Teljes a káosz a magyar kórház-finanszírozásban – állapította meg egy, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP) végzett független szakértői vizsgálat. A jelenlegi rendszer tíz évvel ezelőtti bevezetése óta ez az első alapos átvilágítás.
A fekvő betegeket ellátó intézmények finanszírozása az elvégzett teljesítményen alapul. A módszer lényege, hogy a különféle kezelésekhez, ápolási esetekhez úgynevezett HBCS- (homogén betegségcsoport) pontokat rendelnek. Ez a pontérték annál magasabb, minél drágább egy beavatkozás. Egy szürkehályog-kezelés például 1,0063 pontot ér, míg a csípőprotézis beültetése 5,35-öt. Egy pont jelenleg 136 ezer forintot tesz ki. Tehát a szürkehályog-kezelésért 136 356,8 forintot, míg a csípőprotézis beültetéséért 727 600 forintot utal az egészségbiztosító a fekvőbeteg-ellátó intézményeknek, amelyeknek ebből kell fedezniük többek között a béreket, a gyógyszerek és az orvosi eszközök árát, a betegek élelmezését, a mosást és a rezsiköltségeket.
Csakhogy a jelenlegi jogi szabályozás alapján nem egyértelmű, miként kell kikalkulálni, hogy egy ellátás mennyi HBCS-pontot ér, azaz mekkora összegű finanszírozás jár utána. Pedig folyamatosan változik, hogy egy adott kezelést mennyi pénzből lehet „kihozni”. Hiszen állandóan módosul az orvosi és ápolási anyagok ára, változik az egyes betegségeknél a kórházban töltött átlagos ápolási idő, a hiányszakmáknál pedig emelkednek a bérköltségek: ezek mind befolyásolják a végösszeget.
Most azonban nincs folyamatos ár- és költségkövető rendszer, azaz – szakkifejezéssel élve – nincs HBCS-kód-karbantartás. Erre legutóbb hat éve volt példa. Így azt sem tudni, hogy mi alapján kellene a finanszírozási tételeket módosítani. De azt sem írja elő semmilyen jogszabály, hogy milyen időközönként kellene elvégezni az előbb említett kiigazításokat. Tehát a rendszer átláthatatlan és jogilag megalapozatlan. Ez a megállapítás különösen abban az értelemben megdöbbentő a szakértői vizsgálat szerint, hogy döntő hatást gyakorol az egészségügy egészének működésére, és felveti szinte a teljes magyar fekvőbeteg-ellátási finanszírozás jogi megalapozottságának hiányát.
A finanszírozási tételek az elmaradt kiigazítások miatt egyre távolabb kerülnek a ráfordítások piaci értékétől. Ez egyszerre alul- és túlfinanszírozást okoz. A jövedelmezőség szakmánként eltérővé vált. Vannak olyan beavatkozások, amelyek elvégzése nyereséget hoz a kórházaknak, míg mások veszteséget termelnek, mert kevesebb finanszírozás jár értük, mint amennyibe az intézménynek kerülnek. Tehát mihamarabb el kell rendelni egy átfogó felülvizsgálatot, és a finanszírozást vissza kell állítani költségarányosra – szól a javaslat.
Kiszolgáltatottá vált a rendszer a szakmai lobbiknak – állapítja meg a tanulmány. Sokszor alulról érkező nyomásra – politikai egyetértéssel – változnak a finanszírozási tételek – olvasható. Ezek aztán remek jövedelmezőséget nyújtanak annak a szűk intézményi körnek, amelytől megrendeli az adott beavatkozás elvégzését az egészségbiztosító. Merthogy az nem minden kórháznak adatik meg. Nem véletlen, hogy bizonyos, egy szakmára specializálódott intézmények indokolatlan nyereséget könyvelnek el – hívta fel a figyelmet a szakértői vizsgálat eredménye.
Rendszeres kódkarbantartásra is szükség lenne. Ennek hiányában az eljárások az adott adminisztráció meggyőződésének felelnek meg és kevésbé az egészség- vagy pénzügy-politikai elvárásoknak. Hiányzik egy független elemző, módszertani központ is a rendszerből. Egy olyan szervezet, amely a tevékenységét hosszú távon szakmai, gazdaságossági szempontok, nem pedig lobbiérdekek alapján végzi. Amely a hatásosságot és a költséghatékonyságot érdemben bírálná el. Jelenleg ugyan működik egy kódkarbantartó bizottság, ez a miniszter tanácsadó testülete. Véleményét azonban nem kötelező a döntéshozó tárcavezetőnek figyelembe vennie. A bizottság tagjainak összetételét vizsgálva egyébként is azt állapította meg a jelentés, hogy azt „függetlennek biztosan nem lehet nevezni”. Működésében ugyanis lobbiérdekek jelennek meg.
Az OEP finanszírozási főosztálya jelenleg saját számítógépes hálózatot használ, amely nem része sem a nagy OEP-rendszernek, sem pedig a minisztériuminak – olvasható a kifogás. Ez felveti a „kézi belenyúlás” lehetőségét, amit nagyon fontos lenne megszüntetni – áll az átvilágítás alapján készült anyagban.
A több mint tíz éve bevezetett rendszernek valójában az lett a hatása, hogy a kórházak érdekeltté váltak teljesítményük fokozásában, akár úgy is, hogy a valóban elvégzett szolgáltatásnál többet számoltatnak el az OEP-vel. Ezt teljesítményfelpörgetésnek nevezik, s ennek érdekében sokszor olyan betegeket is befektetnek, akik ambulánsan is elláthatók volnának.
Mindehhez hozzájárul az ellenőrzés hiánya. Azt ugyanis jelenleg főként nyugdíjas orvosok végzik, akik gyakran az alapvető finanszírozási ismeretekkel sincsenek tisztában. Ráadásul sokszor baráti kapcsolatban állnak annak a kórháznak a vezetőségével, amelyiket ellenőrizniük kellene. A feladathoz képest nagy létszámmal, csekély eredménnyel dolgoznak. A független átvilágítás szerint az ellenőrzést egy kisebb létszámú, de jól megfizetett, jól képzett, professzionális csapattal lehetne ellátni. 2003 és 2006 között egyébként tovább torzította a finanszírozási rendszert, hogy egyre gyakrabban rendeltek el a döntéshozók igazságtalan megszorításokat. Ezeket a szakértők „fiskális szörnyszülötteknek” nevezik. Így próbálták féken tartani a kiadásokat és helyettesíteni az elodázott döntéseket.
Az elemzés készítői felhívják a figyelmet arra, hogy a finanszírozás esetleges reformja sem lesz gyógyír az egészségügy minden gondjára. Nem pótolja az intézményrendszer elmaradt reformját, amelynek kétségtelenül népszerűtlen feladatát eddig egyetlen kormány sem merte vállalni. Inkább a finanszírozási rendszer csűrésétől-csavarásától remélték a természetes kiválasztódást, a gyengébb osztályok, intézmények bukását. Csakhogy van egy kis baj ezzel a stratégiával: egyáltalán nem biztos, hogy azok maradnak életben, amelyekre valóban szükség van.
origo.hu
Magyar Péter mellébeszélt, nem válaszolt arra a kérdésre, ki a Soros-ügynök
