7 x 7

L U G A S

Negyvenkilenc csepp a kárhozatból – ennyit mutat ez a furcsa című könyv, amelyből tallózni igyekszem; egy hajdani nagy világpotenciálról és csodás világról, amelyet magyar borászatnak nevezünk.
Hétszer hét írás és színes fénykép szerepel a napokban megjelent kötetben Magyarország vezető szőlőbirtokairól s egyben a rendszerváltás talán legsikeresebb gazdasági ágazatáról. Mondhatni, a borászat krémjéről – ahogy ezt a Borbarát című kitűnő folyóirat olvasói és szerkesztői látják és láttatják. És ahogy a Borbarátok, 7 x 7 – 49 birtokleírás című kötet összeállítója, jelentős részben szerzője, Alkonyi László írja a hetes számmisztika bűvöletében. (Hét: prímszám, amely egyen és önmagán kívül más számmal nem osztható maradék nélkül, de rendszer, az asztrális kultusz nyomait hordozza, az ószövetségi izraeliták szentnek tartották a hetes számot és többszörösét; szerepel a népköltészetben – a befejezetlenség és az újrakezdés száma is.)
A hét fejezet a Szabadok, Kopogtatók, Rejtőzködők, A nagy is lehet szép, Messziről jött ember, Szemben az elemekkel és Gyökeret vertek címet viseli. Alkonyi László szerkesztő lényegében ezekbe a kategóriákba helyezi el a magyar borászat mai legjelentősebb birtokait. Ezek a distinkciók nagyon is kedvemre valók, mert lényegében hiánytalanul lefedik szinte a teljes mezőnyt, a kategóriák elnevezése pedig szociológiai tartalmukat tekintve is pontos. (Én ugyan nem sokat töprengtem, miként lehetne strukturálni a honi borbirtokok rendszerét; inkább a szabálytalan, sehová nem sorolható életműveket kedvelem, akár a poézisben, de szívesen, sőt örömmel elismerem, a kötet autonóm, önálló nyelvet meghonosító borászok kitűnő gyűjteménye.)
Tokajból 17 birtok szerepel, a Balaton vidékéről 11 (beleértve a Somlót is); Egert öten, a Mátrát hárman képviselik, Sopront négyen, Szekszárdot hárman, Villányból és Etyekről ketten-ketten, a Velencei-tó környékéről és az Alföldről egy-egy gazda került be a 7 x 7 „csodálatos vibrálásába”. Közös jellemzőjük, hogy mindannyian a legnemesebb értelemben kulturális terméknek értelmezik a bor fogalmát, s bár sokféle irányból, mégis leginkább a teremtés igézete felől közelítenek hozzá. Így próbálják saját munkájukat és terméküket felfogni – az európai és a magyar hagyományok erre intik őket. Egy jó mondat a jó szonett, vagyis a jó mű titka – a legjobbaknál, noha produkciójuk kereskedelmi portéka, mégis növényi csoda: egy archaikus világátalakítás belső összefüggéseit próbálják helyesen értelmezni, a létezés különleges színvonalán átadni.
