A Molnár család egyik idősebb férfi tagja azt mondta, Gagybátorban jobb körülmények között éltek, mégsem mennének vissza, csak a gyerekeik házának állapota miatt aggódnak. Szászfán azonban jól érzik magukat, hiszen nem kell félelemben élniük. A számukra emlékezetes húsvéti csetepaté – állítják egybehangzóan – nem marad annyiban, jogi következményi lesznek. Az egyik családtag úgy gondolja, legalább most már megnyugodhatnak, Szászfán ugyanis nincs okuk a félelemre.
Balla Ferenc, a kétszázhetven lelkes Gagybátor polgármestere örül a tizenhét gyerek és tizennyolc felnőtt költözésének, mert – úgy véli – egyrészt megszűnik az immár évek óta tartó háborúskodás a Molnár, Gulyás és a Horváth család között, másrészt pedig szebb lehet a falu képe, miután az eltávozott lakosok nem túl sok figyelmet fordítottak környezetük rendben tartására. A polgármester elmondta, a megüresedő házakat dunántúli városlakók vásárolják meg. Tucatnyi lakás kelt már el. Gagybátor kifejezetten vonzó település, szép a táj, tiszta a levegő.
Visszatérve a harmincöt ember kiköltöztetésére Balla Ferenc úgy fogalmazott, Pankucsi Lajosné mindössze szívességet tett Molnáréknak, ugyanakkor a falu sem járt rosszul, mert a hátrahagyott gagybátori házak jó kezekbe kerültek. Akad majd munka, amikor a község megüresedett három ingatlanát rendbe teszik. A polgármester elárulta, azért nem találjuk otthon Pankucsiékat, mert mezőgazdasági vállalkozásuk miatt rengeteget utaznak, szinte soha nincsenek itthon. Hetven tehenük van, a tej eladása pedig mostanság nem egyszerű feladat. Mint mondta, semmilyen törvénytelenség nem történt, a Pankucsi család mindössze segítséget nyújtott Molnáréknak. Amennyiben Gagybátorban maradtak volna, biztosan folytatódott volna a harc a rivális családdal, s ez nem hiányzik senkinek sem.