Miből élnek itt az emberek? – kérdezem S. Istvánnét az egyik nyírségi cigánysoron. A többségük segélyből, de ez nem elég a család eltartására, ezért sokan számláznak is – válaszolja az aszszony. Mint meséli, a környéken élnek jól menő vállalkozók, akik „segítenek”, számlatömböt adnak a romáknak, és időnként néhány ezer forintért számlát állíttatnak ki az itt élők egy részével. A nyírségi romáktól megtudjuk azt is, hogy több mint száz család élhet csak a környék falvaiban abból, hogy olyan cégek nevében ír fiktív papírokat, amelyekhez más adja a pecsétet. Mivel az üzlet kéz kezet mos alapon működik, és a számlázók tartanak a következményektől, a nyilatkozók azt kérik, hogy ne írjuk le a nevüket, de még a település nevét se, mert könnyen megszüntethetik a helyi kiskirályok a „jótékony együttműködést”.
A szabolcsi számlagyárak egyikének irányítóját nemrég első fokon börtönbüntetésre elítélte a Nyíregyházi Városi Bíróság. Az ügy azért sem mindennapi, mert az ítélet Nyírbogát egykori szocialista alpolgármesterére sújtott le, aki évekkel ezelőtt üzlettársa volt Veres János pénzügyminiszternek is. A nyírségi romák által is jól ismert Kabai Károlyt a bíróság nem jogerősen két év hat hónapos börtönbüntetésre ítélte, valamint három évre eltiltotta a közügyektől.
Kabai a bíróság szerint úgy követte el bűncselekmények sorozatát, hogy több személyt cégalapításra vett rá fiktív számlák kiállításához. A meggyőzött személyek által alapított társaságok színesfémgyűjtésről és -felvásárlásról állítottak ki számlákat Kabai cégének, amely ezeket szerepeltette az adóbevallásokban is, pedig a számlaadók valójában nem folytattak ilyen tevékenységet. A nyomozás több cégből álló számlagyárat leplezett le, amelyek működtetője a Bogát-Ferr Kft. volt. Kabai ezt a céget alapította együtt Veres János pénzügyminiszterrel 1991-ben. A kormány egyik prominens tagjának szerepe a számlagyár üzemeltetésében persze kizárható, hiszen Veres a gyanús ügyletek idején már nem volt a kft. tagja, három évvel azt megelőzően, 1994-ben kiszállt a Bogát-Ferrből.
A Kabai elleni eljárás viszont nem akadályozta meg azt, hogy a vállalkozó egyik cége, a Nyír-Uncia Kft. tavaly vaskos állami megbízáshoz is jusson. A Honvédelmi Minisztérium (HM) lőszer-megsemmisítéssel bízta meg Kabai cégét 292 millió forint értékben. A többek között számlagyártással is foglalkozó vállalkozó tehát jól felfuttatta a cégét, és a HM szerint minden gyanún felül áll, hiszen a szakminisztérium megbízott a Kabai érdekeltségébe tartozó Nyír-Uncia Kft.-ben.
Számlázók és álcégeket alapító munkanélküli romák persze nem csak Szabolcsban vannak. Adócsalási ügye miatt került előzetesbe például egy gyöngyösi vállalkozó, aki az elmúlt években szintén több száz millió forint értékben nyert el állami megbízásokat, többek között a honvédelmi tárcától.
L. Péter negyvenöt napos előzetes fogva tartás után 1999. június 25-én szabadult. Hosszú tárgyalássorozat várt rá, 2003 júliusa és 2005 novembere között 13 alkalommal kellett megjelennie a különböző bíróságokon. Többek között adócsalás és magánokirat-hamisítás miatt ítélték el, de alig több mint százezer forintos pénzbírsággal megúszta, mert időközben rendezte tartozásait.
A vállalkozó az ellene felhozott vádak szerint sokáig adóelkerülési utakon bolyongott, de ahogyan mondani szokás, „jobb, ha az első tízmilliót nem kérdezik”. L. Péter egyik cége 1999. szeptember elejéig csaknem 5,5 millió forintos áfatartozást és több mint nyolcmilliós szállítási tartozást halmozott fel, de ebből a helyzetből az ellene megszületett ítélet szerint a cégvezető kezdetben nem a „kifizetések rögös útján” akart szabadulni.