A kötet 49 miniportré gyűjteménye: rövid, kétoldalas összefoglaló írások sorakoznak egymás mellett, s igyekeznek a lehetetlent megvalósítani: ilyen terjedelemben szólni az egyes nagyszerű pincészetekről, amelyek évtizedek óta (vagy éppen csak néhány éve) vannak jelen a piacon, ez bonyolult és nehéz művelet. Hisz mindannyian heroikus munkát vállalva és igen jelentős tőkét, szaktudást és tehetséget mozgósítva vágtak neki a hazai és a nemzetközi borvilág meghódításának. (A birtokok csillagozása a Borbarát magazin pontozási rendszerét követi: öttől visszafelé a kettőig – még a kétcsillagos birtok is a figyelmet érdemlők közé tartozik, amelyekből kikerülhetnek a jövő ígéretei, de pillanatnyi adottságaik még nem alkalmasak a komolyabb értékelésre. Jellemző, hogy kétcsillagos birtokként csupán három-négy pincészet szerepel a Rejtőzködők rovatban.) Ötcsillagos, vagyis a „nemzetközi mércével mérve is különleges, egyedülálló minőséget” létrehozó pincészet egyetlenegy van: a Szepsy Istváné, aki immár saját pincészetét vezeti, s akiről azt jegyzi meg legjobb ismerője, Alkonyi László, hogy „Tokaj-Hegyalja jelenéről legtöbbet ma Szepsy István pincéjében lehet tanulni”. Ez így is van – még a szakma is így tartja. A nemzetközi összehasonlításban első osztályú besorolású pincészetek adják a négycsillagos kategóriát, ahol a borok minősége szintén nagyon magas. Összesen hat pince került ide: Tokajból öt (Hétszőlő, Királyudvar, Oremus, Disznókő és Demeter Zoltán pincészete), valamint Sopronból a Weninger-pincészet. A többiek vagy hármasak, vagy ingáznak a számok közt – lehetetlen most mindenkit felsorolni. Aminek én magam a leginkább örülök: néhány klasszikus szerző, úgymint Tiffán Ede, Légli Ottó, Fekete Béla, Takler Ferenc, Dúzsi Tamás mellett igen szép számban szerepelnek a feljövőben lévő fiatalok, mondjuk Demeter Zoltántól a Tokaj Nobilisen át a Losonci-pincéig vagy éppen Karner Gáborig. És hát benne vannak az én elfogultságaim is: akiket nagyra tartok és szenvedélyes gondolkozásukat különösen szeretem, mint például Laposáékat, Kaló Imrét vagy épp Szente Jóskát. A könyv egyik jeles szereplője egy régi interjújában azt mondta, szeretne olyan borokat készíteni, amelyekre majd emlékeznek az emberek. Mi is volna nagyszerűbb dolog, ha egyszerre ennyi kortársunk kísérti meg az ehhez szükséges szakrális tudást és szándékot?
De leginkább névsorolvasás nélkül ajánlom ezt a könyvet elsősorban azoknak, akik mélyebben szeretnének megismerkedni a mai borászat helyzetével és boraival. Én viszont úgy forgatom, mint egy dokumentumot, egy 2006-os antológiát, hisz sok minden benne van, ami jellemző, arányos és értékes. A kötet felmutatja a legmarkánsabb formajegyeket, színeket és káprázatokat. Jellemzi a borokat: a csillogást, a varázslást és a tudást. De a hiányt is jelzi – épp ezért olvasható antológiaként; egyszerre jelent klasszikus, diadalt jelentő virágfüzért és kisebb irodalmi munkák gyűjteményét. Lényegében mégis könnyen romlandó, alakítható műfajt: nem szerepelhet benne mindenki, és szerkesztői elfogultságok is akadhatnak körülötte. Persze jól tudja ezt a mű megálmodója: előszavában azt írja, nem azokat a borászokat válogatták a gyűjteménybe, akik a legnagyobb nemzetközi sikereket érték el, netán a legdrágábban adják el boraikat vagy a legsikeresebb és legünnepeltebb sztárok. Hanem akik szerintük a legizgalmasabbak; akik megítélésük szerint a „legtöbbet tesznek a bor hagyományos értelmezésének megőrzéséért”. És ez egyáltalán nem kevés. Nem kanonikus művek szerepelnek itt kőbe vésett törvények és megdönthetetlen axiómák szerint – a címbeli hetesek villódzása folytatást, változást jelez, miként maga a szerkesztő is ígéri.
Egy nagyon friss és megfontolásra érdemes 7 x 7, egy új birtokantológia született – jövőre akár más szereplők írhatják a készülő lapokat. Ám már most, jó időben jelzem: a ceruzákat jól kihegyezni és nagyon felkészülni, mert nem lesz könnyű erre a listára feliratkozni. Persze nincsenek nagy titkok: végül is mindent úgy, abban a rendben és azzal az érzékenységgel kell csinálni, mint a tündöklő, mámoros életet. Ennyi az egész.