Véres kísérlet

Csillaghegyen él, hetvenedik évéhez közeledik az 1956-os Széna téri felkelők első parancsnoka, Németh Bálint. Vegyészmérnöknek készült, de a börtönévek és a megbélyegzettség szertefoszlatta álmát. Megmaradt kétkezi munkásnak. A rendszerváltás után alapítója, majd öt évig országos elnöke volt az Ötvenhatos Szövetségnek. Tagságát nemrég megszüntette, mert olyanokat is felvettek a szövetségbe, akik annak idején szemben álltak a forradalommal.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság politikai nyomozóosztályának vizsgálati alosztályánál 1957. május 30-án a következő kérdés-feleletet jegyzőkönyvezték:
Kihallgató tiszt: „Tegyen vallomást arról, hogy kiket ismert a Széna téri ellenforradalmi csoport tagjai közül, és mit tud azok cselekményéről?
Fiatalkorú őrizetes: »Németh Bálint, akit október 26-án ismertem meg, a Széna téri ellenforradalmi csoportnak volt a vezetője. Arról tudtam, hogy ő a vezető, mert amikor bejött az irodába, azt mondta a fiúknak, hogy pihenjenek, mert holnap ők lesznek szolgálatban. Ekkor kérdeztem a fiúktól, hogy ki ez. Erre ők azt felelték, hogy ő a parancsnok. Még október 26-án este átadta a parancsnokságot Szabó bácsinak. Úgy tudom, hogy Németh aztán a Hárs-hegyen egy elfoglalt ÁVH-s laktanya parancsnoka lett, az ellenforradalom ideje alatt többet nem találkoztam vele.«”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni években sok ezer ilyen kihallgatás zajlott, jegyzőkönyv született. De lássuk az előzményeket. Németh Bálint húszévesen, a forradalom kitörése előtt, a budapesti kénsavgyárban dolgozott vegyi gyakornokként. Készült az egyetemi felvételire, vegyészmérnök szeretett volna lenni. Október 23-án csatlakozott a tüntető felvonulókhoz, ott volt a Bem téren, a Magyar Rádió előtt, 25-én a Kossuth téri vérengzésnél. Egy szovjet páncélos lánctalpához húzódva élte túl a percekig tartó golyózáport. Németh Bálint szemtanúként kizártnak tartja, hogy a szovjetek lőtték a védtelen tömeget, mivel mellette egy szovjet tiszt is összerogyott, valószínűleg a Parlamentből leadott lövések miatt. Ekkor tudatosult benne, hogy azokkal az ávósokkal, akik fegyvertelen emberekre lőnek, csak fegyverrel lehet leszámolni. Így került a Széna térre.
– Nekem akkor már volt egy elrejtett géppisztolyom – emlékezik vissza Németh Bálint –, amelyet október 23-án éjjel a Bem József laktanyából szereztem. A rádiótól mentünk teherautóval a fegyverekért. A mindig gondosan őrzött laktanya vaskapui kinyíltak, a tisztek osztogatták a géppisztolyokat, puskákat, pisztolyokat. Szerintem ezt felsőbb utasításra szervezték meg, hogy fegyver kerüljön az elégedetlen nép kezébe, aztán törjön ki a fegyveres felkelés, és később legyen miért leverni, újra megfélemlíteni a népet.
– Miből következtet erre?
– Az Ötvenhatos Szövetség elnökeként többször beszéltem Kopácsi Sándorral, Budapest volt rendőrfőkapitányával. Elmondta, hogy közvetlenül Münnich Ferenctől kapta az utasítást a rendőrségi fegyverek kiosztására. De meglátogatott a szövetségben egy kanadai állampolgár, aki az útlevelén kívül megmutatta nekem az ávós igazolványát is, amellyel igazolta, hogy a Soroksári úti fegyvergyárnak volt az őrségparancsnoka. Ő is elmondta, hogy a szigorúan őrzött fegyvergyárba engedély nélkül se be, se ki nem lehetett lépni. Furcsának tartotta, hogy néhány nappal a felkelés kitörése előtt nagy mennyiségű lőszert hoztak a fegyvergyárba. A fegyvergyárban lőszer ugyanis csak annyi kellett, amennyit a laborban tároltak. Október 22-én parancsot kaptak, hogy az őrség hagyja el a gyárat, és teherautókon menjen le Várpalotára egy építkezés őrzésére. A leírásokból és viszszaemlékezésekből tudjuk, hogy október 23-án éjjel már az őrizetlen fegyvergyárból hordták ki a felkelők a fegyvereket. Az irányított provokáció tehát bejött. A fegyverzet, amelyet szétosztottak közöttünk, könnyűfegyverzet volt, a szovjet hadsereg nehézfegyverzetével szemben nem is lehetett volna felvenni a küzdelmet. Csakhogy egy kis hiba csúszott a számításukba, nem vették figyelembe a magyar felkelők elszántságát, harci leleményességét, a magyar nép összefogását és azt, hogy mi a hazánkat védtük. Ezért nem tudták két nap alatt vérbe fojtani a forradalmat. Tény, hogy Magyarország a szovjet birodalom kísérleti telepe lett – fejti ki végkövetkeztetésként Németh Bálint.
