A kisiklott vonat

Sokak szerint a kultúrában még annyira sem történt meg a rendszerváltás, mint a társadalmi életben, a politikában. Sőt, mintha megmerevedtek volna az egymással szemben álló nézetek, irányvonalak, melynek következtében egyes írók megjelennek belföldön, külföldön egyaránt, óriási publicitást kapnak, sok pénzt keresnek, másokat elhallgatnak, nem adják ki a műveiket, vagy megjelenésükhöz nem fűznek kritikát, az alkotók anyagi gondokkal küszködnek. A Kádár-korszakban a belső ellentétek, amelyek az írócsoportok között léteztek, nem érvényesülhettek, mert Aczél György a fortyogó irodalom fölött mérhetetlen nagy „fedőt” tartott, amivel a gőzt olykor kiengedte. Így tudott játszani például Csurkával, ugyanis engedte bemutatni a színdarabjait, amivel a nemzetinek nevezhető szellő kicsit szabadabban járhatott – mondta Gyurkovics Tibor, a Magyar Írók Egyesületének elnöke, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, amikor az ünnepi könyvhét kapcsán a könyvkiadás gondjairól, a gettósodásról, bizonyos írók kirekesztettségéről beszélgettünk.