A balkáni rendezés magyar vesztesei

A montenegrói függetlenségi népszavazás sikerével és Koszovó helyzetének alakulását figyelembe véve a volt Jugoszláviáról végérvényesen kijelenthető: szétesett. A volt államalakulatot alkotó népcsoportok kisebb-nagyobb mértékben elérték nemzeti célkitűzéseiket. Ez igaz a horvátokra, a bosnyákokra, a szlovénekre, az albánokra és a macedónokra is. A vajdasági magyarság az egyetlen jelentősebb népcsoport, amely a korszakot e téren eredmény nélkül zárta – állapítja meg a Budapest Analyses elemzőcsoport.

A volt Jugoszlávia vezető népcsoportja: a szerbség sok áldozattal és véres küzdelemmel járó konfliktusba vezette az országot. Bár Belgrád számára a XX. század vége és a XXI. század eleje aligha nevezhető sikernek, államalkotó népként csak a horvátországi Krajinákban szűnt meg létezni. Ugyanakkor Koszovóban a szerbeknek olyan területek felett szűnt meg a fennhatóságuk, melyek a demográfiai folyamatok miatt már elvesztették szerb jellegüket. Ami pedig a még mindig szerb többségű koszovói területeket illeti, a Koszovszka Mitrovicától északra elterülő részek a nemzetközi rendezés nyomán vagy Szerbiához fognak kerülni, vagy pedig Koszovón belül olyan autonóm jogkörökkel fognak bírni, melyek eredményeként a valóságban Szerbiával szimbiózisban fognak élni – írja a Budapest Analyses, hozzátéve, hogy bár Szerbia elveszítette a boszniai háborút, a Bosznia-Hercegovina keretein belül létező Republica Srbska a muzulmán lakosság elűzésével etnikailag homogén szerb területté vált. Montenegró függetlensége aktuálpolitikai és regionális fejlődés eredménye, a szerb nyelv és a sajátos szerb-montenegrói kultúra azonban semmilyen formában nem szorul vissza az új állam megalakulásával – véli az elemzőcsoport. A szlovének, a horvátok és a macedónok nemzetközileg elismert önálló államot hoztak létre. A volt Jugoszlávia területén a koszovói albánság tulajdonképpen elérte kitűzött célját: Koszovó 90 százaléka biztosan nem fog Belgrádtól függeni. Ami pedig a bosnyákokat illeti, annak ellenére, hogy ők hozták a legnagyobb áldozatot a háborúban, végül is Szarajevó központtal kialakították egy muzulmán államalakulat magját – emlékeztet a Budapest Analyses.
A szakértői elemzés szerint a térség egyetlen népcsoportja, amely semmilyen eredményt nem ért el, az a vajdasági magyarság. A 300-350 ezres magyar kisebbség ma csak egy legitimitásában megkérdőjelezhető, érdemi jogkörrel nem rendelkező, autonómiatanácsnak nevezett intézménnyel rendelkezik nemzeti létének megéléséhez. A vajdasági magyarok közül az elmúlt időszakban mintegy 50 ezren hagyták el Szerbiát, többségében fiatalok. A magyar kisebbség gyengének bizonyult ahhoz, hogy felhívja a nemzetközi szervezetek figyelmét a szerb menekültek betelepítésére az általa lakott területekre, az etnikai arányok megváltoztatására. Az is megfigyelhető folyamat – írja a Budapest Analyses elemzése –, hogy Koszovó és Montenegró elvesztése következtében Belgrád korlátozni szeretné utolsó, némi önállóággal rendelkező tartományának, a Vajdaságnak az autonóm jogköreit. A vajdasági magyarság gyenge érdekérvényesítő képességének egyik magyarázata a politikai érdekképviselet belső válsága. Az 1990-es évek elején Szerbiában megalakult a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK). Ez a szervezet a legnehezebb milosevicsi időkben még képes volt megszervezni a magyar közösséget, és meg tudta fogalmazni igényét az autonómiára. Az 1990-es évek közepén azonban a „történelminek” nevezett VMDK szétesett, ezután alakult meg a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), és a régi vezetőség megalakította a Vajdasági Magyar Demokrata Pártot. Rövid időn belül a VMSZ lett az egyetlen jelentősebb magyar politikai párt, a többi apró, lokális erővé süllyedt. A VMSZ a mai napig meg tudott őrizni néhány polgármesteri posztot, az országos politikából azonban a legutolsó választásokon kiszorult – emlékeztet az elemzőcsoport, hozzátéve: a szövetség tekintélyét szintén csorbította, hogy néhány politikusa korrupciós ügyek gyanújába keveredett. A legutóbbi tartományi választásokon a vajdasági magyaroknak immár csak 40 százaléka szavazott magyar pártokra.
A vajdasági magyarság érdekérvényesítő képességét – a Budapest Analyses dolgozata szerint – tovább gyengítette a magyar kormányok kisebbségpolitikája is. Az 1998–2002 közötti jobboldali Orbán-kormányt leszámítva egyetlen magyar kabinet sem vállalt semmilyen nemzetközi vitát a vajdasági magyarok védelmében. Pedig a magyar kormányok jól kihasználhatták volna nemzetközi elismertségüket vagy az euroatlanti integráció területén meglévő előnyüket a határon túli magyarság érdekében – állapítja meg az elemzés.