A hadügyekről

Szekeres Imre minap kinevezett hadügyminiszter (ehhez is ért) kijelölte közvetlen környezetét. Kirúgott egy zászlóaljnyi régi kádert, helyükre meg bevitt egy talicskányi Szekeres-szimpatizánst. Szegény Wapplerné Balogh Ágnes helyettes államtitkárnak is mennie kellett, holott, ha valaki értett az ágyúöntéshez, az ő volt. Selyemzsinórt kapott egyebek közt a védelemgazdasági államtitkár, a humánpolitikai államtitkár, a kabinetfőnök, a hadrendből kivont honvédségi eszközök kezelését felügyelő miniszteri biztos és még sokan mások. Én nem is tudtam, hogy ilyen sokan „dolgoztak” a minisztériumban, utolsó információim szerint már katona sincs az ármádiában. Csak államtitkárok, meg a Szekeres.
Annyi biztosnak látszik, hogy Havril András vezérkari főnök (ő a parancsnok) marad a helyén (a főparancsnok – az alkotmány értelmében – Sólyom László köztársasági elnök, bár félek, ő még puskát sem látott). Keveset tudni viszont a leköszönő hadvezér, Juhász Ferenc sorsáról, ismereteim csak odáig nyúlnak, hogy építkezik valami budai kastélyban. Ilyen a hadvezérek sorsa. Hát most Juhászt Szekeres követte, bár ő állítólag katona sem volt. Mindegy.
Hogy Juhásznak jól megy-e majd a dolga, ma még nem tudni. Szekeresé – míg hadba nem keveredünk – biztosan.