Ezt az érvelést, amely a forradalom kitörésének okait boncolja, már hallottam. De amíg igazi, dokumentumokkal alátámasztott bizonyíték nincs rá, addig csak találgathatunk. Mindenesetre sok a fehér folt 1956-ról. Németh Bálint egyike volt azoknak a forradalmároknak, akik kockáztattak, és fegyveresen is szembeszálltak a világ egyik legnagyobb katonai hatalmával. A fiatalember a Bem laktanyából elhozott géppisztolyt a Császár fürdő melletti vasútállomás talpfái közé rejtette. Ezzel ment két nappal később a Széna térre. Egy másik társa az óbudai rendőrkapitányságon így vallott Némethről 1957 áprilisában: „Húsz év körüli, barna hajú, pattanásos arcú személy, úgy tudom, Csillaghegyen lakik. A Széna téren egy kisebb ellenforradalmi csoportot vezetett. Apja és tizennégy éves testvére többször megjelentek a Széna téren. Egy nagy orosz támadás idején a földalatti (a metró) építkezésének vájataiba húzódtunk. A harcok közben közülünk az egyik fiatal fiú súlyosan megsebesült és meghalt. A támadás végeztével Németh Bálint ellenforradalmár levette a sapkáját, és a holttest előtt lázító beszédet tartott. Kijelentette az ott lévő tömegnek, hogy ezért a személyért bosszút kell állni. Elénekeltük a Himnuszt, majd Németh Bálintot kinevezték ellenforradalmi parancsnoknak.”
Ugyanerre Németh Bálint így emlékezik: „A Széna térnek ez a fiatalember volt az első hősi halottja, aki a Bécsi úti téglagyárnál lakott. Mellettem halt meg közvetlenül, borzalmas élmény volt. Egy nemzetiszínű zászlóval borítottuk be, siratták a nők, a férfiak elkomorultak. Gyászbeszédet tartottam. Utána valaki elkiáltotta magát, hogy válasszanak meg engem parancsnoknak. Nem akartam vállalni, hiszen mindössze húszéves voltam, és voltak közöttünk katonaviselt emberek. Végül is rövid időre vállaltam.”
A Széna térnek több parancsnoka is volt. Elsősorban Szabó János, de parancsnoknak nevezte magát Bánkúty Géza és Fónay Jenő is. Németh Bálintnak mint érintettnek erről határozott véleménye van.
„Az észt a Széna téren Fónay Jenő képviselte. Mérnökemberként műszaki aggyal gondolkozott. Kétnapos parancsnokságom után Szabó bácsit választottuk a Széna téri felkelők parancsnokának. Helyettese Fónay Jenő lett. Bánkúty Gézát én sohasem láttam a Széna téren. Ő nyilatkozott arról, hogy ott járkált, de mi nem láttuk. Még Ekrem Kemál, Bán Róbert és Takács Béla voltak a kisebb egységek parancsnokai. Engem gazdasági parancsnoknak választottak, mivel elsőként én szereztem élelmiszert a Széna térieknek, még egy gulyáságyút is hoztam a Bem téri laktanyából.”
Több száz felkelő ellenőrizte a Széna teret és környékét. Hozzájuk tartozott többek között a volt Margit körúti fegyház, Nagykovácsi, Pesthidegkút, az óbudai Schmidt-kastély és a Maros utcai felkelők csoportja. El Tova Meyer, aki jelenleg Izraelben él, az egyik legkeményebb, legbátrabb fegyveres lány volt Németh Bálint szerint. Erzsinek hívták a forradalom napjaiban. Mivel több irányból is áthaladó útvonalnak számított a Széna tér, ellenőrző szerepe igen jelentős volt. A legnagyobb fogásuk október 28-án volt. A fegyveresek telefonon lehallgatták, hogy pécsi ávósok érkeznek két teherautóval a fővárosba a Széna tér érintésével.