Meglehetősen bonyolult ügyletekbe kezdett, hogy megszabaduljon az adótartozásoktól. Először felkereste egy kölcsönökkel hozzá kötött ismerősét, G. Rudolfot, hogy egy fiktív adásvételi szerződéssel vásárolja meg tőle a kft.-jét, és ezért cserébe elengedi csaknem kétmillió forintos tartozását. G. Rudolf azonban a vele egy lakásban élő mozgáskorlátozott Sz. Lászlót és a szintén szociálisan hátrányos helyzetű roma férfit, O. Józsefet vette rá a cégvásárlásra. L. Péter cégének jogutódaként így létrejött egy új kft. Sz. László és O. József tagságával, de ezért a két közreműködő egy fillért sem fizetett, pedig L. Péter cégének az átruházáskor több mint 14 millió forint értékű tárgyi eszközkészlete volt, és további 7,5 millió forinttal rendelkezett.
A szerződéskötést követően L. Péter tovább intézte üzleti ügyeit, az üres zsebű, kiszolgáltatott emberekkel alapított társaság bélyegzőjével iratokat és számlákat pecsételt le, és azokat az egyik megnyert taggal mint ügyvezetővel íratta alá. Eközben feleségével együtt létrehozott egy újabb kft.-t, amely közvetett módon elkezdte visszavenni a hajléktalanok cégébe „elhullajtott” árukészleteket és a saját autóit.
Ehhez ismét egy kölcsönökkel „megvett” vagyontalan férfit használt fel. Létrehozatott vele egy betéti társaságot, amelynek L. Péter visszadátumozva eladta, majd visszavásárolta két gépkocsiját, hogy elvonja a végrehajtóktól. Ezután a cégen keresztül megvásárolta, majd eladta a saját árukészleteit. A fedezetelvonás már szinte nagyüzemben folyt, milliós tételek vándoroltak, miközben L. Péter fiktív számlákat igényelt az embereitől, és több millió forintnyi áfát is visszaigényelt – jogtalanul.
L. Péter ma már nem ügyvezető és nem tulajdonos. Feleségével ugyanis 1999 szeptemberében ismét céget alapítottak, de 2005 áprilisában a cég vezetése és tulajdonjoga az asszony kezébe került. Az új cég már szintén „tiszta” társaságként pályázhatott nagy összegű állami beruházásokra.
L. Péterék nyertek, és szintén a honvédelmi tárcától kaptak megbízásokat. A HM egyik épületének felújításáért több mint százmillió forint értékben írt alá szerződést a társaság, és az építkezésre többmilliós pótmunkák elvégzését is igényelték. A vállalkozás nemrég csaknem 124 millió forintos megbízást nyert el nyílt közbeszerzési eljáráson a szaktárcától lakásépítésre is. A HM persze állítja, hogy az ajánlathoz mellékelt igazolások alátámasztották a feddhetetlenséget, ráadásul a társaság már 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben is jelentős számban és értékben kapott megbízásokat a szaktárcától.
A honvédségi építkezések persze komoly referenciát is jelentettek a kft.-nek. Talán ennek is köszönhető, hogy az L. Péter érdekeltségébe tartozó társaság számos megbízást kapott vidéki önkormányzatoktól is középületek felújítására. Az egykor L. Péter érdekeltségébe tartozó cég építhetett például egy egészségházat, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanács célprogramja támogatott 37 millió forinttal. Felújíthatott egy iskolát európai uniós, oktatási minisztériumi és önkormányzati forrásokból 80 millió forintért. Elnyerte egy óvoda építésének jogát csaknem 80 millió forint értékben, és felújíthatott egy városi otthonházat, amelyre 320 millió forintot szántak az egyébként is eladósodott önkormányzat által tízéves futamidőre felvett hitelekből.
Kérdéseinkre válaszolva az egyik érintett önkormányzat vagyonkezelőjének vezérigazgatója csak annyit mondott: „Nem tudtuk L. Péterről, hogy elítélték, a gyorsan nagyra növő cégeknél azonban Magyarországon mindig sok átalakulás van. Az elmúlt 15 év sajnos ilyen.”
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