„Talán a »legbutább« embert állították ki a bevezető úthoz. Ez voltam én – mondja egy kicsit maliciózusan Németh Bálint –, hogy állítsam meg a teherautókat. Talán azért voltam buta, mert a buta emberben nincs félelemérzés. Megállítottam a teherautókat néhány fegyveresünkkel, amikor a sofőr melletti ülésről kiugrott Bene őrnagy, a pécsi karhatalmi erők parancsnoka, a kezében pisztollyal. Mindannyian kék rendőregyenruhában voltak. Rám ordított: mit akarsz itt? Én csak annyit válaszoltam: kérem, tessék körülnézni! Ugyanis a felborított vagonokból és a metró építkezésének helyszínéről géppuskák, géppisztolyok tömege meredt rájuk. Akkor ez a Bene leengedte a rám szegezett pisztolyát. A pisztoly a derékszíjához volt erősítve. Most is előttem van, ahogyan lengett a pisztoly, mint egy Eötvös-inga, időnként karcolta az úttestet. Furcsa, idegesítő hangot adott. Majd Bene őrnagy kiadta a parancsot az embereinek: gépkocsiról le! Feltartott kézzel vonultak be a parancsnokságunkra (volt Margit körúti fegyház, akkor iparitanuló-intézetnek és a metróépítés irodáinak adott helyet – S. I.), közöttük sok volt a sorkatona. A fegyvereiket elvettük, a kiskatonákat rögtön beöltöztettük fekete iparitanuló-ruhába, és elengedtük őket. A tiszteket őrizetbe vettük. Bene őrnagy, Gáborhelyi Sándor és Bacskai megnyugtatásunkra közölték, hogy ők karhatalmi erők, sohasem bántottak senkit, és részt szeretnének venni a magyar forradalomban a magyar nép oldalán. Mi ezt elhittük. Más fegyvereket kaptak, és valóban velünk együtt maradtak tovább.”
Persze az ilyen átállások viszonylag ritkán történtek meg. Mindenesetre a Széna tér – a kihallgatási jegyzőkönyvek szerint is – szolgált ilyen példákkal. Németh Bálint október 29-ig maradt a Széna téri forradalmárok között, amikor Szabó bácsi megbízta, hogy vegye birtokba fegyvereseivel a Hűvösvölgyben, az akkori Vörös Hadsereg úton fekvő államvédelmi objektumot. Az épületekben egy csapat ávós őrizte az ország legmodernebb rádióállomásait, telefonlehallgató berendezéseit, nyomdáját. Érdekes módon az ott szolgáló ávós tisztek maguk kérték a Széna téri fegyvereseket, személyesen Szabó Jánost október 29-én éjszaka, hogy küldjön egy csapat felkelőt az objektum megvédésére. Hangsúlyozták, ők műszaki emberek, nincs közük a polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokhoz. Így került Németh Bálint a Hűvösvölgybe, és lett egy szigorúan őrzött ávós objektum parancsnoka. Egyébként ő maga hivatkozott a Történeti Hivatal anyagára, amely tartalmazza az ávósok írásban tett hűségnyilatkozatát. Ebben kifejtették, hogy az új kormányt akarják szolgálni. Ezt a hűségnyilatkozatot Németh átadta Gábris Grácián ferences rendi atyának, aki a II. kerületi Nemzeti Bizottmány helyettes vezetője volt.
Erre a néhány napra Németh Bálint a következőképpen emlékezik:
„Édes fiam, vidd az embereidet, és nagyon vigyázz rájuk! Te leszel a parancsnok, felelsz mindenért! – ezzel bocsátott utamra Szabó bácsi. Éjszaka érkeztünk meg autókkal. Félelmetes volt. Sejtelmes lámpafényben nyíltak ki a nagy vasajtók. A bokrok mögött géppisztolyos ávósok bújtak meg. Először azt hittem, hogy csapdába kerültünk, mindnyájan meg fogunk halni. Aztán elém jött egy tiszt és bemutatkozott: »Tárnoki János államvédelmi ezredes vagyok, ennek a hírszerző központnak a parancsnoka.« Azután Tárnoki körbevezetett az épületekben, és elmagyarázta, hogy ide semmilyen külföldi hatalom emberei nem léphetnek be, mert minden kormánynak szüksége van vagy lesz erre a titkosszolgálati objektumra. Megjegyzem, a föld alatti garázsban vagy harmincöt Pobeda parkolt, amelyekben angol Vauxhall motor volt. Hajnalban visszamentem a Széna térre, és jelentettem Fónaynak, hogy mit kell megvédenünk. Fónayékkal visszamentünk a Hűvösvölgybe, ekkor véglegesítették a beosztásomat. Amikor megtudtam, hogy a Magyarországon lévő nagykövetségek beszélgetését is lehallgatják, felvettem a kapcsolatot Szeifert Tiborral, a II. kerületi Nemzeti Bizottmány honvédelmi parancsnokával. A beszélgetésekről készült feljegyzéseket elvittem hozzá, hogy juttassa el az új magyar kormánynak, Nagy Imrééknek. Dudás József felügyelte a Nemzeti Bizottmányt. Egyszer kijött a hűvösvölgyi objektumba, és arra kért, hogy minden információt tartsak titokban, ne engedjünk be ide senki illetéktelent.”
Szeifert Tibort 1957 áprilisában kihallgatta Németh Bálinttal kapcsolatban a BRFK V/a csoportjának Tamás György nevű rendőr hadnagya. Szeifert a következő vallomást tette: „Németh egy tízfős fegyveres csoport parancsnoka, és egy objektumot őriztek. Németh közölte, hogy az ott dolgozó ávósokat a főnökeik elhagyták, de ők változatlanul szeretnének tovább dolgozni. Elmondta még, hogy a Vörös Hadsereg út 118. számú ÁVH-s objektumban sok értékes műszer van. Szigorúan titkos, szigorúan bizalmas jelzéssel Németh a hivatalomban hagyott 1956. november 1-jén egy zárt borítékot, amely a külföldi rádiók adásának, híreinek rövidített kivonatát tartalmazta. Ezt a borítékot letartóztatásomkor nálam találták, de erről előző kihallgatásomnál már beszéltem.”
Közeledett a vég, a forradalom vége, azaz november 4. Az elmenekült Rákosi–Gerő–Hegedüs-féle kormány bizalmas adminisztrációja ugyan szétesett, sokan a Szovjetunióba távoztak, helyette elkezdett kiépülni a Nagy Imre-kormány adminisztrációja, de megerősödni, összeszokni már nem tudott. A Széna téri csapat egy része november elején a Hűvösvölgyben és a budai hegyekben kétszer is megütközött kisebb szovjet és magyar ávós egységekkel. November 3-án délután, a követségek szokásos lehallgatásakor a szolgálatban lévő ávósok megfejtették a titkos szöveget, és Németh Bálint megkapta a jelentést: „Nyakunkon a szovjet hadsereg, a támadás bármelyik pillanatban várható.” Németh azonnal kocsiba ült, és értesítette a Széna térieket, valamint a kerületi Nemzeti Bizottmányt a közelgő veszélyről, a támadásról. A Frankel Leó úti Nemzeti Bizottmány parancsnokságán Tompa Sándor színművész vette át az üzenetet. „Pufi” arcán megdöbbenés látszott – idézi vissza a múltat Németh Bálint. Ezután visszatért a Hűvösvölgybe, ahol az ott maradt ávósok is izgatottan tárgyalták a helyzetet, hiszen tudták, hogy ennek következménye lesz. Tárnoki ezredes csak ennyit mondott Némethnek: „A vérontást próbáljuk elkerülni!” És kitűzette az objektumra a fehér zászlókat. Németh Bálint érezte, hogy lassan kicsúszik a kezéből az irányítás. Másnap hajnalban elkezdődött Budapest ostroma. Az oroszok eleinte békén hagyták a hírszerző központot. Ezen az útvonalon menekülők százai hagyták el a fővárost Nagykovácsi felé. Németh Bálint szerint az objektum ávósai nem váltak ellenséggé, s még napokig ellátták a menekülő felkelőket élelemmel, a sebesülteket elsősegéllyel.
November 6-án éjjel aztán minden megváltozott. Szovjet páncélosok százai lepték el a budai hegyeket. Németh Bálint néhány embere ugyan ellenállt, de felderítő dzsipjüket szétlőtték. A felkelők maradéka Némethtel együtt elhagyta a Hűvösvölgyet. Szétoszlottak, a fegyvereket elrejtették. Közülük többen elmenekültek az országból, Némethet azonban november 17-én elfogták. A rádió is bemondta, hogy elfogták a veszedelmes fegyveres ellenforradalmárt, aki még egy munkásnőt is megölt a fizetéséért. Ekkor már bevett szokássá vált, hogy a felkelőket összemosták a köztörvényes bűnözőkkel, és el nem követett bűncselekményeket tulajdonítottak nekik. A lényeg a forradalom lejáratása volt. Németh családját sem hagyta érintetlenül a forradalom. Mivel Bálint mellett több ávós tanúskodott, hogy nem bántotta őket, és megőrizte az objektum értékes berendezéseit, megúszta másfél éves internálással a forradalomban való részvételét. Öccsét, Németh Gézát fegyveres öszszeesküvésért ítélték el egy év és két hónapra. Édesanyjukat kémkedés vádjával vették őrizetbe, majd bizonyítékok hiányában elengedték. Németh Bálintnak papírja van arról, hogy még 1987-ben is jelentettek róla. Volt segédmunkás, vécétakarító, hegesztő, lakatos és egy gyárban technológus, végül autófestékeket árusító kisiparos.
Ez volt Németh Bálint forradalma. Ma is úgy véli, hogy olyan szabadságharc volt, amelyben a magyar nép a bolsevizmus ellen, a velünk szemben álló orosz katona, az orosz nép szabadságáért is harcolt.
„A haza ritkán kér, de én mint kis porszem tehettem érte valamit. Ezt megköszönöm a hazámnak!” – összegezte gondolatait Németh Bálint.